„Nem, az Isten nem példakép”
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Mák változat – Magvető, 2014. 70
2015. április hónap bejegyzései
Alattvaló 1
Minden vélemény számít!
És senki sem szólt egy szót sem.
Az alattvaló más hatalmától függő személy, aki egy uralkodó országában él és végrehajtja annak parancsait. Alattvaló az is, aki egy „ország polgára, és akire az állam törvényei vonatkoznak”. Micsoda különbség!
Hol a vacsora – rikácsolt a gyerek feje mellett az anyához, mire várjak.
És az anya nem szólt egy szót sem.
Hozzad – szólt rá nyersen a nagyfiú a kisebbre az iskolában, csak nem gondolod, hogy majd én cipelem a táskámat.
És senki sem szólt egy szót sem.
Te nem állhatsz be, veled nem játszom – mondta a labda tulajdonosa az udvaron a cigánygyereknek.
És senki sem szólt egy szót sem.
Téged nem kérdeztelek, mit szólsz bele a nagyok dolgába – mondták a lánynak a fiúk.
És senki sem szólt egy szót sem.
Hol a sör – förmedt rá az asszonyra a férje, már megy a meccs.
És az asszony nem szólt egy szót sem.
Hányszor szóljak még – és csattant a pofon kérlelhetetlenül az asszony arcán.
És akkor sem szólt egy szót sem.
Tovább a folytatáshoz
Egyenlőtlenség
„Az egyenlőtlenség önmagában nem feltétlenül rossz: a központi kérdés az, hogy vajon megfelelően indokolható-e, van-e oka a létezésének.”
Thomas Piketty: A tőke a 21. században Kossuth Kiadó, 2015, 30. old.
NEMZETI KONZULTÁCIÓ
– Árpikám, ismerjük mi egymást?
– nem is tudom, FŐNÖK
– azt tudom, hogy jókat szoktunk beszélgetni a teraszomon
– ja, már rendezettebben néz ki a Kossuth tér, mint amikor beköltöztünk
– mi van a koronával?
– ne is kérdezd, már megint el kellene vinni, hajókázni
– nem rossz ötlet, de ez persze nem tanács, csak tipp
– jól látod, FŐNÖK
– na, akkor beszélgessünk egy kicsit arról, hogy nem jól mennek mostanában a dolgok, ki kellene találni már valamit, ami megfordítja a széljárást
– meteorológus ugyan nem vagyok, de én is látom, már össze is írtam néhány dolgot, amit majd ki lehetne adni föladatként az apparátusnak
– mondjad, csak úgy barátilag, barátom, Árpikám
– szóval ki kellene menni a Gyurcsányék házához egyet balhédzani, mert még a végén ő is kap pénzt uniós forrásokból, azt pedig nem lehet megengedni, hogy 2010 után ne csak Fideszesek kapjanak pénzt
– de hát azt a pénzt nem is mi adjuk, hanem közvetlenül Brüsszel
– akkor is kell a balhé, mert már túlságosan elkanászodtak
– jó, majd szólok a cöfösöknek, úgyis imádnak sétálni
– más is lenne
– tudom, itt vannak ezek a derék Jobbikos gyerekek, még csak most vettem be a Polgári Körömbe őket, és már úgy kinyílt a csipájuk
– mi van velük
– állandóan megelőznek a jobbnál jobb ötleteikkel, nem győzöm lenyúlni azokat
– már megint milyen új ötletük van?
– most azt javasolják – pedig nem is fizetek nekik a tanácsaikért, mint neked –, hogy módosítsuk a büntető törvénykönyvet: már a 18. életévüket betöltött elkövetőkre is lehessen életfogytiglani szabadságvesztést alkalmazni, már a gyerekeket is lecsukathatnánk, akiket akarnánk
Tovább a folytatáshoz
Pillanatnyiság…
Belebaktatok a pillanatba.
Megélem.
Te jó isten: már emlék!
2015. április 26.
A miniszterelnök beszél…
Péntek, 6 óra. A hajnali ájtatos hallgatás és megértés ideje. Kutya kizavar, ajtó becsuk, függöny behúz, kávét a kisasztalra, telefon kihúz, rádió bekapcs. Minden a helyén. Várakozás. Pulzus, vérnyomás emelkedik. Szapora, egyenetlen légzés. A rádióban zene, beszélgetés, megint zene. Kávészürcsölés, orrpiszkálás. Hólyagfeszülés, vizelési inger visszatartása. Most jön. Nem, még nem: most reklám. Akkor még egy kávé. Ma biztos megint szépen fog beszélni. A jelenről, a jövőről. Meg a gonoszokról. Olyan szépen, egyszerűen mondja. Minden érthető, gondolkodni se kell. Ő tudja, ki tehet róla. Hogy ki miatt van ez az egész. Hogy hogyan lesz tovább. Mert minden olyan érthetetlen. Zavaros. Huszadikáig sem elég már a pénz. Nincs már mit eladni sem. A kutya is egyre soványabb. És a szomszédban ugyanez a helyzet. Mi lesz így. Még mindig reklám. Ki kéne menni a vécére, egyre kibírhatatlanabb. Vakarózás. És ha ma nem is fog beszélni? Az nem lehet, hiszen be is mondták. Idegesítő várakozás. A gyerek is elment. Londonba, vagy hova. Ott könnyebb – üzente. De én ezt nem hiszem. Csak úgy mondja. Mert most elköltöztek. Liverpulba, mert az olcsóbb. És ugyanaz a munka, meg a pénz is. Már nem jönnek vissza. Belül tudja, de nem mondja az asszonynak. Hadd reménykedjen. Na, jön már, mi a csuda lesz. Tegnap kiment a csúcsra. Védeni minket. A bevándorlóktól. Az idegen menekülőktől. Mert azok maradjanak otthon. Mit akarnak itt. Nekünk se jut. Annyian vannak már, hogy a fene se érti mennyien. És viszik a munkát. Mert nekik kevesebb is elég. A francba velük. Mégis ki kell menni. Nem bírom már tovább.
És akkor végre megszólal. Ő az! Milyen szépen beszél. Nem is érdekes, hogy mit mond, csak beszéljen. Már nem is fáj a gyerek. Már a pénz se érdekel.
Csak be ne pisáljak…
2015. április 24.
És a napok csak mennek…
És akkor beleköpött a cipőjébe. Habony Árpád nevű ember nincsen a miniszterelnökség bérlistáján. Matolcsy György nem írta bele a vagyonnyilatkozatába az egyik alapítványtól kapott 1.2 millió forintos havi jövedelmét. Elképzelhető, hogy beszántják a Győri ETO labdarúgó stadionját. Sokan akarják, hogy Budapest rendezzen Olimpiát. A disznóhús ÁFA terheit 5%-ra mérsékli majd a kormány, mert a disznóhúst fogyasztja leginkább (???) a magyar ember. A Jobbik először nyert egyéni parlamenti képviselői helyet Magyarországon. 8500 forintért kapható Thomas Piketty: A tőke a 21. században című könyve, 17 ezer forintért lehetett meghallgatni a könyv bemutatását. Magyarország 100 katonát küld az Iszlám Állam ellen. Bróker-botrány bróker-botrány hátán. Az egyetemisták megint az utcán vannak. Deutsch Tamás konzultál az internetadóról. Egyes helyeken az ápolóknak nem fizetik ki a túlórájukat, a kórházi adósság a csillagos égig ér. Fölgyorsult a kivándorlás Magyarországról, főleg fiatal, agilis, kezdeményező emberek mennek el.
Az „elmúlt nyócév”.
Már elmúlt öt év!
Macsónak látszó Fideszesek
– Jánosom, nagy voltál tegnap
– én is éreztem, Főnök
– körülötted is élvezték a mieink
– láttam, hallottam, szerencsére csupa gatyás volt benn akkor
– jó ez a vonal, új lendületet ad majd nekünk meg a „vak komondornak”
– tele volt már a tö@öm ezzel a Bernadettel, mit kérdezősködik annyit, nem attól függ, hogy mennyit ér, hogy mennyit kérdez
– jól látod
– és akkor még Ő az, aki kikéri magának ezt a stílust, hát hol élünk
– jól beszélsz, már csak egy bőrzakó hiányzik rólad
– a kérdezősködés helyett inkább egy fakanalat vegyen a kezébe az ilyen, nem is értem: mit keres ennyi nő a parlamentben
– jó ötlet: majd átírjuk az Alaptörvényt
– de most már nem vagyunk elegen
– van a többi frakcióban is elég hasonszőrű macsó, majd megszavazzák…
2015. április 21.
Gondolatok…
Szekfű Gyula írta, nem ma, hanem 80 éve írta:
„… sem a társadalmi tagozódás, sem a társadalmi gondolkodás nem igen változtak,s minden maradt e téren úgy, amint azt már a harmadik nemzedék idején megszokták az emberek. Középosztálybeli intelligenciánk legfeljebb ha múló kívánságokkal vagy formalisztikus beszédekben közeledett az alatta álló néposztályokhoz és sem a parasztság, sem az ipari munkásság nemzeti öntudatosítása demokrácia útján nem haladt előre lényegesebben. A társadalom élte csoportokba bomlott életét, s borzongva a kommunista forradalmi kor emlékétől, mindennemű demokratikus fejlődéstől ösztönösen elzárkózott.”
Szekfű Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1938, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, 409-410. Idézi: Romsics Ignác: Múltról a mának, Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
2015. április 16.
Könyvek az éjjeli szekrényemen…
Jonathan Littell: Jóakaratúak
A rettenetes, megtorló, haragvó ősi istennőket, az Erinnüszeket nevezték Eumeniszeknek, jóakaratúaknak – talán, hogy meglágyítsák őket.
„Ám a címnek más jelentése is lehet. Az üldözést, mészárlást, tömeggyilkosságot nem dühös sors- és bosszúistenek, hanem emberek hajtották végre, akik között persze voltak tébolyult szadisták, akik örömüket lelték a vérengzésben. De – mint minden populációban – ők voltak kisebbségben, s többségben azok a nem éppen rosszakaratú emberek voltak, akik belekerültek, akik rákényszerültek, akik meggyőzték magukat, hogy így kell cselekedni; akár félelemből, akár ideológiai indoktrinációból, akár a parancsteljesítés kényszeréből, akár tompultságból.”
Romsics Ignác: Múltról a mának
„A kötet a szerző 1998 és 2003 között készült tanulmányait, esszéit és előadásait tartalmazza – öt tematikai csoportra osztva. Az írások első része nemzet, nemzetiség és állam feszültségekkel teli viszonyrendszerét vizsgálja a 19. és 20.századi magyar és kelt-európai történelem példáján. A következő fejezet tárgya: folyamatosság és megszakítottság a 19. és 20.századi magyar történelemben. A harmadik rész írásai a 20.századi nagyhatalmi politika Magyarországra gyakorolt hatását vizsgálják, elsősorban a határok alakulása szempontjából. Ez után a 20.századi magyar történelem első felével foglalkozó történetírást értékelő historiográfiai munkák következnek. A kötetet a szerző részben szubjektív jellegű írásai zárják a történelem és a történetírás természetéről, valamint a történész feladatairól.”
Goethe: Faust
Goethe maga is elismerte: sok mindent „beletitkolt” (így mondta szó szerint: „hineingeheimnisst”) ebbe az „összemérhetetlen” egészbe, ebbe a hagyományos példák vagy merev műfaji szabályok közé nem kényszeríthető alkotásba. A Faust titkai sokfélék: a természet titkai, az ember titkai, a társadalom titkai. És Goethe személyes titkai. Ezek sem akármilyen titkok persze – ezek is egy világba látó ember titkai. A Faust azonban mégsem titkoknak holmi rejtélyes kultusza, hanem éppen ellenkezőleg: az ember életre-halálra való viadala a titkokkal – az emberé, aki megfejteni hivatott őket. A Faust a megismerés drámája – a világot ésszel, érzékekkel megismerni vágyó emberé. Nem is ölthetett volna hát más alakot, csak ilyen „összemérhetetlent”, amelybe beleépül a „világ és az ember története is”.”
Eszmélet Társadalomkritikai és kulturális folyóirat
Jólét gazdasági növekedés nélkül – A „Nemnövekedés” felé
József Attila Összes versei – Megjelent a költő születésének ötvenedik évfordulóján
2015. április 16.