2015. október hónap bejegyzései

Orbán Viktor jeleket lát …

„Én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot teremtek e földön”

Az 52 éves, jogász végzettségű, nős, öt gyerekes Fidesz elnök, aki egyúttal a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke és nem mellesleg Magyarország miniszterelnöke is, tegnap elmondta szokásos interjú-monológját a magyar rádió Kossuth adóján. A nyomaték és a hatásosabb médiaszereplés érdekében a monológot kiegészítette egy előadással, amit „Az idők jelei” című vitaanyagot bemutató konferencián tartott.

Orbán Viktornak, e két fellépése során – az utóbbi években már nem először – látomása volt. Amit érzékelt, azt rögtön közkinccsé is tette, amilyen jeleket látott, azokat meg mutatta és rögtön értelmezte is. Erre nagy szüksége volt – korábban is és most is – az önfeledten hallgató híveknek, mert ők újból híján lettek a bizonyságoknak, ami viszont köztudottan elengedhetetlen föltétele a hívésnek a követéshez. És Orbán sorolá: „Európa népei kezdenek felébredni”; „terroristából egy is sok”; „az identitásunk forog kockán”; „ma a rendezett, jogszerűen működő EU állapotából az anarchikus állapotok felé haladunk” – villantotta föl a hamisíthatatlan jeleket a „migráns-rémhelyzet” kapcsán. És még közel sincs vége: „Ha nem állunk ki Európáért, a kontinens többé nem az itt élő polgárok Európája lesz, hanem néhány nagy pénzt mozgató, a nemzetállamok keretein túlgondolkodó, aktivista, senki által meg nem választott vezető hagymázas álmát teljesíti majd be a következő időszakban” – erősít rá a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke. És egyre emelkedik a hang, emelkedik a tét, nő a veszély: „… egy tudatos, baloldalinak mondható szellemi konstrukciót akarnak megvalósítani, ami a nemzetállamokat Európában zárójelbe akarja tenni, és ha már a hagyományos politikai küzdelemben nem sikerült megbirkózniuk a kereszténységgel és a nemzetállami identitással, akkor megkísérlik etnikai alapon … az összeesküvéssel, ezzel az árulással szemben nekünk a demokráciához kell fordulnunk, a néphez kell fordulnunk”, hogy igent vagy nemet mondhassanak a jelenlegi történésekre…”.

Árulás, összeesküvés, aktivista, Soros, baloldal – dörrennek, a már sokszor elátkozott szavak a látnok szájából, ezek az „Idők jelei”. „A személyes lojalitás, a barátság, a bajtársiasság, és azt kell mondanom, hogyha arra a kérdésre akarunk választ találni, hogy ma ez nincs magától, és nincs mindig így, ma miért magasodik a polgári, nemzeti, keresztény oldal olyan óriási mértékben a riválisai fölé, mert magunk között legyen mondva, ma ez a helyzet, az érdemek kérdését most ne feszegessük, de ez a helyzet, így állunk, akkor szerintem itt van a megfejtés” – hirdeti a szónok, „Ez adja ma a magyar polgári, nemzeti, keresztény oldalnak szinte ma behozhatatlannak tűnő – ilyen persze nincsen, de –, szinte behozhatatlannak tűnő erőfölényét más politikai szerveződésekkel szemben”.

De vajh, mindez vajon nem hitetés?! Ahogy Jézus mondá: „Sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, én vagyok a Krisztus, és sokakat elhitetnek (Mt 24,5).” Pál apostol ezt írja erre vonatkozóan Timóteusnak: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állnak be. Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, káromkodók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, tisztátalanok, szeretet nélkül valók, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, a jónak nem kedvelői. Árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, inkább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői; kiknél meg van a kegyesség látszata, de megtagadják annak erejét. És ezeket kerüld (2Tim 3,1-5).”

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• Árpikám, hogy állunk a közvéleményben?
• Főnök, nagyszerűen: fölényesen vezetünk, a szocik a béka segge alatt, a Jobbik is maradt a helyén
• kitart ez majd 2016-ig?
• még azért rá kell segítenünk, de rajta vagyok
• mondjad, édes egy komám, mi a teendő?
• bejelentjük a főcsövünkön, hogy emeljük a védelmi szintjét, Főnök, ezzel még szerzünk néhány aggódó nagymamát, akik majd meg akarják csókolni a kezét
• és mire fogtok hivatkozni
• a migráns-veszélyre, ami azzal is növekszik, hogy egyre kevesebben akarnak átszaladni rajtunk
• szervezzétek, és ha a DK-sok tiltakoznak majd?
• rögtön megcáfoljuk a hírt, ezzel továbbra is hír marad, de nem tudnak tovább tiltakozni
• zseniális
• aztán leadjuk a Lázár nyilatkozatát is
• mért, mit mondott?
• most éppen semmit, éppen azért adjuk le
• briliánsak vagytok…

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• Péter, meccsed van?
• nem, Főnök, most éppen szaunázok
• szóltak a fiúk, hogy ez Colin Bell asszony tartott valami előadást, amin jól lehordott minket
• behívassam?
• ne, mert akkor utána megint megszólalna
• akkor mit csináljak, hívjam ki egy futsal meccsre az amerikai válogatottat, esetleg legyen egy ping pong meccs velük?
• nem: egyoldalú megszólalásra gondolok
• ja, akkor leleplezem őket, mint gaz imperialista ügynököket
• inkább kapcsold össze a migránsokkal a témát, már egyre kevesebben rohannak át rajtunk, még a végén teljesen leül a téma és megint mindenki a felcsúti focipálya fűtésével fog foglalkozni
• lesz fűtés a pályán?
• persze, hogy lesz, mire költsem másképp azt a rengeteg suskát, amit fölajánltatok a vállalkozásokkal a TAO-ból
• nem lesz ebből baj, Főnök?
• mi baj lenne
• hát, hogy kitudódik
• na, és, akkor mi van: az MTI úgysem hozza le a hírt, a Csányi pedig majd elmagyarázza, hogy így tudjuk majd megverni a norvégokat
• és, ha mégse?
• akkor majd a Möllert fogjuk hibáztatni és te pedig berendeled a német és a norvég nagykövetet egy elbeszélgetésre…

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés

• hát, Janókám, most mit kezdjek veled, állandó panasz van rád
• nem értem, Főnök
• azt hittem, te érted legjobban a rendszeremet
• így is van, Főnök, lesem a gondolatait és annak a szellemében cselekszem
• ne mondjad már, azt mondja a Laci, hogy rendre beleköpsz a levesembe
• a Laci haragszik rám, mert azt mondtam rá, hogy öreg és már csak egy leharcolt vitéz
• aztán mért mondtál rá ilyet, mikor ő egy jó „elvtárs”
• mindig kell egy új hang, ez a megújulás legbiztosabb jele, eszembe sincs bántani, különben is, úgy védik őt, mint annak idején Bástya elvtársat
• kell is, mert sok minden van a fejében, kár lenne érte
• pedig azt tanultam, Főnök, hogy ne arra figyeljenek, amit mond az ember, hanem…
• amit én mondok, az rendben van, de neked nem kell mindent átvenned, mert az már akkor nem ugyanaz
• elterelek, jobb, ha erről dumálnak, mintha a
• ne is folytasd, alattam ne önállósodj, maradj a sorban, ez a rend
• értettem
• most az elnökségen önkritikát fogsz gyakorolni, elmondod háromszor, hogy mennyire megbántad, hogy megbántottad a kackiás bajuszost, meg a többieket és a végén elénekeld a Fradi himnuszt is
• de azt nem is ismerem
• megtanulod, van egy órád rá, szólj a Keresztes Áginak, ő majd segít
• de hangom sincs
• majd följavítjuk, technika kérdése az egész, és majd fölpontoztatlak a zsűrivel
• rendben
• de váltsunk témát: mi lenne, ha bejelentkeznék másodállásban a FIFA elnökének?

Tovább a folytatáshoz

Beszélgetés…

• András, te vagy?
• természetesen
• most akkor kihallgatjátok a gyereket?
• ha egyértelművé válik a sugallatszerű utasítás az agytröszttől, akkor természetesen
• hogy is hívják a srácot?
• Noel
• de ugye nem focizik a kölök
• még nem töltötte ki saját kezűleg és olvashatóan a vallomását, ezért nem is tudom, a Mezőkövesdben biztos nem játszik
• Felcsúton se
• majd megkérdem a Gábort is, hogy a Fradiban van-e ilyen nevű gyerek
• rendben, mert, ha focizik, akkor hagyjátok futni az edzésre, hátha ő lesz a magyar Maradona
• értem
• de, ha nem, akkor statuáljatok példát
• ugyan még csak nyolc éves és tanúként akarjuk meghallgatni, de abból már könnyen lehet statuálni a szokásos módon, már a Császy Zsolt is megírta
• hallani se akarom a nevét, mindjárt hívom is az Árpit, hogy csináljon valamit, mert ez nagyon nem tetszik nekem: körberodeózza a TV-ket, meg a liberális rádiót
• hát ez tényleg dühítő, most, amikor készülünk a norvégok ellen, akkor kell ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkoznia, Főnök, de azért van egy jó hírem is
• mondjad csak, Andráskám
• tudja, Főnök, sok bajunk volt, hogy a vadon gyűjtött terményekből állandóan dézsmált az a sok éhenkórász, most majd rájuk verünk egy 25%-os adót
• na, végre, hogy önállóan is teszitek a dolgotokat

Tovább a folytatáshoz

Szelfi 12.

A buszmegállóban

Nem jött. Pedig nagyon sietett. Időre kellett mennie. A kocsi meg szervizben, valaki éjjel letörte a visszapillantót és valamivel körbekarcolta az egészet. A franc érti ezt: milyen emberek vannak ebben a városban. Utálja a tömegközlekedést: az emberek kipárolgását, az izzadt, véletlen egymáshoz éréseket, az ápolatlanságukat, a sok ronda arcot. És most tessék, még várnia is kell, hogy szenvedhessen.

A kocsiban legalább magában van. Nem kell alkalmazkodnia, odébb húzódnia, közelebb az ablakhoz, hogy legalább friss levegőhöz jusson. Persze ott meg a többi kocsival, főleg a vezetőkkel van a baj: elé vágnak, anyázzák, ha nem megy elég gyorsan vagy nem indexel, amikor bekanyarodik. De ezek csak átmeneti, kisebb bosszúságok, a következő kanyarban már nem is látja a kötekedőt. Meg aztán bekapcsolja a lég kondit, fölnyomja a Class FM Rádiót, aztán mindenki bekaphatja.

De most itt kell várnia. Már jó kis tömeg gyűlt össze a megállóban. Szép kis alakok. Ott van például az a kis köpcös, befont hajú, egy szál trikóban és egy alsógatyában. Vagy legalább is alsógatyának kinéző sortban. Hogy lehet így megjelenni: elképesztő. Arról a másik csajról nem is beszélve: lila hajjal, az orrában, a köldökében piercinggel, még a füle is ki van dekorálva lila golyókkal. És a tetoválások, na, ha az ő lánya lenne ilyen, úgy lepofozná, hogy egy életre elmenne a kedve az ilyen kinézéstől. Ezek nem normálisak. Inkább állatok, mint emberek. A többiek is. Mind komoran, mozdulatlanul, mint akik nem is élnek. Mintha vegetálnának. Mogorvák, kialvatlanok, ápolatlanok, mintha este kilenc lenne már, nem pedig reggel. Egy jó arc sincs köztük. Akire érdemes lenne, legalább ránézni. Miből élnek ezek? Élnek egyáltalán, vagy csak vegetálnak? Úgy is néznek ki, ezeket semmi nem érdekli. Az örök elégedetlenkedők, akik még magukat sem képesek rendesen fönntartani. Pedig ma mindenkinek van esélye. Csak élni kell vele.

Még mindig nem jön a busz. És egyre melegebb van. Már ott kellene lennie. Kész égés lesz, hogy rá kell várni, aki miatt összehívták a meetinget. Jól megy a cégnek, azt javasolta, hogy nyissanak egy új kirendeltséget Szingapúrban, mert azzal meg lehetne növelni 30 százalékkal az árbevételt és a profitabilitás növekedése sem lenne smafu. Az igazgatóságból hárman az ötlet mellett vannak, most jó lenne, ha a menedzsment is támogatná. Ez lesz a téma. Persze ő akar kimenni, naná. Ezt a bulit nem adja ki a kezéből. Aztán majd önálló lesz. Csinál egy Kft-t, aztán azt fölfuttatja Rt- vé, és bevesz majd valaki nagykutyát. Persze búsás haszonnal. ismeri a dörgést. Nem egyet csinált már. Csak sohasem magának, mindig a többieknek. Ő mindig a csapatban volt, kisegítőként, annyi csurrant csak neki. De most ennek vége. Most már ő jön.

Csak ez a kurva busz nem jön. Ránéz az órájára. Jesszus, el fog késni. Elönti a víz. A melle alatt érzi a nedvességet. A hóna alja is elkezd viszketni. Egyszer csak elkezd vele forogni a világ. Gyengének érzi magát. A retikül is milyen nehéz már, mintha a föld elkezdene hullámozni. Le kellene ülni – gondolja még, mielőtt elvágódik.

A befont hajú fiú ugrik oda elsőként, az alsógatyás. Óvatosan a hátára fordítja, megnézi a pulzusát. De rögtön odalép a piercinges lány is és gyöngéden megemeli a fejét és alá teszi a retikült, közben előveszi a papír-zsebkendőjét és szelíden letörli az arcát. Az egyik mogorva azonnal a mobiljához nyúl és hívja a mentőket.

Mindjárt itt lesznek…

Tovább a folytatáshoz

„Kísértet járja be Európát…”

Csócsálom a lengyel parlamenti választások eredményeit. Legszívesebben kiköpném, és akkor, mi lenne. Nyilvánvaló: mindennek megvannak az okai és persze – azután – a következményei is. Hol van már az 1993-as: „Varsó elesett” jaj-kiáltás Für Lajos, az Antall kormány hadügyminisztere szájából. Most a baloldal és a polgári közép sikíthatná ezt. Miért van az, hogy mégsem csodálkozom, még csak meg sem lepődöm. Ja, persze, hiszen csak a várható, előre látható eredmény született. Ez nem foci, ahol, amíg le nem játszották a meccset, lehet hülyeségeket is mondani, illúziókat kergetni. Itt nem úgy gömbölyű a labda, itt a bírónak nincs olyan szerepe, itt, ha fölbillen a pálya, akkor el is dől a meccs. Márpedig fölbillent!

Valami nagyon elromlott. Valami nagyon csúnyán el lett ba@va. „Kísértet járja be Európát” – de vajon minek a kísértete?!

Tovább a folytatáshoz

Szelfi 11.

Ma már hideg van. Mindent megcsípett a fagy. A levelek vöröses-barnán, hullásra ítélve lógnak a fákon. Mi is, Kyrával, kicsit vacogósan, fázósan értünk le a Hév-megállóba. Mármint én vacogtam, Kyra fülig érő pofával, nyelv lógatva, hangosan lihegve. Mintha GPS- szel rohanna, úgy loholt a szokott útvonalunkon. Átmentünk a lámpánál, most nem kellett megállnunk, éppen zöldre váltott. Át a buszvégállomáson, be a HÉV-megálló parkjába. Ott lassítás, kezdődik a szaglászás, az előző nap földerítése. Tegnaphoz képest nagy forgalom lehetett, Kyra mohón és izgatottan nyomkodta orrát a földhöz. Persze, hiszen tegnap „ünnep” volt, ’56 ünnepe. Sok elöljáró „méltóság” ülte körül Seres Jani szobrát. Máskor alig látni őket az utcán: legfeljebb a TV-ben kérdezhetik őket.

A reggeli hideg mozdulatlanságban a beérkező HÉV visítása fülsüketítően hangzik. Egykedvű, fázós utasok szállnak föl, mogorva, kialvatlan érkezők lépnek le a vonatról, majd sietősen rohannak a sárga buszhoz: tovább Csobánkára. Egy pillanat alatt megint üres és néma lesz minden. Csak Kyra kaparászása töri meg a zajtalanságot.

Ekkor látom meg, hogy nem vagyunk egyedül: előttünk imbolyog egy ember. Hol a bal, hol a jobb lábára helyezi testsúlyát, úgy csoszog előre. Alig halad, szinte csak billeg, mintha nem tudna kimozdulni állóságából. A fejét vastag sál bugyolálja körbe; testét durva, agyonkoptatott, madzaggal átkötött télikabát borítja; fűzőnélküli bakancsa el sem emelkedik a sáros, vizes földről. Kezében az elengedhetetlen nejlonszatyor, a kincsekkel, a vagyonnal. Ő is hangosan liheg, szipogva veszi, fújtatva adja ki a vékonyan párázó levegőt. Nem siet, szinte mindegy: minek, hová – sugallja tántorgása. Most megáll, balra letér a park letaposott ösvényéről, bemegy a vonatsíneket elkerítő sövény és a bokrok közé. Lassan óvatosan maga mellé teszi a nejlonszatyrot, állítgatja, hogy el ne dőljön. Elővesz a szatyorból egy Magyar Nemzetet és leteríti az avaros földre. Kicsomózza magán a madzagot, lassan leveszi a télikabátot és összehajtogatva, vigyázva a szatyor mellé ráfekteti az újságra. Simogatva kisimítja. Aztán leveszi a dereka köré tekert egyik, majd másik törülközőt is és azokat meg ráteszi a nagykabátra. Fölhúzza magán a szürkésen zöld, foszladozó pulóverét, kigombolja a nadrágját és letolja magáról. Most előbukkannak vékony, libabőrös, lilásan világító lábai és letolja alsógatyáját is. Lihegve leguggol.

Kyra hirtelen fölemeli a fejét, halkan vakkant kettőt és elhúz onnan…

Tovább a folytatáshoz

Szelfi 10.

A tordasi asszony
• Árpikám, hogy állunk a „fölhívom és kérek magától valamit” akciónkkal?
• nagyon nagy sikere van, már a Kerényi tanár úr tervezi is az emlékkönyvet, ahová a sok hálálkodó levelet beszkenneljük és kinyomtatjuk, majd a Nemzeti Könyvtár sorozathoz hasonlóan fölajánljuk megvételre a híveknek, és közpénzből megvetetjük minden iskolával
• nagyszerű lesz, egy hálaadó misét is kéne tartani
• megszervezzük, Főnök
• és most ki a következő, akit föl kell hívnom?
• már az „S” betűnél tartunk, többen is szóba jöhetnek
• na, akkor mondjad az egyiket
• legyen a Simonné Gercsényi Gabriella
• biztos, hogy alkalmas lesz a föladatra?
• 65 éves, baromfitenyésztő, tordasi lakos, aki egy Gabi nevű üzletet működtet, ahol művirágot és olyan labdacsokat árul 100 forintért, aminek a belsejében meglepetés ajándék rejtőzik
• nagyszerű
• a férje is rendes ember: aki „bort, sört, dohányt (?) és horgászkellékeket is árul a boltban”
• ez se rossz hír
• ja, és még azt kell tudni róla, hogy van egy kutyájuk is és Gabi néni barátnője MSZP-s
• hű, ez nagyszerű, akkor hívják nekem gyorsan ezt a Simonné Gercsényi Gabriellát
• itt van a vonalban, kapcsoljuk
• jó napot kívánok, kedves Gabika, csókolom a kezét, drága
• jézusz márija, csak Ön az, még a nevét se merem kimondani, aranyoskám, hogy a magasságos továbbra is támogassa csodálatos tevékenységét
• de bizony, én vagyok, teljes hangommal és kisugárzásommal
• de jó hallani kedveském a hangját, jaj, csak megsimogathatnám és csókolhatnám a drága, dolgos kezeit
• még eljöhet az a pillanat is, csak nyugodtan várja ki a végét
• úgy örülök, küldhetek Önnek egy labdacsot meglepetés angyalkával?
• elfogadom köszönettel, nagy a család és közeleg a karácsony, de most kérnék magától valamit
• hallgatom, aranyoskám
• be kéne ugrani a Nemzeti Választási Bizottsághoz, mert be kellene adni egy jó kérdést
• elég messze van az tőlünk
• fizetjük az oda-vissza utat is, sőt, ha kocsival megy, akkor költségtérítéssel is rendezhetjük a dolgot, konzultáljon valamelyik Fideszes frakció-taggal, ők segítenek magának a legjobb megoldást megtalálni
• jaj de kedves tetszik lenni
• akkor mondom a kérdést
• küldje inkább át nekem Skype üzenetben, így nem tudom megjegyezni
• úgy is átküldjük, meg a Berci le is viszi magának az előre elkészített beadványt, csak alá kell írnia
• meg lesz, aranyoskám, meg lesz
• azért elmondom a kérdést: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a kiskereskedelmi üzletek vasárnap zárva tarthassanak?”
• hát persze, hogy egyetértek
• akkor vágjon bele…

ui: a nol.hu alapján

Tovább a folytatáshoz

Szelfi 9.

Amikor tehetetlenség magyarázza,
a gyűlölet akkor sem megengedett…

A gyűlölet bekopogott, mit kopogott: berobbant a mindennapi életünk ajtaján. Itt köpi, okádja mindannyiunk arcába ocsmányságát, készíti elő az előbb-utóbb bekövetkező, most (már) elkerülhetetlennek tűnő tragédiát. „Az a cigány-törpe Orbán, az a rohadt-zsidó Gyurcsány, mocskos oláh-románok, tetves-migráns terroristák” – hallatszik sokfelől.

Ki ne tudná folytatni a sort, bővíteni a listát, színezni a jelzőket. Hiszen amikor nem értesz valamit, mert még talán nincs is rá válasz; nem tudsz változtatni rajta, mert talán még magad sem tudod, mi lenne a változtatás, akkor félsz és menekülsz. Mert nincsenek, vagy teljesen kiüresedtek alkotmányos lehetőségeid, demokratikus jogaid igazad, vagy vélt igazad érvényesítésére: a népszavazás lehetetlen, a sztrájk lehetetlen, a választási rendszer irreális, akkor meg, mit tehetnék, mit csinálhatnék.

A sorstársaid némák, a szövetségeseid is hallgatnak, a veled ellentétesen gondolkodók pedig meg se hallanak, rosszabb esetben szótlanok maradnak. Csoda-e tehát, hogy gyengének, védtelennek, kiszolgáltatottnak képzeled magad? Csoda-e, ha egyre dühösebb leszel, ha olyankor is megszólalsz, amikor még nem vagy biztos magadban, ha olyankor is lesz véleményed, amikor még nem számoltál háromig, amikor még nem szívtál bele a pipádba?!

És akkor a hatalom még rá is erősít: ha kérdezel, válaszra se méltat, nemzetellenesnek, rosszakarónak minősít, folyamatosan megaláz, a veled hasonlóan gondolkodókat megpróbálja kizárni a közgondolkodásból, szándékosan félrevezet, hazudik, és ellenséget fabrikál belőled. Hát persze, hogy fokozódik a tehetetlenséged, forr az indulatod.

És mégse! És akkor se!

A gyűlölet akkor pláne nem megengedett! Mert nem vezet sehová, mert az nem válasz a tehetetlenségre sem!

Tovább a folytatáshoz