CÉLFÜGGVÉNY
A szomszédban gyilkos háború dúl. Közben mi választásra készülünk. Nálunk (szerencsére csak) „szó-háború” zajlik.
Miről döntsünk? Hogyan döntsünk? Mi lesz a döntésünk?
’73-ban végeztem a közgázon, tervmatematika, tervezés-elemzés szakon. Sok matekot tanultunk: olyat is, amit alig vagy egyáltalán nem használtam az életemben; olyanokat is, amik viszont segítettek a döntéseimben. Volt olyan könyvünk, aminek az első oldalán egy nagy „A” betűvel kezdődött a mondat és a pont az utolsó, hatvanhetedik oldalon volt, közte oldalakon át képletek (elsőre nem is mentem át a kollokviumon, de aztán ráéreztem és akkor már simán).
Tanultunk a célfüggvényekről is: hogyan kell a szűkös forrásokból a legtöbbet kihozni, hogyan lehet – az egymásnak ellentmondó célokból – egy közös cél felé elmozdulni.
De mi legyen az a „közös cél”?
Mi az, amiből szabad engednünk és mi az, amiből nem?
Most – nap, mint nap sokunkban – ugyanezek a kérdések fogalmazódnak meg: hogyan állítsuk meg a magunk eszközeivel, kiállásunkkal az agressziót, Ukrajna lerohanását, miközben választást kell(ene) nyernünk. Összehozhatók-e, összeegyeztethetőek-e ezek a célok vagy meg kell alkudnunk; szabad-e alkudnunk?
Célfüggvény kérdése az egész.
Amit mi – Te is barátom – határozhatunk meg. Aszerint, amilyenek vagyunk, ahogyan gondolkodunk a világról, amit fontosnak és kevésbé annak tartunk. Van, akinek a HATALOM megtartása, kizárólagos birtoklása lesz a fontos, ezért úgy válaszol erre a kérdésre, olyan „célfüggvényt” határoz meg, amiben a VÁLASZTÁSI szempontok lesznek a legfontosabbak: tehát megkutatja a közvélemény hangulatát, ami „természetesen” a BÉKE-vágy, a háború elutasításának a követelése, ő ennek rendeli alá minden véleményét, megnyilatkozását, ellenfelei besározását. Az olyan beszédet rittyent sokasága elé, amiben szó sem esik agresszióról, menekülőkről, háborús bűnökről, a legjobb, eddig ajnározott haverről, szövetségesekről, kötelezettségekről, csak arról: nekünk, magyaroknak ki kell ebből maradni, mert szembe köpi magát a hatalom megtartásáért, megtagadja ’48, ’56 harcát, szellemét, azok nála a „futottak még” kategóriába kerültek. Ez az ő célfüggvénye, az övéi választása.
Neked, barátom: mi a fontos? Vajon szabad-e alárendelnem egyetemes emberi értékeket jogos érdekeimnek? Csak azért, mert akkor (talán, esetleg) nem lesz meg a választási többség? Fanyalgó „elemzők” szerint nem szabad. Szerintem akkor nincs megállás a hátrálásban, akkor ugyanolyanok lennénk, mint akit meg akarunk haladni, akit le akarunk váltani. Akkor nemcsak a „közpénz” vesztené el közpénzjellegét; nemcsak a „miniszterelnök” vesztené el miniszterelnökjellegét; hanem mi is megtagadnánk azt, ahogyan gondolkodunk, ahogy élni szeretnénk!
Célfüggvény.
Magadnak választod, aszerint élsz.
A szomszédban gyilkos háború dúl. Közben mi választásra készülünk. Nálunk (szerencsére csak) „szó-háború” zajlik.
Miről döntsünk? Hogyan döntsünk? Mi lesz a döntésünk?
- 03. 16. szerda huszonegyedik nap
(ui: a diákok ezrei tüntetnek tanáraik mellett, kép Telex)