A NOVÁK ÉS A PARRAGH – ELSZÓLÁSOK?

0 Flares Filament.io 0 Flares ×

A rózsa szép.

Gyönyörködtet.

Thessza nem szép.

Nekem az.

Barátságos is.

Szeret engem.

Jó vele lenni.

 

Egyszer a Novák írta: „”Én hálás vagyok a sorsnak, hogy nem a kényszer üldöz el itthonról, hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk RÖHEJES JÖVEDELEMBŐL.”

Most meg a Parragh mondta: „Nem szeretném kipróbálni”, hogy háromszázezer forintból meg lehet-e élni.

NER-esek.

Lovagnő és lovag.

A fülbevalós asszonyság meg a „zelegáns” milliós karórában tetszelgő kamarai elnök.

Biztosan elfelejtették.

Az általánosban mit tanultak.

Bár a Parragh lehet, nem tanulta.

Mert az luxus, fölösleges pénzkidobás lett volna.

Irodalmat, történelmet tanulnia.

 

„1. ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,

Egyszer libasültet enni,

Jó ruhába járni kelni,

S öt forintér kuglert venni.

 

  1. strófa

Mig a cukrot szopogatnám,

Uj ruhámat mutogatnám,

Dicsekednél fűnek fának,

Mi jó dolga van Attilának.”

 

Talán 1916–ban?

Vagy 1917-ben?

Írta?

József Attila!

Mindegy.

Írhatta volna tegnap is.

Vagy akár ma is.

Mindegy.

„… tövit töröm s a gallya jut…”

 

Nekik nem!

Nekik mindenre telik!

Vigyázzák is azt!

Pünkösdkor is.

Mutogatják!

Fölfelé a középső ujjukat!

Mi meg?

Tudomásul vesszük.

Elfogadjuk.

Hogy ez az élet rendje.

Hogy vannak, akiknek jut.

S vannak, akiknek nem.

„Annyit érsz…”

 

Legalább ott van az a rózsa.

Meg Thessza.

Aki szeret engem…

  1. 05. 29. hétfő
0 Flares Twitter 0 Facebook 0 Google+ 0 Email -- Filament.io 0 Flares ×

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük