„OLY KORBAN…”

 

amikor összeült a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar közgyűlése, ahol senki nem (mert) akart rákérdezni: „hol van az elnök úr” (aki akkor már tizenhárom hónapja börtönbe töltötte idejét), miért nem választanak új elnököt és a tettestárs utódja államtitkár a kérdésre, hogy van ez, annyit válaszol: „sajnálattal értesült … a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar 2022. december 2-án közgyűlést tartott, de az elnök visszahívása, vagy tisztújítás nem szerepelt a napirendjén”;

amikor veszélyhelyzetben a „zország” miniszterelnöke közpénzen, külön-géppel meccsekre jár külföldre

amikor tüntető, tiltakozó, polgári engedetlenkedő tanárokat – miközben az országban óriási tanár-hiány van – kirúgnak az iskolákból és a miniszterelnök csak a vállát vonogatja: „a törvényeket mindenkinek be kell tartania” (azt csak neki szabad, ő törvényt sértően kordont-bonthat engedetlenül);

amikor a tanárok-pedagógusok bére az évtized óta nem emelkedett minimálbérhez kapcsolódik és a belügyér-milliárdos miniszter (cinikusan) tisztelete jeléül ingyen-jegyet küld nekik;

amikor korrupció miatt az Európai Parlament alelnökét és több képviselőt, hivatalnokot börtönbe csuknak, azonnal megfosztják minden beosztásától és ezt a magyar miniszterelnök úgy értékeli, ilyen az európai parlament, miközben itthon képviselő, elnök maradhat, vele kávézik, és a legfőbb ügyész szerint is „itthon minden rendben van”;

amikor…

 

még élek én…

2022. 12. 21. szerda kétszáz-kilencvenkilencedik nap

#NER #Orbán #Polt

Megint vége.

Megint jön a következő.

Megint kérlelhetetlenül.

Pedig: lenne mit.

 

Hát akkor kérjünk – „MAGYAR”, többségi, kétharmados módra:

 

• bárcsak ott lehetnék „ingyért” az újévi Mága-koncerten: ott biztos meleg lesz
• bárcsak én is (megcsókolhatnám) megszorongathatnám a (legkisebb) magyar (fiú) Messi kezét, mert amihez nyúl, az arannyá válik (és ott ragad)
• bárcsak a „zén” kisgyerekem is azt suttogná nekem: „anyu, kapcsold le a lámpát a konyhában, mert takarékoskodnunk kell az energiával” és a fűtést nem kellene lejjebb tekernem
• bárcsak jó és keresztény magyarok élnének csak a hazában, nem „olyanok”
• bárcsak a Gulyás Gergely döntene a nyugdíj-emelésről is, nemcsak a Miniszterelnökségen dolgozók béréről
• bárcsak megtalálnám végre a „hetedik krajcárt”, hogy odaadjam a szomszédasszonynak: náluk nagyobb a baj (ja: ez kakukktojás itt)
• bárcsak megkapná a Cini művésznő a Kossuth-díjat és kifizetné a Pintér úr a ház-kölcsönét, hű de jó élet lenne azután
• bárcsak az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében lehetne édeshármasozni az apácákkal, legalább megtudnám: mi az az „édeshármasozás”
• bárcsak megszívlelné az a fránya „unijó” a mi drága miniszterelnökünk önzetlen tanácsait a békéről, a jogállamiságról, a nemzetállamiságról és fölhagyna végre a kupeckedésével
• bárcsak megint megnyitnák a Puskás Arénát és a nővérek oda is kapnának ingyenesen belépőt, hű, de meg lennének elégedve
• bárcsak minden nemzeti érdek lenne, ami jó a drága „Magyar-messinek”, vagy fordítva
• bárcsak még hosszú évekig értékelhetné az évet a drága „Magyar-messi”, s emiatt ne kelljen nekije mindenféle polgári gittegylet zártkörű ülésére járnia
• bárcsak ne csak a Nézőpont mérné azt, hogy sokkal jobban élünk, mint azelőtt
• bárcsak jövőre is olyan jókat lehetne konzultálgatni a pedagógusokkal, az orvosokkal, a rendvédelmisekkel, mint idén is – a (semmiről) megoldásról
• bárcsak tudnák a gyerekek, mi az, hogy „réteges öltözködés”, nem lenne annyi beteg kisgyerek
• bárcsak lezárnák a schengeni határainkat is, hogy ne menjen el, aki el akar – a románoknak megint milyen mázlijuk van
• bárcsak ne az adományozókból lenne rászoruló, hanem rászorulóból lenne több adományozó – vigyázz: ez is kakukk-tojás
• bárcsak rendeznénk Olimpiát, labdarúgó VB-t, nemcsak olyan vizeset, hogy a drága „Magyar-messi” még jobban érezze, mennyire szeretjük.

 

Megint vége.

Megint jön a következő.

Megint kérlelhetetlenül.

Pedig: lenne mit…

 

2022. 12. 21. szerda kétszáz-kilencvenkilencedik nap

#NER #Orbán