„PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!”

Néhány napja megjelent egy új facebook csoport, melynek névjegye: „Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké”. Sok ismert és általam is megbecsült ember írta alá a „kiáltványukat”(?).

Párbeszédet akarnak. A járványról. Válaszainkról(?). Kételyeinkről.

A szándék szerintem is nemes, inspiráló.

Közben (persze) a járvány zavartalanul tovább dúl: „Ismét hathónapos rekord dőlt meg a napi halálozás terén, 135 újabb áldozata van a járványnak … 11289 az új fertőzöttek száma” – ahogyan azt a 444.hu írja.

Ők most akarnak párbeszédet. Itt és most. Magyarországon, a NER korszakában. Mintha nem itt élnének…

Mindenekelőtt szögezzük le: egyrészt, a magyar kormány megteremtette magának a lehetőséget, hogy bármilyen eszközzel föllépjen a vírus leküzdéséhez. Az egyszerű embereknek is vannak – korlátozott – lehetőségeik a cselekvésre, azok azonban esetiek, szervezetlenek lehetnek csak. Az igazi, valódi eszköz a kormány kezében van. Másrészt: mi, vitázók – többségünkben – nem vagyunk szakértői, kutatói, legföljebb elszenvedői a folyamatnak, hozzáolvashatunk, böngészgethetünk, kutatgathatunk, az annyit is ér. Ma, a szakértő is tanulja a vírust, de legalább korábbi tapasztalatait hasznosíthatja. Harmadrészt: talán a célt kellene először megfogalmazni, azt, amit a legfontosabbnak tartunk: minél kevesebben haljanak meg, minél kisebb legyen a társadalmi veszteség, a lehető leggyorsabban vészeljük át stb., mert minden cél más eszközt követel, már koordináta rendszert tételez.

Mégis: komoly emberek írták a felhívást a párbeszédre, komolyan kell(?) venni, amit írtak. Próbáljuk meg, nem biztos, hogy (nekem) sikerül:

1. „Valódi párbeszédet…” – a cím, ami szerint már ma is lehet-van párbeszéd, de az nem „valódi”; viszont azt, hogy mi is a „valódi”, nem fejtik ki az aláírók; ahogyan azt sem, hogy miről is akarnak párbeszédet, kik között akarnák azt, és arra is csak bujtatottan találunk utalást, mi célból beszélgessünk. Aztán a bevezetésben megfogalmazzák a kérdést: „mennyiben voltak hatékonyak, indokoltak és helyesek a járványra adott válaszok”? Viszont az nem derül ki a kérdésből, a kérdezők mit tartan(án)ak hatékonynak, indokoltnak, helyesnek: a kevesebb elhalálozást, a kevesebb korlátozást, a „félrekezelés” elkerülését, ha nem kellene maszkot viselni? Mert bizony-bizony: sok függ attól, mi a cél?!
2. „Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről” – jön az első tétel, mert érvek kellenek, nem kinyilatkoztatások. Egyetértünk. De hol vannak hozzá az alapvető információk, hol vannak hozzá a politikamentes szakértői értékelések? Belecsaphatunk egy párbeszédbe, viszont az érvekhez tények, adatok is kellenek, anélkül nem megy. Talán a párbeszéd előtt a kormánytól követelni kellene a hiteles információkat, adatokat, mert anélkül bizalom sincs – beszélgetni sem lehet…
3. „Ne nézzük kiskorúnak egymást” – szól a második tétel. Egyetértek. Csakhogy a járvány elleni küzdelemben mindannyian – a kormány is, a szakértő is, a beteg is – most „kiskorúak” vagyunk, Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők, mert ma még senki nem tudja a helyes és igaz választ, még az igazi, valódi célt sem fogalmaztuk meg pontosan.
4. „Elég az ítélkezésből” – jön a következő tétel, mert a két oldalon nem a „jók” és a „rosszak” állnak. De hát ez az általános szemlélet ma! Még Ti is, (kedves) aláírásokat gyűjtők olyan képet posztoltatok a bejegyzésetek alá, ami gonosznak, „rossznak” ábrázolja a másként vélekedőket. Így nehéz lesz…
5. Aztán írtok még az áldozatokról, viszont nem derül ki, szerintetek mi lehetett volna a kedvező intézkedés-sorozat; a végletes megosztottságról (ami persze világunkban nem járvány-függő); a mások önkritikájának elmaradásáról, mert a helyzet nem javult az oltás ellenére sem; az újságírók felelősségéről is, hogy senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat (miközben nincsenek hivatalos és egyértelmű adataink); szükséges és arányos korlátozások elfogadásáról, de arról semmit sem írtok, hogy mi is legyen az a mérce, amihez igazítani kell a szükségességet és arányosságot.
6. Végül írtok arról: nehogy örökre a veszélyhelyzetben ragadjunk! Megint egyetértünk. Aztán ehhez a jókívánsághoz odabiggyesztetek néhány szóvirágot a következtetések levonásának a fontosságáról, a tapasztalatok elemzéséről…

És rengetegen aláírtátok: tisztelet ezért…

2021. 11. 19. péntek