(33.)
ÖSZÖD, NEMÖSZSÖD – NEM KAPSZ MÁST
Ma végre elállt az eső, kisütött a nap, már a fűtés sem megy a házban. Thessza is boldogan rohangál a kertben, a virágok is szétnyitják szirmukat, mintha mosolyognának a bogarak csipkelődésén: még magasabbra emelik „fejöket”. A dunnák, párnák most nem mi alszunk, szellő borzolja huzatjukat, kinn lebegnek, levegőznek a terasz korlátján.
Minden csodaszép!
Végre!
Kiülök a teraszra a „Jeremiás nyomában” beszélgetéseket olvasni és megelevenedik a múlt, a múltam hirtelen: lerakom az ölembe a könyvet, már nem is ott ülök a kerti székben, a napfényben, hanem egy filmben, a filmemben szerepelek, amit nem közpénzből és propaganda célokra forgatnak, ami az én történetem, amit én láttam, csináltam, tettem az életemben, ami tele van vidámsággal, örömmel és sikerekkel, ami és ahogyan (szerintem) történt, ami másképp is történhetett volna, de mégsem történt másképp, és peregnek már a kudarcok, a tévedések is, ez nem lett végül vígjáték.
Talán a képzelgésemtől, a filmemben látottaktól melegem lesz hirtelen, szinte nyár van már, bevonulok a szobámba, benyomom a laptopomat és már oda a „ragyogás”, „oda Buda”, mert ömlenek a „HÍREK”: „Elképesztő módon felerősödött az illegális migráció a magyar határon” – nyilatkozza a belbiztonsági főember; „A lakástörvény ellen tiltakoznak a Kossuth téren, de nem tehetik le a földre a hangfalat” – írja a 444; „Naponta ötször adott engedélyt az igazságügyi miniszter az év első 3,5 hónapjában nemzetbiztonsági célú titkos információgyűjtésre a titkosszolgálatoknak” – így a 168óra; és akkor megjelenik egy reklám, egy filmelőzetes, megjelenik a Facebookon a magyar miniszterelnök kérdése „ 15 éve történt. Ki hol volt, amikor először hallotta az őszödi beszédet?”; már a konferenciáról olvasok, amit a kormányzati szócsövek harsognak…
Ma végre elállt az eső, kisütött a nap, már a fűtés sem megy a házban. Thessza is boldogan rohangál a kertben, a virágok is szétnyitják szirmukat, mintha mosolyognának a bogarak csipkelődésén: még magasabbra emelik „fejöket”. A dunnák, párnák most nem mi alszunk, szellő borzolja huzatjukat, kinn lebegnek, levegőznek a terasz korlátján.
Minden csodaszép…
- 05. 26. szerda