ÉVÉRTÉKELÉSEM
„A spektákulum szüntelen diskurzus, amelyet a fennálló rend önmagáról folytat, egyfajta öntömjénező monológ; a hatalom önarcképe a korban, amikor valamennyi létfeltételt önkényesen igazgathat…” (Guy Debord: A spektákulum társadalma 24.)
Közeleg.
Mindjárt itt lesz.
Ez még nem biztos: de az idei – már lényegében – elmúlt.
Még persze lesznek durranások.
Amilyenek „mindig szoktak” lenni.
Aztán kezdődik az új.
Az is ugyanolyan lesz.
Ugyanolyan?!
Mennyi minden történt idén?!
Lényegében?
Semmi.
Minden ment tovább.
A maga útján.
Folytatták.
Amit ígértek.
Azt: be is tartották.
Én meg Te, Mi: nem tartottunk be.
Nekik.
Háború: kihirdetve, hogy „Magyarország kimarad”.
Veszélyhelyzet ezzel szemben: akármeddig-bármeddig meghosszabbítva.
Elnök-kijelölés: fülbevalóval, aztán anélkül.
A választások: lebonyolítva.
Brüsszelezés: kipipálva és maximális hangerővel.
Szólásszabadság: megbélyegezve.
Mert a Magyar Úton Végig Kell Menni: méghozzá bakancs-csattogva.
Hát akkor halad is a MAGYAR.
Bár a talpa már vízhólyagos és erősen büdösödik.
De natürlich tűri.
Mert lett, már van egy Rossink is.
Hát akkor: a „Divatos” sálban szurkolás is kipipálva.
De biztosan történt „jó” is.
Biztosan.
Olyan nincs, hogy nem.
Kizárt.
Úgy nem lehet élni.
Vagy mégis?!
Na, megtaláltam: „öntömjénező monológ”.
Világelsőség.
Hozzá a jelszavak.
Nemzet, család, hit.
Meg testnevelés.
Bár azt csak az udvaron.
Viszont nekünk van a legnagyobb bajszú házmesterünk.
Aki állandóan büntet.
Aztán közpénzből fizeti a bírósági büntetést, amit kap.
Folyamatosan.
Meg a testőrség ruháját is.
Ez most nem egy „öntömjénező monológ”.
Sajnos.
Még karácsony van.
A Tanfelügyelőknek is.
A pedagógusoknak is.
A diákoknak is.
Kinek-kinek milyen.
Megyek havat lapátolni.
Ja: azt most nem kell…
Közeleg.
Mindjárt itt lesz.
Ez még nem biztos: de az idei – már lényegében – elmúlt.
Még persze lesznek durranások.
Amilyenek „mindig szoktak” lenni.
Aztán kezdődik az új.
Az is ugyanolyan lesz.
Ugyanolyan?!
- 12. 26. hétfő veszélyhelyzetben
#NER #Orbán #tanítanék