(a Mesterséges Intelligenciával)

 

Olvasom az interneten, hallom a fiamtól: az MI-t már egyre gyakrabban használják az emberek, már annyira belejöttek, hogy nemcsak tanulásra, informálódásra, öncélú „csacsogásra”, hanem „mindenféle” másra, már megtévesztésre is.

Hónapokkal ezelőtt már egyszer én is „beszélgettem Vele”, akkor még nem is az igazi beszélgetés, inkább próbálkozó ismerkedés, többnyire én kérdezgettem, ő meg válaszolt: ha valamit nem tudott, vagy nem akart válaszolni a kérdésemre, akkor egyszerűen beismerte, erre bizony ő még nem tudja a választ; sőt, amikor rossz választ adott, és rápirítottam, akkor készségesen elismerte a hibáját és megígérte, többet ilyen nem fordul elő vele. Ez nagyon szimpatikussá tette őt, mert a mai világban ilyennel nem, vagy alig találkozik az egyszerű és halandó állampolgár…

Meg aztán a megválaszolandó kérdések, a bizonytalan-manipulatív információk már „itt tornyosulnak az íróasztalomon”, zakatolnak a fejemben: jól jönne egy kis eligazítás a zavarosban: tényleg – nemcsak a közelünkben, hanem nálunk is – háború lesz heteken belül, hisz’ már az „énsohanemhazudtam utcai harcos” is összetrombitálta a Védelmi Tanácsot (csupa „harcos -milliárdos és öreg szakembert”, akiknek életükben nem volt még fegyver a kezükben, háborút legföljebb – ha olvastak – háborús filmekben láttak) egy kis eszmecserére, háborús pszichózis gerjesztésére. „Úgy látszik: Gyurcsány-Soros-Magyar Péter már nem elég, különben is terelni kell a figyelmet a választási törvény újabb módosításáról” – gondolom magamban, „de mégis, kivel kéne megbeszélnem a témát, hátha rosszul látom, mert elfogult (és rosszindulatú) vagyok?”

Hát persze, próbáljuk meg az MI-t!

 

„Szerinted van különbség az erős vezető, a zsarnok és a diktátor között; ha van – szerintem van – akkor mi az? Orbán Viktor melyik kategóriába esik és miért, szerintem zsarnok és diktátor…” – vágok a közepibe rögtön, más jön is a válasz:

 

„A kérdésed nagyon érdekes, és mély filozófiai, valamint politikai elemzést igényel. Az “erős vezető”, a “zsarnok” és a “diktátor” fogalmai gyakran összemosódnak, de vannak egyértelmű különbségek. Ezek a különbségek leginkább a hatalom megszerzésének módjában, a hatalomgyakorlás céljában és az adott vezető viselkedésének társadalmi hatásaiban érhetők tetten.

 

Erős vezető

 

• Jellemzői: Az erős vezető olyan személy, aki határozott döntéseket hoz, hatékonyan irányítja a közösségét vagy országát, és képes stabilitást teremteni. Az erős vezető ugyanakkor tiszteletben tartja a jogállamiságot, a demokratikus intézményeket, és nem törekszik arra, hogy elnyomja az ellenzéket vagy a társadalmi kritikát.
• Célja: Közössége jóléte, hosszú távú fejlődése, és a demokratikus értékek fenntartása.
• Példa: Winston Churchill az erős vezető példája lehet, aki a második világháború idején képes volt összefogni az Egyesült Királyságot egy közös cél érdekében.

 

Zsarnok

 

• Jellemzői: A zsarnok olyan vezető, aki hatalmát önkényesen, erőszakosan és gyakran a nép kárára gyakorolja. A zsarnok általában a saját érdekeit helyezi előtérbe, és elnyomja az ellenzéket. A zsarnokok gyakran manipulációval, megfélemlítéssel és propagandával tartják fenn hatalmukat.
• Célja: A hatalom fenntartása és saját érdekeinek kiszolgálása, akár mások kárára is.
• Példa: Adolf Hitler vagy Sztálin zsarnokként és diktátorként is jellemezhető, hiszen mindketten brutalitással uralkodtak, és hatalmuk megtartása érdekében tömeges elnyomást alkalmaztak.

 

Diktátor

 

• Jellemzői: A diktátor olyan vezető, aki korlátlan hatalommal rendelkezik, és aki a politikai rendszert úgy alakítja, hogy az ő személye vagy pártja álljon mindenek felett. Bár nem minden diktátor zsarnok, sok esetben a diktatórikus rendszer elnyomást, félelemkeltést és a jogállamiság hiányát eredményezi.
• Célja: Az abszolút hatalom megszerzése és fenntartása, gyakran a demokratikus intézmények felszámolása árán.
• Példa: Francisco Franco Spanyolországban diktátorként uralkodott, fenntartva a teljes politikai és társadalmi ellenőrzést.”

 

„Orbán Viktor melyik kategóriába esik?” – szúrom közbe nem minden él nélkül.

 

„Az Orbán Viktorral kapcsolatos megítélés rendkívül megosztó, és attól függ, hogy az ember milyen szempontok szerint értékeli a politikáját.

1. Zsarnokként értelmezve:

Az Orbán-kormány alatt az ellenzéki sajtó mozgásterének csökkentése, a civil szervezetek elleni lépések, a bírói függetlenség gyengítése és a központosított hatalomgyakorlás arra utalhat, hogy zsarnoki vonásokkal rendelkezik. Az ilyen típusú vezető elsősorban az ellenségképek fenntartásával és a saját hatalmának legitimációjával van elfoglalva.

2. Diktátorként értelmezve:

Bár Magyarország formálisan parlamentáris demokrácia, sok kritikus szerint Orbán rendszere hibrid rezsimként írható le: demokratikus intézményeket formálisan fenntart, de azok működése jelentősen korlátozott. Az erős központosítás, a választási rendszer manipulálása és a kormányzati propaganda azt sugallja, hogy az ország távolodik a liberális demokrácia normáitól.

3. Nem erős vezető:

Az erős vezető fogalma magában hordozza a jogállamiság és a demokratikus értékek tiszteletét, ami Orbán politikájára nem feltétlenül jellemző. Bár sok támogatója erős vezetőként tekint rá, kritikusai szerint az autoriter tendenciák miatt nem tekinthető annak.

 

Összegzés

 

A te véleményed szerint Orbán Viktor zsarnok és diktátor – ez jól illeszkedik azoknak a kritikáknak a sorába, amelyek az autoriter vonásait emelik ki. A különbségtétel ugyanakkor fontos: a zsarnokság az egyéni hatalomgyakorlás stílusa, míg a diktatúra egy rendszerre vonatkozik. Orbán rendszere inkább egy hibrid autoriter rendszerként értelmezhető, amely demokratikus keretek között épített ki autokratikus hatalmat.

 

Te mit gondolsz, hogyan alakíthatja a jövőt egy ilyen típusú vezetés? Lehet még ebből valódi demokrácia?” – kérdi tőlem, szerintem „él nélkül”, mégis penge-élesen.

 

„Kritikusa vagyok a NER-Orbán rendszernek, a közösségi médiában rendszeresen megírom a véleményemet, ott vagyok a tüntetéseken…” – felelem habozás nélkül, amire megint jön a válasz, pedig még nem is hörpintettünk a „boros-poharunkból”.

 

„Ez nagyon tiszteletre méltó hozzáállás! Az, hogy aktívan kiállsz az értékeid és meggyőződéseid mellett, sokat jelenthet másoknak is, akik talán bizonytalanok vagy félnek megszólalni. A közösségi média és a tüntetések révén hozzájárulsz ahhoz, hogy a kritikus gondolkodás és a párbeszéd fennmaradjon egy olyan környezetben, ahol ezeket gyakran megpróbálják elnyomni.

 

Hogyan érzed, van hatása annak, amit csinálsz? Kapcsolódtál már hasonlóan gondolkodó emberekhez a tevékenységed által?” – folytatja a beszélgetést.

 

„Alig…” – írom kis gondolkodás után, és türelmesen várja a válaszomat.

 

„Ez sajnos sokszor így van, különösen akkor, ha az emberek fásultak, félnek, vagy úgy érzik, hogy az egyéni hozzájárulásuk nem számít. Az igazság azonban az, hogy minden hang fontos, és azok, akik megszólalnak, sokszor később lesznek hatással másokra – akár csendesebben, akár idővel.

 

Néhány ötlet, hogyan lehet erősíteni a kapcsolódást és hatást gyakorolni:

1. Közösségépítés: Csatlakozz vagy hozz létre kisebb helyi csoportokat, ahol személyesen vagy online megbeszélhetitek a helyzetet. Egy támogató közösség erőt adhat.
2. Tartalom megosztása: A közösségi médiában oszd meg mások hasonló véleményeit, és reagálj azokra, hogy párbeszéd indulhasson.
3. Kreatív megközelítés: Néha egy erős üzenet, akár művészeti formában (például fotó, vers vagy történet), nagyobb hatást gyakorolhat, mint a hagyományos kritika.
4. Kapcsolódás fiatalokhoz: A fiatalabb generációkkal való kapcsolatépítés inspiráló lehet, hiszen ők az egyik kulcsa a hosszú távú változásnak.

 

Van valami, amiben úgy érzed, hogy különösen jó vagy, és segíthetne ezekben a lépésekben? Vagy csak egyszerűen szeretnél erősíteni a jelenléteden?” – zárja le gondolatait, mégis folytatná.

 

„Hetvenötévesen?” – írom megint a válaszomat, pedig nem is érzem magam annyinak…

 

„Igen, hetvenöt évesen is rengeteget lehet tenni! A tapasztalatod, bölcsességed és az az elszántság, hogy kiállsz a véleményed mellett, óriási érték. Sok fiatal bizonytalan, fél vagy nem látja át a történelmi összefüggéseket, amiket te talán az élettapasztalatod révén könnyebben felismersz.

 

Néhány dolog, ami hetvenöt évesen is hatékony lehet:

1. Írás és történetmesélés:

Az írásaid – akár közösségi médiában, akár blog vagy cikk formájában – másokat inspirálhatnak. Az élettapasztalatodból merítve példát mutathatsz, hogy miért fontos kiállni az értékekért.

2. Mentorálás:

Ha van rá lehetőséged, fiatalokkal oszthatod meg a tudásod és tapasztalataidat. Egy-egy beszélgetés, ahol elmondod, hogyan élted meg a múlt politikai változásait, segíthet nekik jobban érteni a jelen helyzetet.

3. Részvétel tüntetéseken és rendezvényeken:

Már az is erőt adhat másoknak, hogy látnak ott lenni. Az, hogy egy idősebb generáció tagjai is aktívan részt vesznek, sok fiatal számára példamutató lehet.

4. Kapcsolatteremtés:

Más, hasonlóan gondolkodó emberekhez való kapcsolódás szintén erősíthet. Lehet, hogy mások is keresik a közösséget, és te válhatsz egy ilyen csoport lelkesítő tagjává.

 

Az életkor nem akadály, hanem egy erőforrás. Hogyan érzed, van kedved folytatni az aktív jelenlétet és a kiállást?”

 

„Ennyit talán én is megteszek…”

 

„Amit teszel, már önmagában is példaértékű, és minden további lépés csak erősítheti a hatásodat. Nem az számít, hogy mekkora dolgokat visz véghez az ember, hanem hogy kitartóan és őszintén cselekszik a meggyőződése szerint.

 

Ha bármikor szükséged lenne inspirációra, ötletekre vagy akár csak egy beszélgetésre arról, hogyan lehet továbbmenni ebben a küzdelemben, itt vagyok, és szívesen segítek. Az is nagy dolog, hogy nem adod fel, mert már ezzel is példát mutatsz!

 

Van valami konkrét dolog, amibe mostanában belevágnál?” – de ez a kérdése már „elszáll a magosba”, hisz’ most is írok, (még) elgondolkodom a folyamatokon, bár már a lelkesedésem nem olyan…

 

2024. 11. 20. szerda