2023. február 3. nap bejegyzései

OLVASOK (NEM TUDOM HÁNYADIK RÉSZ)

Megint olvasok.

Elkezdett havazni: nagy pelyhekben „hull a hó és hózik”!

Micimackó mostanában nem látogat engem meg, talán azt hiszi, kinőttem belőle.

Pedig de jó volna vele beszélgetni…

 

Olvasok, hogy megértsem: mi-miért és éppen úgy történik nálunk, ahogy (és máshol is); többek között ezért olvasok (újra és újra) olyan könyveket (is), amiket a magyar miniszterelnök asztalán is láttam. Persze én a sajtóban – biztos valódi volt, mert máskülönben már folyna a per… Talán azok elolvasása után érthetőbbé válnak a cselekedetei. Most éppen John J. Mearsheimer „A nagy téveszme” című előadás-sorozatát értelmez(ge)tem, ami a liberális álmok megvalósíthatatlanságáról és a nemzetközi realitásokkal való durva összeegyeztethetetlenségéről szól. Ebből a könyvből (is) tanulhatott, legalább is ötleteket vehetett – ahogyan hivatkozott is rá valahol. Hogyan is írta a szerző: „Az, hogy a centrifugális erők minden társadalomban jelen vannak, és időnként a társadalom felbomlásához vezetnek, azt mutatja, hogy a kultúra önmagában nem elegendő egy társadalom összetartásához. Három másik módja van annak, hogy egy társadalmat egyben tartsunk. (Kiemelés tőlem) Az egyik egy olyan idegen „mumus” létrehozása, amely kellően félelmetes ahhoz, hogy a társadalom tagjait a fenyegetés elleni védekezés érdekében való összefogásra ösztönzi. A másik lehetőség a többség egyesítése és egy áruló „másik” meghatározása a társadalmon belül. De a legfontosabb módja annak, hogy a társadalmak megakadályozzák a szétesést, az, hogy nagy hatalmú politikai intézményeket építenek ki, ami nem helyettesíthető semmivel.” (71. old.)

 

Tizenhárom évvel ezelőtt, amikor (megint) hatalomra jutott, nem volt „szétesésben” a társadalom, a centrifugális erő (még) nem robbantott, ellenkezőleg: a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legtámogatottabb kormányát alakíthatta meg, olyanok is megválasztására szavaztak, akik korábban nem – igaz, nem is olyan sokára már bánták döntésüket és elnézést kértek barátaiktól, ismerőseiktől, hogy nem látták korábban a fától az erdőt. A Bajnai kormány a szakadék széléről elvezette az országot (ezt még „bódult” pillanatában el is ismerte), ahogyan az első országlása idején is: minden adott volt arra, hogy hosszú időre konszolidálja az országot, amely a fejlődés útjára léphetett volna.

 

De, ahogy az előbbiekből megtanulhatta, nem ez az út vezet a … – hová is? Mit is írt Mearsheimer? A centrifugális erők jelen vannak és felbomláshoz vezetnek. Nosza – hozzáfogott és besegített: öreget a fiatal; a magánpénztárakból kimaradtakat a magánpénztárak; betegeket az orvosok, ápolók; szülőket-diákokat a pedagógusok; az úton-haladókat az árokba esettek; a gazdagot, tehetőst a szegény ellen stb. uszított: csoda, hogy a robbanás mégis elmaradt – bár kitántorgott többszázezer ember, no nem mentek Amerikáig.

 

És akkor elindult és lépésről-lépésre végigmegy a „mearsheimeri” úton.

 

Először jöttek a „mumus”-ok: Soros, Kim Lane Scheppele, Manfred Weber, az Európai Néppárt, migráns, Brüsszel, szankciós-politika. Aztán másodszor az „árulók”-ká nyilvánítások: legfőképpen Gyurcsány, Dobrev, Márki-Zay és azok, akik vállalják, hogy megszólalnak, véleményt nyilvánítanak;  korábban Alföldi, a Nemzeti Színház színészei és Ady; tulajdonképpen mindenki más, aki más. És harmadszor: a politikai intézményrendszer, Alfától az Omegáig, Parlament, Kormány, Bíróságok, Ügyészség, erőszakszervezetek – mindenütt a lojalitás a legfőbb szempont. És persze a vízcsapból is csöpög a külső ellenség… Megy a propaganda, a hülyítés: a gyerekektől a nyugdíjasokig…

 

Megint olvasok.

De már nem havazik: csak a latyak, a piszkos sár mindenütt.

Micimackó, hol vagy?!

  1. 02. 03. péntek