(Nem hangzott el a magyar parlament 2015. szeptember 21-i ülésén, a miniszterelnök napirend előtti felszólalása után)

Rendhagyó módon kérek most szót.

Magyar állampolgár vagyok, aki közel 66 éve élek itt Magyarországon. Egy ember, aki döntött. Igaz, nem úgy, ahogyan azt az urak az utak mentén, 800 ezer válasz-levélre hivatkozva hirdetik. Igaz, nem úgy, ahogyan azt az önök véleményt formáló hatalmi elitje, és ön, miniszterelnök úr előírja. Döntöttem: „Magyarországot meg kell védeni”, ezért NEM AKAROK HÁBORÚT, NEM AKAROK POLGÁRHÁBORÚT, NEM AKAROK TOVÁBBI GYŰLÖLKÖDÉST! Sokan vagyunk ilyen másként-gondolkodó másként-döntők, de maguk szerint még arra sem elegen, hogy meghallják, meghallgassák szavunkat. Azt sugallják, sulykolják: ismernek bennünket, ezért a haza ellenségeinek, a haza elárulóinak kiáltottak ki minket. Csak azért, mert másként gondolkodunk, más a véleményünk. Elég volt!

Mi, akiknek egyszerűen „kussolj” lett a nevünk, most szót követelünk!

Azt mondta az előbb a magyar miniszterelnök: „Az illegális bevándorlás kérdése olyan erővel tört be az életünkbe, hogy most erről kell jelentenem, erről kell jelentést tennem a Tisztelt Háznak.” A magyar miniszterelnök nem tud arról(?): a 200 ezer MENEKÜLŐ ember úgy robogott át az országon, hogy akit nem akadályoztak az áthaladásban, az észrevehetetlenül, néhány óra alatt el is hagyta az országot? Akik viszont nálunk „ragadtak”, mert nem indult a vonat, mert nem oda ment a vonat, mert nem akartak ujjlenyomatot adni; azoknak a civilek százai segítettek. Nem tud arról, hogy az általa felépíttetett pengés kerítés, a GYODA, a megváltoztatott törvények, az új időszámítás gerjesztették – és következményei tették láthatóvá – a problémát?! Nem emlékszik a történelem számos példájára: a magyarok meneküléseire, a magyarok befogadására?! Nem tud arról sem, hogy mindeközben 2013-ban 10 millió 624 ezer, 2014-ben 12 millió 140 ezer külföldi, köztük muszlimok, kínaiak, afrikaiak látogattak Magyarországra, mindenféle megszállási, elfoglalási, áttérítési igény, terrorista akció nélkül? Dehogy is nem emlékszik, pontosan tudja a tényeket. Akkor miniszterelnök úr, miért hazudik, miért riogat folyamatosan bennünket?! Akkor miért kelt félelmet, piszkálja föl a gyűlöletet óriásplakátokkal, háborús retorikával, Európa és a környező országok megbélyegzésével?!

Azt mondta az előbb a magyar miniszterelnök: „A probléma egyszerűen, nevén nevezve a gyereket: tömeges népvándorlás. A bevándorlók már nemcsak dörömbölnek, de ránk is törik az ajtót.” Akkor tehát „tömeges népvándorlás”-sal nézünk szembe. Szóval akkor nem arról van szó, hogy az „Európai Egyesült Kalifátusok” megalapításától kellene tartanunk, hanem a népvándorlástól! A magyar miniszterelnök nem tud arról, hogy például Romániából az elmúlt években 5 millió ember ment Nyugat-Európába dolgozni, Románia lakosságának több mint 20%-a, és senki, de senki nem beszélt félelmetes, tömeges népvándorlásról. Hogy Magyarországról is közel 600 ezer ember, a lakosság 6%-a vándorolt már ki Angliába, Németországba, Ausztriába és még számos más országba, és senki nem kiáltott föl: vigyázat, tömegesen bevándorolnak a magyarok, állítsátok meg őket a határon! És senki sem szólt: miért törtük rájuk az ajtót, miért nem maradunk otthon a „seggünkön”?! És erre nem válasz, hogy az Európán belüli népvándorlás nem népvándorlás, hanem szabad munkaerőmozgás. Nem, mert a Nemzetek Európája, ahogyan azt a magyar miniszterelnök vizionálja, ugyan tudomásul veszi a munkaerő szabad mozgását, de attól még ez népvándorlás, gazdasági ki-, bevándorlás marad. Akkor miniszterelnök úr: miért kelt félelmet, bizonytalanságot, piszkálja föl a gyűlöletet a vándorlók ellen?!

„Nem néhány százan, nem néhány ezren, hanem több százezer, sőt milliónyi bevándorló ostromolja Magyarország és Európa határait. Nem látni, hol a vége.” – hangzott el a következő miniszterelnöki mondat. És sorolja is az országokat: Irak, Szíria, Afganisztán, Líbia, Eritrea, Mali, Szomália; és ezekben az országokban HÁBORÚ dúl, bombák hullnak, ártatlan gyerekek, civilek halnak meg értelmetlenül. Tudja, miniszterelnök úr, az ENSZ illetékes bizottsága szerint ma a világban közel 60 millió ember(!), igen, jól hallották képviselő hölgyek és urak, mintegy 60 millió ember menekül a háborúk, a diktatúrák, a gyilkosságok, az éhhalál, az embertelen életkörülmények miatt. Az egyetlen reményük, hogy találnak majd valahol a világban egy talpalatnyi földet, ahol a gyerekeik élve maradhatnak, tanulhatnak, és talán egy jobb életet remélhetnek. Önök, tisztelt képviselő hölgyek és urak, akik alig várják már, hogy az újabb válságintézkedésekről, az Uniót elítélő határozatról szavazhassanak, Önök mit tennének a szeretteikkel, családjukkal, rokonaikkal hasonló helyzetben? Ahogy lehet, iszkolnának, elhúznák a csíkot, szednék a sátorfájukat, MENEKÜLNÉNEK, mert tudnák, hogy gáz van, kurva nagy gáz van. És tudomásul vennék-e, hogy a világ – hiszen a világ már csak ilyen – falakat húz, kerítést épít önök elé, és elzárja az egyetlen menekülés útját? Akkor most miért piszkálják a parazsat?

Aztán azt is mondta a miniszterelnök az előbb: „… Európa nem képes magára venni a világ összes baját. Nem vagyunk képesek eltartani az összes gazdasági bevándorlót…”. Nem is kell, miniszterelnök úr, nem is kell. Már eddig is: Törökország 2 millió, Libanon 1,2 millió (a lakosság száma emiatt egyharmaddal nőtt!), Jordánia 650 ezer szír embert fogadott be, a rajtunk keresztülszaladt 200 ezerrel, az Európába eljutott közel 400 ezer menekülővel szemben! Egyébként, miniszterelnök úr, ahol jut 500 milliónak, ott jutni fog néhány millióval többnek is. Kérdezze csak meg, nyugodtan a környezetét; no, nem a mostanit, nem a Vajnákat, a Simicskákat, a Lázárokat, a Rogánokat, hanem ahonnan jött, miniszterelnök úr, ahonnan indult, ha még emlékszik rájuk, őket kérdezze: az ötödik mellé jutna-e a hatodiknak is?

És egyszer csak előhúzza a kommunikációs kalapjából a „gazdasági bevándorlók” terminológiát, elkezd arról papolni, hogy ők „rossz politikai döntések áldozatai…”, akiknek a „… világ valójában hátat fordított…”, mert a világ „hátat fordított azoknak az államoknak, amelyekben az emberi méltóságot nem tisztelik, sőt naponta lealacsonyítják…”, amit ön, a keresztény Magyarország miniszterelnöke „ért és megért”. De én: NEM! És nem is akarom elfogadni a megértését, a „hátat fordítását”, miközben látom, hogy napról napra ezt teszi a saját, a magyar „menekültjeivel”, a magyar földönfutóival, a magyar hajléktalanjaival, az egyre jobban leszakadó, kilátástalan helyzetbe kerülő családok százezreivel. Látni sem akarja őket: kitiltja a városokból, a közterületekről mindnyájukat, rabszolgamunkára ítéli, emberi méltóságukban megalázza, az árokpartjára löki és otthagyja őket. Mert ön szerint, miniszterelnök úr, sem Európa, sem Magyarország nem elég gazdag: akkor mért épít annyi üres stadiont, mért költ a csíkszeredai labdarúgó csapatra, miért akar olimpiát rendezni?!

Sajnos hosszan folytathatnám képviselő hölgyek és urak, de látom, lejárt az öt percem.

Maguknak legyen öt percük elgondolkodni mindezeken!

Én, mi: el akarjuk kerülni a nagyobb bajt!

Tovább a folytatáshoz →