A SZEMLÉLŐDŐ…

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

A SZEMLÉLŐDŐ

 

Nézelődöm.

Szemlélődök.

Talán észre is veszem.

Olyat is.

Amit nem kéne.

Észrevenni.

Amit inkább meg kellene…

Aztán – ma már – inkább leírom.

Ahogy éppen látom.

Benne van az is.

Amit – szerintem – lehetne.

Csak leírom.

Közben emlékezem is.

Egy barátomra.

Akkoriban sokat dolgozott.

„De szeretnék csak olvasni, szemlélődni!”

Mondta egyszer.

És tette tovább a dolgát.

Nem ért rá.

Szemlélődni.

Nekem most (már) van időm.

Szemlélődni.

Van?

Van.

Hát rácsodálkozom.

Erre is – arra is.

Jé?!

Ilyen?

Miért nem amolyan?

Hogy ezt eddig nem láttam!

Meg kéne értenem.

Hát utána olvasok.

Csetelek is.

Talán már értem is.

Érteni vélem.

És?!

Majd a gyerekek!

Ez volt a könyv címe.

Nagyon tetszett annak idején.

Egy ház gyerekei összefogtak.

A „NAGY” háborúban.

Hogy megmentsék a kis társukat.

Persze a – háttérből – segítették őket.

Akik fölismerték.

Amit föl kellett ismerni.

És tették is.

A gyerekeknek – a gyerekért.

Én szemlélődöm.

Aztán leírom.

Amit látok.

Amit észreveszek.

A szemem már nem a régi.

A hallásom se.

A félszavakat még megértem.

De a mozgásomról nem beszélek.

Bár azt is látom.

Magamat is.

Érzem is.

Mégis!

 

Nézelődöm.

Szemlélődök.

Észre is veszem…

 

  1. 03. 08. szerda
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük