Kihirdették.

Megint.

Most meg is hosszabbították.

Kétszáztíz napra.

Minden jogszerűen történt.

Hisz’ még háború van.

Így közelebb kerülünk a békéhez.

Érted?

Akkor fideszes vagy.

Nem érted?

Akkor büdös-sorosista libsi.

Hogy nem lehet ezt érteni?!

Mert azonnal kell intézkedni.

Hogy béke legyen.

Miket írok?!

Nem azér’.

A látszatér’.

Meg, hogy nagyobbat szóljon.

Meg könnyebb legyen.

Eltussolni, közbeszédül közbeszerzéseket-nyerni, a szlengben lopni.

Meg, ha kell, oda lehessen csapni.

Egy jó nagyot.

Bár arra úgyse lesz szükség.

Értitek, ugye?!

A lehetőség.

A fenyegetettség.

Annyi elég.

 

Kihirdették.

Megint.

Azér’ ugyanúgy röpdösnek.

Mint eddig is.

Mennek majd Katarba is.

Veszélyhelyzetben.

Ami jár, az jár.

Annak, aki.

Neked is.

A vizes fa tüzelőnek.

Meg konzultációs kérdőizé.

Neked is föltűnt már, hogy évről-évre ilyentájt mindig?

Aztán annyi?!

Ki nem @arja le.

Van rá pénz.

Arra „fussa”!

Meg a női futsal Eb megrendezésére.

Háborús vészhelyzetben.

Meg a férfi U17-es Európa-bajnokságnak is.

Meg az Európa-liga döntőjének.

Meg a 2023-as atlétikai világbajnokságnak.

Ba@meg.

 

Ez most egy kissé hosszúra sikerült.

Mint a veszélyhelyzet is.

De választhatsz: ezt például nem olvasod el.

A veszélyhelyzetet se olvasod.

Azt „élvezned” kell.

Legföljebb nem élvezed.

Kihirdették.

Megint.

Most meg is hosszabbították.

Kétszáztíz napra.

Minden jogszerűen történt.

Hisz’ még háború van.

Így közelebb kerülünk a békéhez.

Érted?

Akkor fideszes vagy.

Nem érted?

Akkor büdös-sorosista libsi.

Hogy nem lehet ezt érteni?!

Mert azonnal kell intézkedni.

Hogy béke legyen.

Miket írok?!

Nem azér’.

A látszatér’.

Meg, hogy nagyobbat szóljon.

Meg könnyebb legyen.

Eltussolni, közbeszédül közbeszerzéseket-nyerni, a szlengben lopni.

Meg, ha kell, oda lehessen csapni.

Egy jó nagyot.

Bár arra úgyse lesz szükség.

Értitek, ugye?!

A lehetőség.

A fenyegetettség.

Annyi elég.

 

Kihirdették.

Megint.

Azér’ ugyanúgy röpdösnek.

Mint eddig is.

Mennek majd Katarba is.

Veszélyhelyzetben.

Ami jár, az jár.

Annak, aki.

Neked is.

A vizes fa tüzelőnek.

Meg konzultációs kérdőizé.

Neked is föltűnt már, hogy évről-évre ilyentájt mindig?

Aztán annyi?!

Ki nem @arja le.

Van rá pénz.

Arra „fussa”!

Meg a női futsal Eb megrendezésére.

Háborús vészhelyzetben.

Meg a férfi U17-es Európa-bajnokságnak is.

Meg az Európa-liga döntőjének.

Meg a 2023-as atlétikai világbajnokságnak.

Ba@meg.

 

Ez most egy kissé hosszúra sikerült.

Mint a veszélyhelyzet is.

De választhatsz: ezt például nem olvasod el.

A veszélyhelyzetet se olvasod.

Azt „élvezned” kell.

Legföljebb nem élvezed.

Zakson.

Annyi minden van az életben, amit szintén nem.

Észre sem veszed.

Egyel több vagy kevesebb, mindegy.

Tegyél még egy vizes fát a kályhába.

Legalább a füsttől nem látod, az „erdőt”.

 

Megírtam.

Ezt is.

Az élet megy tovább.

Hogyan is énekelte Toldi Mária Majláth Júlia dalában:

 

„Rövid az élet, futnak az évek,

nem tudjuk melyik, mit ígér.

Melyik hoz könnyet, melyik lesz könnyebb,

hogy jó, vagy rossz, ha véget ér.

 

Rövid az élet, de amíg élek,

gyűjtöm a szépet veled én.

Megbecsült percek, évekké lesznek,

emberhez méltó sors az enyém.”

 

Úgy legyen!

Ámen.

2022. 11. 29. kedd kétszáz-hetvenhetedik nap

#NER #Orbán #veszélyhelyzet

.

Annyi minden van az életben, amit szintén nem.

Észre sem veszed.

Egyel több vagy kevesebb, mindegy.

Tegyél még egy vizes fát a kályhába.

Legalább a füsttől nem látod, az „erdőt”.

 

Megírtam.

Ezt is.

Az élet megy tovább.

Hogyan is énekelte Toldi Mária Majláth Júlia dalában:

 

„Rövid az élet, futnak az évek,

nem tudjuk melyik, mit ígér.

Melyik hoz könnyet, melyik lesz könnyebb,

hogy jó, vagy rossz, ha véget ér.

 

Rövid az élet, de amíg élek,

gyűjtöm a szépet veled én.

Megbecsült percek, évekké lesznek,

emberhez méltó sors az enyém.”

 

Úgy legyen!

Ámen.

2022. 11. 29. kedd kétszáz-hetvenhetedik nap

#NER #Orbán #veszélyhelyzet

Menczer Tamás

hazament, fáradtan fölakasztotta a kabátját a fogasra, levette a cipőjét a lábáról, lábujjait megmozgatva bebújt papucsába, táskáját a kezében fogva bement a szobába és puszit csókolt a feleségének a feje-búbjára. „Mi volt ma benn?” – kérdezte az asszony, de meg sem várva a választ már mondta is: „Láttad a Gyurcsányt? Tizenkét pontban indokolta, hogy a VIKTOR náci, ezt nem hagyhatod! A vacsora előtt választ írsz a gyucsányi förmedvényre!”, és már húzta is ki a széket az asztal alól, amin az Appée MacBook Pro 2021 14,2” Liquid Retina XDR ezüst Apple Pro (8C/14C)/16GB/512GB (mkgr3mg/a) feküdt. Tamás szó nélkül lehuppant a székre, kikötötte a narancs-sárga nyakkendőjét és a heverőre dobta, kigombolta a legfelső gombot az ingén, fölcsapta a nyolcszázkilencven-ezres MacBook fedelét, ami azonnal halkan életre kelt, bepötyögte a központ által meghatározott jelszót a gyurcsanysorosfa@ok-menczer-t, bepötyögte a Facebook-ot, megkereste a Gyurcsány oldalát és olvasni kezdett. „Milyen szellemes a Feri” – gondolta mosolyogva, de az asszony rögvest rámordult, „ne vigyorogj, írj!” és Tamásunk arcáról a mosoly kínos vigyorrá szelídülte és azonnal hozzáfogott. „Az a baj, hogy a Fletó tényeket és hihetőket írt, nekem erre nem szabad reagálnom” – gondolta, „tehát én azt fogom írni, hogy VIKTOR mire gondol”, és már írta is. „Legyen benne, hogy eredmények, hogy összefogás, Jóisten” – súgta neki az asszony és biztatóan a vállára rakta a kezét…

Két óra múlva hívta az Antit, aki azonnal kiadta az írottakat lektorálásra, de ő akkorra már megette a vacsoráját is és békésen horkolt az ágyában, tudta, Antiék mindent intéznek, még az oldalára is fölteszik majd a kész művet.

Lehet, hogy így történt, lehet, hogy nem, hisz Tamás mehetett volna a Karmelita kolostorba is levenni a cipőjét…

2022. 11. 27. vasárnap kétszáz-hetvenötödik nap

#NER #Orbán #Menczer

(Kép: mandiner)

Ez most nem lesz egy vidám bejegyzés.

Tőlem biztosan megszoktátok már.

Nem lesz szó benne se a Holokausztról, se zsidókról, fociról se.

Csak a regnáló hatalomról.

 

Öregszel. Én is. Egyre többen és többen. Már majdnem kétmillióan vagyunk – hatvan felett – Magyarországon. Mert a világ már csak ilyen. Már túléljük a csecsemőkori betegségeket, a vírusok meg-megújuló támadásait, a háborúkat és a békéket is. Én, te, mi lettünk, vagyunk a túlélők! Túléljük(?) még ezt az időszakot is. Meglátod! De, a tér egyre szűkül, egyre kisebb. A sétáink egyre rövidebbek – az emlékeink viszont egyre hosszabbak lesznek. Hogyan is írta Juhász Gyula:

 

„Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihúny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De símogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.”

 

A kiszolgáltatottság botját már nem eresztjük. Remegő kezünkkel görcsösen szorítjuk. Még, amit tehetünk, tudunk – tesszük. De már védelemre szorulunk. És a kultúránk, a hagyományaink szerint meg is kapjuk: szeretetben, törődésben, együttérzésben. Pedig ma mindenkinek nehéz. Nagyon nehéz. És mégis: eddig ebben nem történt változás.

 

De most, ez a kormány ezen is változtatott: kezdte a nyugdíjrendszer állami garanciájának alkotmányos megszüntetésével, folytatta a szociális törvény módosításával és most a egészségügyi rendszer tervezett átalakításával ráteszi a pontot az i-re. Az államnak már nem vagyunk – a többiekkel – „egyenlő” állampolgárai. „Annyit érsz csak, amennyid van…” – mondta egykoron a mára megint miniszter fácánölő. Neked nem emelik milliósra sem a fizetésedet, sem a nyugdíjadat, szociális segélyedet. Te nem vagy hittant oktató, hát neked-nekem-neki coki! Mert a szankciók, mert az ár-sapkák, mert Soros, mert a fa@om tudja miért. Csak. Mert NEKI inkább stadion kell a háza sarkába, Olimpiát akar megnyitni, űrhajót akar a világűrbe lőni, hogy a Holdról is lássák.

És mi mégis élünk!

 

„A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.”

Tudjátok: ez nem költségvetési kérdés! Még csak nem is a rezsié. Ez nem arról szól, hogy nem jut már erre meg arra pénz. Nem. Ez nem igaz. Ez hazugság. Az ő hazugsága. „Akarhatná” „csinálhatná” másképpen is. Megtehetné. Futna rá, jutna rá. De nem akarja. Mert már elszállt vele a világ…

 

Legalább a legkisebb unokám már majdnem a csúcsra ért! Falmászásban…

 

Ez most nem volt egy vidám bejegyzés.

Tőlem biztosan megszoktátok már.

Nem volt szó benne se a Holokausztról, se zsidókról, fociról se.

Csak a regnáló hatalomról.

2022. 11. 25. péntek kétszáz-hetvenharmadik nap

#NER #Orbán

Csopak híres és idős tölgyfáját.

 

Vajon ki tette?

És miért?

Érdemes ezeket a kérdéseket föltenni?

Ma, Magyarországon?

A NER országában?

Már kitűztek nyomravezetői jutalmat is.

Már az ismeretlen tettest föl is jelentették.

Biztosan: már nyomoznak is.

A tettest talán majd megtalálják.

Vagy nem.

Nem érdekes.

Nem ez az érdekes…

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Huszonhárom fokot mért az egyik képviselő a magyar Országgyűlés üléstermében.

És?

Hogy csak tizennyolc fok lehetne?

Belehelték!

Mit csináljunk, ha a bölcsisek lehelete nem képes fűteni.

Az iskolásoké sem.

A hajléktalanokról, betegekről nem is beszélve.

Belehelték.

Senkit nem jelentettek föl.

Nem is fognak.

Legalább a Poltot nem hozzák nehéz helyzetbe.

Majd létrehoznak egy új HIVATAL-t.

A HŐÉRTÉKELÉSI ÉS HŐTÚLLÉPÉST MEGELŐZŐ HIVATALT.

És kinevezik majd az élére … mindegy.

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Ez „csak” foci.

Aki ebben politikát lát, az vessen magára.

Az egész világ vessen magára.

„MI” akkor is kiutazunk Katarba, meccset nézni.

VIP helyre.

Veszélyhelyzetben.

Mert kell egy kis kikapcsolódás.

 

Csopak híres és idős tölgyfáját körbe-fűrészelték.

 

Hogy a fűrész nem vágta le a kezét…

 

2022. 11. 24. csütörtök kétszáz-hetvenkettedik nap

(Kép: propeller)

#NER #Orbán

Olvasom: levélben kéri az orvosi kamara az államtitkártól, hogy vegyék figyelembe javaslataikat.

Igaz: nem is kérdezte őket a kormány.

Ahogy korábban se kérdezett senkit.

Minek.

Csak ő tudja.

Mi a jó, mi a helyes.

Magyarországnak, Ukrajnának, Európának, az egész elbaltázott világnak.

A MOK „kéri”.

Ahogyan eddig sokan: óvónők, diákok, tanárok, szülők és mások.

Színinövendékek.

Nővérek.

Rendvédelmi dolgozók.

 

A focistáknak még kérniük sem kellett…

 

De ne feledd: a víz az úr!

 

2022. 11. 22. kedd kétszáz-hetvenedik nap

#NER #Orbán #Fidesz

Nézem.

Ma tizenegytől huszonkettőig.

Hacsak nem lesz hosszabbítás.

Akkor ma semmi politika.

Csak a gladiátorok küzdelme.

Nekem is „jár” egy kis kikapcsolódás.

A jó-barátaim is ezt ajánlják.

 

És akkor fölugrik Orbán bejegyzése: „A foci nem politika. Ne lássunk bele olyat, ami nincs. A magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek!”

Egy miniszterelnök nem lehet ennyire (hülye) naiv: nem hiheti azt, hogy amit gondol, az van. Nem az. Még akkor sem, ha ő sohasem hazudott még – se magának, se a világnak. Ha meg hazudik, akkor pláne! Emlékezzünk csak: Gulácsi ne viseljen szivárványos karszalagot. Akkor ő most miért visel „olyan” sálat?!

Aztán fölugrik a szijjártói üzenet: „már csak nyolc magyar űrhajós-jelölt van versenyben”. „Vazze”: hideg van a lakásban, vidéken benzin-hiány, az élelmiszerárak növekedése a legnagyobb Európában, már a trappista sajt vásárlását is korlátozzák, és akkor te magyar űrhajósokról hadoválsz?!

„Vádat emeltek egy kecskeméti nő ellen, aki hamis ajánlóívekkel lett jelölt az országgyűlési választásokon” – olvasom a másik hírt, de megnyugszom, kisebb pénzbüntetéssel megússza.

„Megszavazta a magyar miniszterelnök a szankciókat?” – hallom a Fideszes képviselőkhöz szóló kérdést, aztán a választ is „tette a dolgát”.

Megy a meccs, hallom a magyar riporter hangját, biztosan rosszul, biztosan félreértettem, mintha azt mondta volna, amikor két fekete-bőrű játékos passzolgatott egymásnak, hogy „rokonok” passzolgatnak…

 

Nézem.

Ma tizenegytől huszonkettőig.

Hacsak nem lesz hosszabbítás.

Akkor ma semmi politika.

Csak a gladiátorok küzdelme.

Nekem is „jár” egy kis kikapcsolódás.

A jó-barátaim is ezt ajánlják.

 

2022. 11. 22. kedd kétszáz-hetvenedik nap

(Kép: Orbán Viktor oldaláról)

#NER #Orbán #Fidesz

Megjelent a dal, már a YouTube-csatornán hetvenegy ezer lájkot is kapott (11.22. reggel kilenc óra), Majka és Molnár Tamás dala fut, szárnyal: nagy siker!

 

„Azt beszélik a városban

Egyszer minden megváltozik

Aki ma este ott ül a páholyban

Holnap majd sietve távozik…”

 

Közben Majka nyilatkozik: „Semmi közöm ahhoz, ami a TV2 kapcsán zavarja az embereket”. Mert ő nem akarja magát szembe köpni, hát nem is cenzúrázza dalait. Elénekli. Igaz, nem akkor, amikor, hanem csak jóval később, mert ezek szerint azér’ annyira még ő sem vagány és belevaló-legény a gáton. És továbbra is „bemegyen” a TV2-be, amihez semmi köze. Ahogyan a híres operatőrnek sem volt, mert „nem is értette” a felhajtást.

 

„Büszkén pózolunk az instán

Oroszország meg Dagesztán

Csak a vodka helyett a pálinka megy

Meg tablettás bor tisztán…”

 

Így megy ez mán kis-hazánkban!

 

Vidnyánszky Attila „áthangolja” az SZFE diákjait, hogy „más hangnemet és másik gerincet” képviseljenek. A hallgatók kikérik maguknak. VA a kormányzati fórumon reagál: „jó úton járunk egy szabad légkörű egyetem kialakításában és fejlesztésében, ahol minden egyetemi polgár szorongás nélkül formálhat véleményt”. Persze „a részigazság hazugság!”, de ez VA-t nem zavarja: neki semmi köze a hazugsághoz.

 

„Mert semmik nem vagyunk, csak a színházukban díszlet…”

 

A nem (látható) létező kisebbik kormányzó párt akciót hirdet: „FOGADJ ÖRÖKBE EGY KERESZTET!”, miközben semmi köze a kereszthez, már régen megtagadta a tanításokat, belehazudik a „képébe”, a képedbe. Miközben ugyan még „nem lőnek ránk”, de kegyetlen és véres háború zajlik a szomszédban, itt ólálkodik a közelünkben és arat a halál, neki „az utak mentén álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása” a fontos, a „parizert-far-hátat” keresők le vannak #a@va!

 

„Azt beszélik a városban

Hogy nem tűri tovább az Úr

És igaz lesz, nem csak álmodtad

Reggelre sok fej a porba lehull…”

 

Így megy ez mán kis-hazánkban!

 

„Semmi közöm hozzá, semmi…”, akkor te (is) vagy a semmi…

 

#NER #kereszt #Majka #KDNP

2022. 11. 21. hétfő kétszáz-hatvankilencedik nap