SZABADSÁG
„Ilyenkor március 15-én, minden évben sokat beszélnek és írnak a szabadságról: elégedetten a hatalmon lévők és elégikusan a kívülállók…” – írta 1937-ben(!) Bálint György (bár akkor még nem érzett „féligszítt cigarettát” a szájában).
Én itt, a dolgozó szobámban akkurátusan megtömöm a pipámat, most a HOLGER DANSKE dohányt teszem a „kazánba”, hüvelykujjammal elegyengetem, majd rágyújtok. A füst békésen terjed, száll a „magosba”, egy pillanatra elfelejtkezem a való világról, talán jól is érzem magam.
„Az előbbiek szerint a márciusi szabadságkövetelések tökéletesen megvalósultak, az utóbbiak szerint nem…” – olvasom tovább Bálintot és elgondolkodom: változott valami ’37 óta? És hirtelen keserűvé válik a pipadohány, már nem is esik olyan jól a pöfékelés, nem nyugtat meg, nem tesz gondtalanná…
Böngészni kezdek az interneten, megjelennek és eltűnnek a hírek, képek, információk, aztán berobban egy „a magyar kormány által fizetett hirdetés”, egy jólismert, legendás dal, egy klip, amit mindenki dúdolgatott egykoron, szinte himnusszá vált akkoriban, ami megdobogtatta a szíveket, Tolcsvay Laci Petőfi dala: „A magyarok istenére esküszünk, hogy rabok tovább neeeeem leszünk…”, de mi ez, ez nem az a dal, ez egy rossz reinkarnáció, ez egy „aljas utánzat”, mint annak idején a választásokon, amikor a FIDESZ kisajátított a kokárdát és viselésére kérte a fideszeseket, most ugyanaz pepitában: csak – fiatal vagy kivénhedt, megöregedett – lakájok énekelnek, a szerző sehol, a „DAL” értelme is füstté vált. Rákattintok Tolcsvay oldalára: „Nem működtem közre a Nemzeti dal “ fiatalításának “ létrehozásában. Az ötletgazdákat nem ismerem, sose találkoztam velük./ Ha tudtam volna az “ akcióról” az eredeti dallam éneklését kértem volna, a kortársaimtól is!/ Az én általam ‘73- ban megzenésített Petőfi versben nem volt “ yeah”/ Hiszen MAGYARUL írta./ Szomorú vagyok./ Tolcsvay László”
„… szabadság! Te szülj nekem rendet…” – gondolok a VERSRE, miközben olvasom: „Amikor a tények elsötétülnek – Aggódik az Alkotmánybíróság a kampány hazugságai miatt, de azért kitárta a kaput előttük” című, a Népszavában megjelent cikket. A harcos-független AB, aminek az elnöke azt a „kétségbeesett” felhívást írta a magyar nemzetnek, hogy félnek, mert a jogállam meg a szabadság meg az önálló intézmények meg… Budai Gyula (mint mindig) hazudott egy nagyot, egy Bíróság fölmentette, kettő elítélte. Az „ügy” az AB elé került. Ők megállapították: (hazudni) véleményt nyilvánítani alkotmányos joga mindenkinek (egy ellenvélemény volt: hazudni véleményként sem lehet). Akkor előre léptünk?
Szabadabbak lettünk?
Vajon a pedagógusok, tanárok is így gondolják? Az orvosok, nővérek is?
Közben tovább harsog a kormányzati hazudozás. A gátlástalan gyűlöletkeltés is. Szabadon.
A vélemény-nyilvánítás viszont nem.
„MINDEBBŐL az derül ki, hogy a szabadság rendkívül bonyolult dolog. Március 15, kínos és nehéz kérdéseket vet fel, csak az a szerencse, hogy alig keresnek rájuk alapos feleletet” – írta cikke végén Bálint György.
MI vajon most megtaláljuk?
- 03. 13. vasárnap, tizenhetedik nap
(Kép: Pal Molnár)