2017. április hónap bejegyzései

Levél Kövér Lacinak …


Kedves Laci!
Engem Radnai Györgynek hívnak, a többiek csak Gyurinak szólítanak, mert ez így jön mindig a szájukra.
Már régóta szeretnék Neked (ugye megengeded, hogy tegezzelek, hiszen tíz évvel vagyok idősebb Nálad, igaz: Te most Méltóságos vagy, ahogy magatokat hívjátok mostanában, szekér-elszaladtjában), Laci levelet írni, de azt mondták a barátaim, hogy hagyjam az egészet a francba, inkább vegyek egy flakon vizes festéket, mert nemsokára az hiánycikk lesz Magyarországon.
De nem hallgattam rájuk!
Engem is elkapott ugyanis az indulat, igaz: nem egy Kósa interjú miatt, bár amiatt is idegesebb lehetnék a kelleténél. Hanem tudod Lacikám, most már nem először, Te verted ki a biztosítékot. Már nem is emlékszem, mivel kezdődött, talán, amikor kötelet emlegettél, amit félreértettem, vagy amikor méltatlannak tartottad, hogy egyáltalán ellenzéki képviselők ülhetnek a parlamentben? Vagy az Őrséged megalakításával, az állandó, tendenciózusan az ellenzéket alázó megszólalásaiddal, visszaéléseiddel, hogy büntethetsz, kinyilatkoztathatsz, megvonhatod a szót, csak mert úgy akarod? Már mindegy is, hiszen mindig újra kezded, és mindig még ráteszel egy lapáttal. Most például megint rendőrt és bírót játszol egy személyben. Úgy gondolod: Te egyszemélyben vagy vádló és ítélő; sőt végrehajtó is! Azt hiszed: Te írod a történelmet, Te vagy az örökkévaló, aki ÖRÖKRE meghatározhatja ki és hová mehet, vagy nem mehet. Néhány hónapja a 444-esek, aztán az Együtt-esek, később a DK-sok, most meg a Párbeszéd-esek vannak lenullázva általad.
Drága Lacikám! (Jaj, de nehéz ezt ide leírnom: de tényleg túl drága vagy az országnak!)
„Csuhások! Térdre, imához” – kiabáltátok egykoron a parlamentben, ami persze lehet, hogy csak a politikai folklórban létezett: eddig Ti nem cáfoltátok. Pedig ma már Ti is a keresztény Európa kialakításáért és megtartásáért emeltek kerítéseket. Akkor egy kicsit, Lacikám, most nem kéne bűnbánatot gyakorolnotok, áldozatvállalást vállalnotok megtisztulásotok érdekében?
Lacikám!
Féltelek. Aggódom Érted.
De főleg miattad mindannyiunkért!
Szomorú szorongással:
Gyuri

2017. 04. 14.

Marci fogoly …


Tegnap este kiemelték mellőlem. Aztán durván leteperték a kockakőre. Hallottam, ahogy puffant a sovány, inas teste. Ahogy kipréselődött a levegő a tüdöjéből, amikor rátérdepeltek. A vékony Marcira. Egy festékes palack miatt. Mert eldobta. A Sándor Palota felé. El se találta: a földön fröccsent szét az egész. Csak néhány rendőr ruhája bánta. Aztán – háta mögött összekulcsolva a kezét – megbilincselték. És már vitték is be. Hiába kiabáltunk!
Már huszonnégy órája benn van.
Nem tudok Róla semmit. A Marciról.
Ki kellene hozni. Most ezért vagyunk itt. Sokan. Fiatalok és öregek is. Pestről jöttünk át Budára, mert onnan idehozták. Ott gyülekeztünk, Pesten, a nyomozó ügyészség előtt. Néhány óra alatt szerveződtünk. A szívem is hevesebben vert, amikor megláttam, hogy sokan vagyunk. Ahogy csak gyűltünk, és gyűltünk, és gyűltünk, ők azonnal elvitték Amikor mi elkezdtünk ott kiabálni. Most itt van. Mi is. Kiszabadítjuk!
Már huszonnégy órája benn van.
Nem tudok Róla semmit. A Marciról.
Nem csinált semmi rosszat. Én ott voltam. Ő így fejezte ki a véleményét. A festékes palackkal. Mert azt mondta: már a szó nem elég. Nem értik meg. Mert itt már nem egyszerűen a CEU-ról szól a mese. Ez már hét éve megy így. És egyre csak romlik a helyzet. Pedig szabadnak kell lennünk! És az elnök sem lehet bábja senkinek. Még a narancsosoknak sem! Ezért fessük át a Palota falát! Ezt mondta akkor és ott nekem a Marci. És eldobta azt a festékes palackot. Ami el sem érte a falat.
Már huszonnégy órája benn van.
Nem tudok Róla semmit. A Marciról.
De most kiszabadítjuk! Bemegyünk. Sokan vagyunk. Be tudjuk nyomni őket. Mert ők is velünk lesznek. Nem is szólnak egy szót sem. A szemükön látni, hogy meg vannak zavarodva. De állnak rezzenés nélkül. De sokkal erősebbek, mint mi. Nagyobbak. Testesebbek. Hiába nyomjuk őket. Nem bírunk velük. És most elsodródtam a többiektől. Már nyomnak is az ajtóhoz. Csak a fejemet be ne üssem.
Még jó, hogy ott van a keze az ajtónál annak a rendőrnek.
Talán az megvéd…

2017. 04. 12.

Egy aláírás margójára …


Úgy voltunk vele, mint a portugálokkal: miért ne verhetnénk meg őket, ők is csak portugálból vannak, ahogyan mi magyarból; talán mégse írja alá, hiszen…
Aztán kaptunk a pofánkba, rendesen.
Pedig már régóta ismerjük Őt is. Tulajdonképpen nem is vártunk mást tőle. Hiszen Ő is csak emberből van – gondoltuk. És talán éppen ezért, valahol legmélyen, ahol már senki sem hallhatja, ott lenn-benn, leghátul mégis reméltük, vágytuk, talán akartuk is, hogy dobja el a tollat és ne írjon alá. Legyen egyszer (végre) államférfi, olyan Göncz Árpi bácsis, vagy legalább egy kicsit hasonlítson rá…
Aztán persze megint NEM csalódtunk, már megint NEM kellett önvizsgálatot tartanunk, hogy igaztalan gondoltunk rosszat Róla; már megint nem kellett megszaggatnunk a ruhánkat miatta, vagy lehet, éppen, hogy meg kellett volna?
Megint mi lettünk a megvezettek, a becsapottak, a rosszak, akik rosszra gondoltunk, és mégis hülyékké váltunk, hiszen már rég (nemcsak) észre kellett volna vennünk, hogy hét éve így megy ez nálunk, itt e kis-hazában. Mert mi is történt most is, mint ezelőtt mindig: valami újdonság csapott le közénk, mint a mennykő? Dehogyis, a frászt. Hiszen amidőn megkapta, azonnal elolvasta (nem egyszer, nem kétszer, és persze: nem is akkor először, mert már korábban megkapta, mint a Fidesz Elnökségi ülésének az előterjesztését); pláne azután, amikor „… különböző alkotmányos aggályok” is fölmerültek. Aztán a rendelkezésére álló időt maximálisan kihasználva megvizsgálta és azonnal meg is állapította: hiszen itt semmi ellentmondás, semmi probléma nem merül föl, a megszavazott törvénymódosítás „… a tanulásnak és tanításnak az Alaptörvény X. cikkében rögzített szabadságát nem sérti …”, a felsőoktatási intézmények önállóságát sem, a kutatási szabadságot sem, még nemzetközi szerződésekbe sem ütközik! A francba, itt minden rendben van: akkor „azonnal kihirdetem”! Aztán lelkizett egy kicsit, hogy gyorsan döntött a parlament, de azonnal meg is állapította, hogy azér’ az rendben is van, minden törvényes és ok!
Ja, hogy nyolcvanezren tüntettek? Hogy a világ harsog? Hogy Nobel díjasok sokasága tiltakozik? Hogy már csak az irániak meg az azeriek, ja, meg a Putyin hajlandó Vele kávézni?
Ki nem szarja le, pláne nem Ő, hiszen a szar is környezetbarát!
Aztán még végül odaböffenti nekünk: „… kölcsönös jó szándékkal és közös akarattal …” minden megoldható!
Tudja, bukott Elnök úr, amit írt itt, az elébb, abban van valami: a „kölcsönös”, érti, tudja mi az?
De már mindegy is: a portugálok is jól elvertek minket…

2017. 04. 11.

Tegnap este …


Tegnap este megnéztük az Alföldit. Pontosabban nem is Őt, hanem a Passió XXI. modern, zenés passiójátékot. Az Arénában. Az aktualizált, modernizált változatot. Éppen tegnap este ment. Az Arénában.
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, vidáman éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték arról mesélt: mi történne, ha Jézus ma újra eljönne közénk és ma kezdene prédikálni? Mit csinálnának ma Júdás, Simon, Péter, Kajafás, és a többiek? De számomra tegnap a legfontosabb kérdés mégis csak az volt: mit tenne a nép, hogyan szavazna a végső kérdéskor, Vele vagy Nélküle?
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve éppen véleményt nyilvánított!
A passiójáték az Arénában ment. Pedig a Bazilikánál akarták. De oda nem engedték őket. Megtiltották nekik. Ma is. Itt is. Mert az mégsem járja, hogy ott játszódjék a darab, ahol játszódik valójában; hogy ott „határozzanak” a Messiásról, ahol mindig is „határoztak”; hogy onnan terjesszenek valamit, amit mindig is onnan terjesztettek; hogy ott feszítsenek keresztre valakit …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva éppen véleményt nyilvánított!
És az Arénában a színpadon a nép kérdezett, csak kérdezett, hogy mért kell szeretni az ellenséget is, hiszen a barátot is olyan nehéz; mért nem lehet fegyverrel, erővel, ha másképpen nem megy; miből és mért adjak, ha nekem sincs; mért úgy és nem másképp; aztán kételkedett és kételkedett, mert, ha mégsem Ő; és értetlenkedett és értetlenkedett; és féltette magát, a gyerekét, a jövőjét – és reménykedett: hitte, végre eljött a megváltó!
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve éppen véleményt nyilvánított!
Aztán figyeltek a megnyilatkozásokra, a hazug és az igaz vagy igaznak tűnő érvekre, hogy az éhség szabadsága milyen szabadság; hogy ők termelték és mégis elvették tőlük, hogy aztán alamizsnát kapjanak, aminek annyira lehet örülni; és a hatalom művészet, a többi a bolondok fecsegése csak …
Közben az utcán hatvan-hetvenezer ember sétálva, dalolva, hol vidáman, hol lökdösődve, kiabálva, skandálva, az egyre csak szaporodó rendőröket is kérve, aztán kisebb csoportokra szakadva, a városon keresztül vonulva, majd az Oktogonnál leülve éppen véleményt nyilvánított!
Persze végül bűnösnek kiáltották! Persze végül röhögve keresztre feszíttették! Aztán megtapsolták Jordánt is, Alföldit is, nagy szeretettel! Majd hazamentek …
Közben az utcáról is hazamentek az emberek …
Tegnap este történt.

2017. 04. 10.

Csak egyenesen!


Imádom az egyértelmű kérdéseket. Nem is beszélve az egyértelmű és világos válaszokról. Ennek most híján vagyunk.
Mert vegyük például a CEU esetét. Ami a kormány (Orbán, Lázár, Balog, Kovács) szerint azért eset, mert a CEU csalt. Márpedig aki csalt, azt le kell leplezni. Pláne, ha Sorossal is összefüggésbe hozható! És ezt szajkózzák már hetek óta! És akkor jön a számukra meglepő és ezért váratlan valódi kérdés: mi volt a csalás? Csönd, majd félrenézés. Aztán két krákogás között egy rövid orrfújás. És akkor jön, jön a válasz: hát az, hogy Amerikában nincs is anya-egyetemük. De nincs is ilyen törvény, hogy kellene lenni – jön a következő kérdés. Tényleg nincs, akkor lesz, meg különben is: két diplomát adnak; és az mért csalás; azt nem tudjuk, talán azér’, vagy amazér’, és akkor már nincs más válasz, csak a Gabika-féle szösszenet: „csak!”. És persze megcsinálják a törvényt ellene.
Úgyhogy: csak egyenesen!
Aztán itt vannak a tüntető rendőrök. Vagy miket írok: a tüntetők közé küldött civilruhás, kopaszra nyírt titkosrendőrök. Azonosító nélkül! Azér’ titkosak. Hogy ez nem jogszerű? Ki nem szarja le, és akkor mi van, vagy lesz? Jön a kérdés: „… jogszerű-e azonosíthatatlan civilruhásokkal lökdöstetni gyülekezési jogukat gyakorló polgárokat?”; és végre egy egyenes, sunyin blöffölő válasz, „igen”. Aztán a következő kérdés: „… vizsgálják-e a történteket?”; és a büszke válasz „nem!”.
Csak egyenesen!
Szóval: mi ez az egész? Ki ellen megy? Mire jó? Mitől, kitől fél a kormány (Orbán, Lázár, Balog, Kovács stb.)? Ja, hát a Sorostól, mert „az keveri…”; mondják a hivatalosok. Mert a drága kormányunk kész „válaszolni Brüsszelnek, Washingtonnak és Berlinnek”. És már mondják is a választ: „néhány csoport” kelti a feszültséget, a Soros bérencek, és a kormányunk csak „vékony cérnahangján” tudja fölvenni a harcot!
Hát, csak így tovább, mindig csak egyenesen!

2017. 04. 07.

„Harcoljatok, harcoljatok” …


 Péter, beszéltél a Tillersonnal?
 Még nem hívott vissza, a titkára sem.
 Ez már azért nem semmi!
 Az, ki is rúgtam azt a nőt, a H.E. Réka Szemerkényit; az Ambassador Exraordinary and Plenipotentiary-t.
 Helyes, nőügyekkel ugyan nem foglalkozom: még titkárnak se lenne jó; de ez akkor is skandalum!
 Nekem mondja, Főnök: a múltkor is direkt meghívattam magamat egy baseball meccsre Oakland Citybe, persze csak a kakasülőre, hogy tele legyen a stadion, de csak egy néger sofőr várt a reptéren, az is úgy beszélte az angolt, hogy egy szót se értettem az egészből.
 Milyen volt a meccs, Böde Dani beférne?
 Nem tudom: csak dobtak, meg ütöttek, meg futottak, még nézni is rossz volt, fura egy ízlésük van ezeknek az amerikaiaknak. Semmit nem értettem az egészből, olyan zavarosok a szabályok.
 Ok! Akkor írj egy levelet a Dodinak, hogy ha fogad, megcsinálom nekik az új szabályokat, hogy élvezzék a játékot. Előtte megvizsgálják majd az Oktatási Központosok, megtalálják a soros hibát, én meg javítom!
 Nem tudom, Főnök, lehet, hogy nem akarják megváltoztatni a szabályokat.
 Az engem nem érdekel. Akkor is benyújtom a magyar parlamentnek, a Kósa meg a Szilárd majd elmagyarázza az embereknek, a Zsolti zsidózik egy jót, belekeverjük a migránsokat is, „oszt jónapot”!
 De Főnök, az mégiscsak Amerika!
 Hát aztán, sok magyar él ott is, és egyre többen lesznek: vannak érdekeik, azokat megvédjük!
 És mit szólnak majd ehhez a Néppártban, a mieink?
 Közük?
 És az Áder aláírja majd?
 Bolond vagy? Mér kérdezel hülyeségeket: mit nem írt alá eddig?!

2017. 04. 06.

„Nekem ünnep” …


 Hazajöhetett apám!
 3 évre elvitték a Papát!
 Kiverték a fasisztákat!
 Megszálltak!
 Vége lett Szálasinak!
 Jött Sztálin!
 Megölték a nyilas gyilkosokat!
 És sokan másokat is!
 Beindították az életet!
 Romboltak!
 Fölszabadítottak!
 A részeges kommunistát tették a falu élére!
 Véget vetettek a háborúnak!
 Megerőszakolták a szomszéd lányát!
 Csokit adtak a gyereknek!
 Nyakunkra ültették Rákosit!
 Véget vetettek a levente-korszaknak!
 Jöttek a kisdobosok és az úttörők!
 Reményt adtak!
 …

2017. 04. 04.

Sétálók…

Fényesen sütött a nap.
Tavaszodott.
Már győzött a meleg. Szinte már nyár lett.
A madarak kiszabadultak fázós némaságuk fogságából: vidáman röpdöstek a leveleiket lassan növesztő fák ágai között. Az autók rövideket tülkölve kerülgették egymást a főúton. Már kóbor kutyák sem szaglászták a kiszakadt kukászsákok körül halmozódó bűzölgő szemetet. Mintha a beérkező HÉV-szerelvény síneken megcsúszott fékje is elégedettebben sikongta volna: megérkeztem, lehet fölszállni.
Tavaszodott.
Ők egymás mellett baktattak. A szakállas férfi fejét és a homlokát is eltakarta a sötétkék, meghatározhatatlan márkájú, kézzel-kötött télisapkája; fölhúzott-zipzáras, pufók dzsekije alól kilátszott a vastag, barna garbó-pulóvere; nyakát még egy tarka sállal is bebugyolálta; megállapíthatatlan színű nadrágja alól alul néha-néha kivillant szőrtelen, lilás bokája. A kortalan asszony kapucnis tréningruháját egyszerű mellény borította; haja kétoldalra választva mindkét fülét eltakarta; bal kezében egy félig leszakadt, fölül össze-csomózott nejlon szatyor dudorodott.
Nem beszéltek.
Mintha repültek volna, alig csúsztatták talpukat a föltöredezett járdán, nem törődtek a járdán fölfelé ágaskodó aszfalttörmelékkel, a földudorodó gyökerekkel, még a földdel összekeveredett kutyaürülékkel sem.
Kéz a kézben bandukoltak.
A világ két, összekulcsolódó kézzé szelídült.

2017. 04. 02.