CSAK EGY KÖNYV
Még mindig olvasom Ken Follett Soha című könyvét.
Nem értem a végére. Sejtem ugyan azt, de nem tudom. Hülye szokásom van ugyanis: egyszerre több könyvbe is belekezdek, szakkönyvekbe, regényekbe és attól függően, milyen a hangulatom veszem a kezembe az éppen olvasnivalót. Így van ez Follett olvasásával is. Hát lassan jutok a végére. Viszont a könyv lebilincselő, elgondolkodtató. A háborúba sodródásról szól, arról, hogy a háborút senki-sem akarja, aztán az mégis bekövetkezik. Persze a könyv emberekről szól. Sorsokról. Arról, hogy teljesen mindegy, ki vagy, az Egyesült Államok elnöke vagy Csádból menekülő; hol élsz, Észak-Koreában vagy Franciaországban; mit csinálsz, terrorista vagy küzdsz ellenük; ateista vagy muzulmán, nem ez az érdekes: hogyan élsz, hogyan gondolkodsz embertársadról, szolidáris vagy-e vele, képes vagy-e szerelemre a szokásaid ellenére is.
Belegondolok: vajon a magyar miniszterelnök olvasta-e ezt a könyvet?
Vagy „csak” a Nemzeti Sportot?
Tavaly megosztotta „nyári könyvajánlatait”: a „Megbetegít-e a modern technológia?”, „A kínai észjárás”, a „Biblia, Szent Benedek válaszútján”, az „Egy év a világ legboldogabb országában” című könyveket. Elképzelhető, hogy észre sem vesszük, hogyan manipulálnak bennünket; az emberközpontúság hatására változik-e a kínai észjárás; Krisztus követése a közösségben élők számára; hogyan kell boldognak lenni?
Könyvek. Amiből okulni, tanulni lehet.
Azt mondják: az olvasó is írja a könyvet. Ahogy olvassa, amit kiért belőle, ami hat rá, ahogyan az olvasás után folytatja az életét.
Mindenkinek, a magyar miniszterelnöknek is javaslom elolvasni a SOHA című könyvet.
Különösen a Putyinhoz történő látogatása előtt…
- 01. 30. vasárnap
(Kép: Soha könyv borítója)