Címke: Magyar Péter

A KÜRTÖS

Kiment a gátra.

Egyszer egy lapáttal.

Máskor aztán egy (Lehel) kürttel.

Küzdeni az árral.

 

Te mit gondolsz?

 

Mehetett volna akár „a” jogarral.

Vagy az „alma”-val.

Vagy „a” karddal.

Talán a „koronával” is.

Esetleg egy magyar vármegye-címerrel.

Kokárdával is – ja, most látom: az ott volt vele.

Az árvíznek most már tényleg annyi…

 

Egyszer egy barátom azt mondta: aki uralja a történelmet, a jelképeket; akinek van hihető története, az a hatalmat is akarja a kezében tartani.

Árvíz ide, árvíz oda.

De ehhez minek a kürt?

Megint portyázók leszünk?!

Akiknek a nyilaitól meg kell menteni a nyugatot az úrnak?

De már a focistáinktól se kell!

Lovaink is alig…

Nem is beszélve a lovasainkról!

 

De mit fog csinálni a kürttel?

Fejbe veri a SAS-t?

Hisz az addigra elröpül-ne …

Vagy megfújja talán?

Minek, aki akarta, már mindenki beállt mögé a sorba … zsákot rakodni…

 

Kiment a gátra.

Egyszer egy lapáttal.

Máskor aztán egy (Lehel) kürttel.

Küzdeni az árral.

 

Akár egy naranccsal is mehetett volna…

  1. 09. 19. csütörtök

(Kép: Facebook)

PÖRKÖLT ÉS NOKEDLI

Szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

Te is szereted?

 

Sokan vagyunk így.

Egyesek szerint azonban nem elegen.

Mindenkinek hoznia kéne magával valakit.

Hogy mi, „pörkölt-nokedlisek” nyerjünk.

A „Mi a legjobb kaja” szavazáson.

 

Te is szereted?

 

Látod, már is szimpatikus vagy nekem.

Már közösséget vállalok veled.

Majd lesz zászlónk, jelképünk, jelszavunk is.

Már meg is van/lesz a közös platformunk!

Ami alapján kimozdítjuk majd a helyéről a világot…

Akkor indulhatunk is együtt!

Gyerünk, vágjunk bele!

 

Hisz te is szereted a „pörköltöt nokedlival”.

 

Vagy csak mondod?

A kovászos ubit meg ki sem állhatod?

Csak úgy mondtad, hogy szereted?

De ezt mégsem mondhattad, mert…

Akkor egyél!

Lássuk!

 

Hisz’ te nem is szereted a „pörköltöt nokedlival”!

 

Még nincs itt az ebéd ideje.

Még nincs dél.

Most kávézol egy jót, aztán majd meglátod.

Addig nyugodtan higgyem csak el, hogy szereted.

És persze beszéljek is róla, hogy te szereted.

Pedig…

 

Úgyis kiderül.

Amikor a Néppártnak majd szavazni kell: te velük, vagy ellenük.

Amikor a Fővárosi Közgyűlésben meg kell nyomni a gombot: a „NER”-esekkel, vagy ellenük.

Amikor már nem lesz elegendő a „Beperelem, cáfolom, közzéteszem” ígéret-cunami.

A fehér cipő, a combhoz simuló és dudorodó fehér nadrág.

Akkor kiderül, mondtad csak: „én szeretem a pörköltöt nokedlival” …

 

Én tényleg szeretem a pörköltöt nokedlival.

Kovászos ubival.

És egy kiskorsó, jéghidegen gyöngyöző barna sörrel.

 

  1. 07. 17. szerda

ILLÚZIÓ(k)??!

Az illúzió (vagy érzékcsalódás) egy pszichológiai jelenség, amelynek során félreértelmezünk a valóságból érkező ingereket, azaz az agyban az érzékszervek által közvetített információ felhasználásával egy az objektív valóságtól eltérő reprezentáció keletkezik.

 

Ismered?

A Müller-Lyer-illúziót?

Persze, hogy ismered: akkor is, ha nem tudsz róla.

Ott van, benned is, elől vagy hátul a kisagyadban.

Az ugrik föl először, ha valami fölugrik.

Aztán ha alapos vagy, türelmes is, többet akarsz tudni a világról, esetleg tudatosan befolyásolni is akarod azt, akkor más is.

 

Egyenlőek.

Azok a vonalak.

Tényleg azok.

A valóságban.

Te nem úgy látod?

Persze, hogy nem.

Becsapnak a nyitó-lezáró nyílhegyek.

Az elsőt rövidebbnek látod.

Én is.

De nem rövidebb.

A valóságban.

Nem hiszed?

Mérd le centivel…

 

Tudod, hány ilyen párhuzamos „vonallal találkozol” nap, mint nap?

Észre sem veszed.

Ott se, akkor se: pedig nincs különbség!

Mindig hiszel a szemednek.

A gyors érzékelésednek.

Ami később válhat/válik észleléssé.

Ahhoz (viszont) küzdened kell.

Magaddal.

Ez persze nem szokásod.

Ilyen „melegben” …

 

Másfél millió ember.

Május végén – egyes felmérések szerint – ennyien támogatták.

Az európai parlamenti választáson majdnem harminc százalékot kapott.

Fiataloktól(!), középkorúaktól, kisvárosokban élőktől, anyagi problémákkal küzdőktől, sokan másoktól.

Kik ők?

Kire, mire adták a voksukat?

És főleg: miért?!

 

Kilencven(!) százalékuk egyáltalán nem elégedett azzal, ahogy az országban mennek a dolgok.

De VELE esélyt látnak arra, hogy leváltsák az Orbán-kormányt, négyötödük szerint akár már 2026-ban!

A pártot ugyan enyhén jobboldalinak tartják, viszont magukról úgy gondolkodnak, ők inkább baloldaliak.

Az eredményt többségük csalódással fogadta, mert már most is le akarták győzni a kormánypártot; csak ötödük érzett örömöt, hogy az ellenzéki pártokat sikerült partvonalra tenni.

 

„Érthető, modern, őszinte, hiteles és nemzeti pártra szavazok” – jelezte többségük az IDEA Intézet felmérése szerint.

 

Az egyik oldalon egy fiatal, széparcú, mindig mosolygós fiatal nő jelenik meg ARC-ként – a másikon egy fiatal, jóképű, sportos, a legújabb divat szerint öltözködő, jólbeszélő, fehér-keresztény férfi, aki „onnan” jött, ismeri a belső viszonyokat, „beszéli” a nyelvüket, köztük élt hosszú ideig, onnan jött.

Már maga mögött tudja(?) azt az időt.

Az még nem derült ki.

Mit és főleg hogyan akar cselekedni.

Még az sem.

Mozgósítani, szervezni, hangulatot-figyelmet fölkelteni tud.

Ez már kiderült.

A közel harminc százalék önmagáért beszél.

Mit kezd majd vele?

A lehetőséget megszerezte, az esélyt megkapta.

Hogyan él majd vele?

Most megszavaztatja követőit.

Menjen vagy maradjon.

Brüsszel vagy Budapest.

Valódi érveket csak Brüsszelbe menetele mellett mond…

Viszont: szavaztat.

 

És sokat beszél.

Menjen Polt, Gulyás, Rogán.

Önként nem fognak.

Legföljebb parancsra.

Szóval: ha nem mennek, „mi a teendő”?

„… már a fél ország egyetlen család tulajdonában van …) – nyilatkozta nemrég.

És?

Mi fog történni és hogyan, ha változás lesz?

Megy tovább majd a darab, csak más főszereplővel, szereplőkkel?

„… jelöljük őt az Európai Tanács élére …” – ezt is mondta.

Ha hajlandó deal-t kötni…

 

Gyorsan pillants a képre!

Aztán nézd egy darabig és gondolkodj.

A fenti egyenes rövidebb?

Csak egy illúzió rabja vagy?

Nem mindegy, hogy a nyílhegy iránya merre mutat: kifelé vagy befelé…

  1. 06. 17. hétfő

(Hiábavaló figyelmeztetés)

TE MIT KÉRDEZNÉL? („MARIKA NÉNI”)

„Kedveskéim.. !

Sajnos a május 11-re meghirdetett találkozót el kell halasztani, mivel nem tudom hogy melyik nap kerül sor az ” interjúra „. Azt meg végképp nem szeretném elszalasztani. Holnap megírom a levelet, és el is küldöm Magyar Péternek. Természetesen ti is elolvashatjátok. Mivel nem hiszem hogy lesz ideje az én levélkémet olvasgatni, attól még megkeresem az egyik  állomásán, és  ” elkapom a grabancát ” 5-6 percre.. 😊😉 Annyi előnyöm van, hogy ismeri az oldalt. Ha gondoljátok, írjatok ti is kérdéseket kommentben. Örülnék neki.” – írta oldalára minap Marika Néni.

 

Tényleg, mit kérdeznék?

Érdemes lenne kérdezni tőle?

„Kérdezni mindig érdemes” – gondolkodom el, „hiszen már az első válasznál eldől …”.

 

Tényleg, mit kérdeznék?

Talán ezeket:

  • Ki vagy te, Magyar Péter?
  • Az-e, akinek mutatod magad: jóképű, fehér, keresztény középosztálybeli?
  • Aki annyit ér, amennyije van?
  • Egy „ifjú-török”, aki éppen megelégelte, hogy nem ő (lopta) kapta a „Marshall-segélyt”?
  • A Karmelita előtt tüntető diákokat is „védted”, ahogyan korábban a fél-Budapestet szétverő randalírozókat?
  • A diákokat miért nem?
  • Aztán mit felelnél arra a kérdésre: elveszíti-e közpénz jellegét az a közpénz, amely ügyfélbefizetések címen érkezett a Diákhitel Központ Zrt-hez?
  • Vagy a Diákhitel Központ – csókosokhoz történő – kifizetései ugyanúgy kivételek a törvény alól, ahogy a gyónási titkok, még pedofil bűnök elkövetése esetén is?
  • Ki vagy te, Magyar Péter?

 

Nem kérdeznék többet.

Magyar Péter eddigi „története”, „munkássága”, „magán és közszereplései” azaz „cselekedetei” önmagukért beszélnek.

  1. 05. 07. kedd

SZABADSÁG – „BEZZEG ODAÁT”

„Tavasz, nyár, ősz, tél. Válámi ván, dé ném éz áz igázi!”

(Arkagyij Iszaakovics Rajkin)

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

 

Fölállok a gép mellől, a fürdőszobai mosdó csapját kezdem vizsgálgatni, össze-vissza szór a feje, persze: vízköves lett a szűrő, próbálom lecsavarni, meg se moccan, persze, a menet is az, kimegyek a franciakulcsért, azzal se mozdul – megizzaszt, de végül…

Visszaülök.

Megtömöm a pipát, rágyújtok, az ismerős illat megnyugtat.

Mégse megy.

Az írás.

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

Újból és újból megnézem a videót.

A harminchét másodperceset.

A hömpölygő, végeláthatatlan vonulást.

Innen is, onnan is jöttek.

Vidék-Budapest – krumpli-osztogatás nélkül – vonult a Kossuth térre.

„És?” – „szólalt meg” Hont András undorítón-cinikusan…

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

 

Hívom Thesszát, nem is kell hívnom, ahogy belépek a cipőmbe, már ott ugrál mellettem, amikor meg nyúlok a kapukulcsért, már nem is bír magával: „sétálni megyünk, hurrá!!!” – gondolja magában, már fekszik is le, hogy ráadhassam a hámot és már sétálunk is… de ez sem nyugtat meg.

Mi lehet a baj, mi van velem?!

Rendben beszede(gete)m a gyógyszereket; mostanában nem ugrál a vérnyomásom; az okosórám szerint teljesítem a napi állás-mozgás-gyakorlat penzumot is; na jó, néhány kiló fölösleg akad rajtam, de hát ebben a korban már…

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

 

Aztán beugrik egy kép a Montmartre-ról, egy kis kávéházat mutat, a háttérben a Sacré Coeur-rel, hisz’ lehet, hogy éppen abban a kávézóban álltunk meg, talán ’97-ben vagy ’98-ban, amikor ott voltunk a francia „mutualité”-kat vizsgálni, én cefet náthás voltam, Győrfi Pista mondta, „majd én kikúrállak”, bementünk és rendelt nekem egy pohár Rosét, ami segített is meg nem is…

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

 

A polcomon ott van Ady, leveszem, éppen Az utolsó hajók-nál nyílik ki:

„A szegény legénynek

Furcsa az ő botja,

Nem oda üt vele,

Ahova gondolja,

Szegény az ő dolga..…”.

„Valahogy így van ez, ma is” – súgom magamnak.

 

Napok óta csak gyűlnek és gyűlnek.

Képek, mondatok, idézetek.

És nem akarnak összeállni.

 

„legalább annyi eredménye legyen, hogy összezavarodjanak, kapkodjanak, hibázzanak, a kétkedés és a félelem a jövőtől besötétítse a napjaiakat” – morgom magamban, de Thessza fölkapja a fejét, „talán megint sétálni-vadászni megyünk” – gondolja, de hamar visszafekszik a lábamhoz.

És akkor megjelenik a notebookomon a kép a PHOTO Magazine1972-es számából, amit Henri Heidescheid készített, ahogy a csuhások nem tudják megtagadni önmagukat a Szabadság Szobor árnyékában: mégis van remény…

 

  1. 04. 08. hétfő

(Kép: Henri Heidescheid)

SPORT??! – POLTIKA!

Itt belépnek a ringbe a bokszolók és – a szabályok szerint – püfölni kezdik egymást – aki többet, nagyobbat üt a megfelelő helyekre, állva marad, miközben a másik fekve, az nyer!

Itt leülnek a sakktábla mellé, elindítják az órákat, tologatják – a szabályok szerint – a bábukat, néha leütik a másikét – akinek leesik az órája, mattot kap a királya, mert nem tud már sehova ellépni a sakk elől, vagy ezt megsem várja az veszít és már nyújtja is a kezét.

Itt fölülnek a kerékpárjukra, tekerni kezdik – a szabályok szerint – hosszú kilométereken át – aki előbb ér be a célba az lesz a győztes.

Itt kiszaladnak tizenegyen két kapu közé, rugdosni kezdenek egy labdát – az egyik betalál a kapuk közé, lefújják a meccset, mert – a szabályok szerint – letelt az idő, nyert.

 

Hát a NER-politikában? A NER mindennapokban?

Ott – természetesen(??!) – nem így van.

Ott az a „szabály”, hogy nincsenek szabályok – még ha kihirdetettek vannak is.

Ott átszaladhatsz elsőként a célvonalon, aztán mégse téged hirdetnek elsőnek.

Ott először megállapítják: „te egy ökör, egy gazember, egy dupla semmi vagy”; aztán azt mondják rád, „verted a feleségedet”; „kimondod a feleséged helyett, amit hallani akarsz” – azaz te nem is nyertél (hogy mi a köze ennek ahhoz, hogy te szakítottad át a célszalagot elsőnek, az nem érdekes).

Ott a győzelem „nárcisztikus düh és bosszú pusztító és kíméletlen… se gyerekeknek, se barátoknak nem kegyelmez”.

Ott minden manipuláció!

 

„Én szeretem a focit…”

  1. 03. 27. szerda

RECSEG MÁR – MÉG NEM …

Az egyik folyamatosan hazudik,

Hát a másik, a kiválasztottja is azt teszi,

A harmadik szalámis-zsömlét majszol a repülőn,

A negyedik beosztottjaival vagy nélkülük bizonyítékokat hamisíthat,

A ötödiknél elmarad az előadás,

Az hatodik „csak” a történelmi tényekkel nem törődik,

A hetedik mára már a süllyesztőben,

A nyolcadik, mára már kegyvesztett tejfölről rak föl kisfilmet,

A kilencedik már a börtönből üzen,

A tizedik bemegy az ügyészségre és …

 

Recseg már…

  1. 03. 20. szerda

KÉRDÉSEK, CSAK KÉRDÉSEK

(„Magyar” jelenség)

 

Tudod: hamarosan választások lesznek?

 

Választó polgár vagy?

Korábban szavaztál?

Ide vagy oda?

Ide is, oda is?

Miért?

 

Most elmész?

Fogsz választani?

Mert már van, kire?

Eddig (neked) nem volt?

Most „végre” lett?

Biztos vagy benne?

Hiszel neki?

Mert hinni kell valamiben?

Mert másképp’ nem lehet?

Miért ne lehetne?

Bízol benne?

Miért?

Mert jóképű?

Mert „onnan” jött?

A tűz mellől?

Nem emlékszel: más is jött már onnan?

Arra sem: mi lett velük, belőlük?

De ő most más?

Mert jól beszél?

Mert érted, amit mond?

Mert végre nem kövér?

Mert az neked is a halálod?

Mint neki volt?

 

Szóval: bízol benne?

Mert a semmiből jött hirtelen?

Biztosan onnan jött?

 

Mert sokan voltatok?

Más arcok, sok gyerek-fiatal?

Budáról-Pestről-Vidékről?

Mert ő nem üvöltözött?

Megint adott tizenkét pontot?

Nem gyanakszol?

Hogy mindenkit ismer?

Tegezi is őket?

Közöttük, velük élt hosszú évekig?

De eljött közülük?

Tényleg eljött?

Tényleg otthagyta őket?

Az árok-partján?

Mert már követeli néhány tegezett-haver báb-társa lemondását?

Mert bár ő is tagja „volt” a haveri brancsnak, de tartozik a Csányinak?

Mert neki nincs jachtja?

Neked van?

Akkor ő is olyan, mint te vagy?

Hogy ő ledobja majd az „atombombát”?

Ezt ígérte?

Már huszonkét eljárás folyik ellene?

Őt be is idézték?

A Gulyás Gergőt bezzeg(h) nem?

A királyi tévé sem hívta be egy interjúra?

Kell ennél több?

„Valami új talán ez az egész, muszáj hinni, baszki”??!

Tudod, hogy minden, Orbántól függ?

Mégis csak annyi szava volt róla: Döbrögi?

Esetleg kívülről, talán, még támogatni is tudná?!

Hogy ne akadékoskodjak annyit?

Hát nem érted: ezek csak kérdések?!

Ártatlan kérdések?!

 

Tudod: hamarosan választások lesznek?

  1. 03. 17. vasárnap