2023. február 27. nap bejegyzései

KÓR-KÉP, AVAGY PARRAGH ÚR RÖHÖG A MARKÁBA

Adva van(?) a magyar kormány.

Lerohasztotta (igaz, nemcsak ő) a magyar egészségügyet: se pénz, se paripa, se orvos, se ápoló – viszont nagy duma, az van.

Az EUROSTAT értékelése szerint Magyarországon az emberek átlagosan öt évvel élnek kevesebb ideig, mint az uniós átlag!

„Magyarországon az egészségügyi kiadások mérsékelten növekedtek a világjárványt

megelőző években, de mind az egy főre jutó, mind a GDP százalékában kifejezett

kiadások az uniós átlag alatt maradnak.” (ugyanott)

Hivatalnokok jönnek, államtitkárok mennek.

Közben mindenféle elképzelés kering – mindenfelé.

Annyit is érnek.

Rendőr visz el orvost, mert hálapénzt kapott.

Az ápolók mennek maguktól is.

Külföldre.

Tescohoz, Aldiba, Lidlbe eladónak.

Most a háziorvosokon a sor.

De ők „nem értenek a szóból”!

Kivéve egy „gyevi bírót”.

Aki lehetne akár felcsúti is.

De nem az.

Ö „csak” egy vezető háziorvos, aki „fenyegetéssel, súlyos értékítélettel, félrevezető információkkal igyekezett rávenni háziorvos kollégákat a szerződések aláírására”.

A Magyar Orvosi Kamara elnöksége ezért „etikai panasszal élt … a megyei kollegiális vezető háziorvossal szemben”.

Tiltja törvény?

Nem tiltja.

Akkor megtehették?

Hát megtették.

Nosza: beindult a gépezet.

Hazugság a hazugság hátán a kormányzati sajtóban.

„Szegény gyevi bíró, szegény megfélemlített orvosok, politizáló Orvosi Kamara a kerékkötő”!

„Irgum és burgum”: nehogymá’ a nyúl nyúljon puskához?!

Törvénymódosítást ízibe!

Rendőrminiszter úr, hol itt az erő, nyúljon már a …

„(1c) Az orvosok, fogorvosok, továbbá a nem orvosi képzési területen szerzett alapszakképesítéssel rendelkező, de egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképzésben egészségügyi szakképesítést szerzett egészségügyi dolgozók egészségügyi tevékenységet akkor is végezhetnek, ha nem tagjai a szakképesítésük szerint illetékes szakmai kamarának.”

És már ott is van a törvénygyár „melósai” előtt.

Ennek elfogadása nem tart majd annyi ideig, mint a NATO bővítésének az elfogadása!

Igaz: még a SAS, a FŐDOKTOR nem adta ki az ukázt.

Amiről (ideig-óráig, legalább egy stockholmi, helsinki útig) lehetne vitázni.

Parragh László még nem szólalt meg, ő csak számlálja a törvényileg előírt kamarai díjat a számláján.

Magyarországon az átlagos életkor közben zavartalanul …

  1. 02. 27. hétfő

(Kép: EUROSTAT)

EMBEREK

Az egyik cikket ír.

A másik blogot vezet.

Egy harmadik humorosan vloggerkedik.

Van, aki csak otthon morog a bajusza alatt.

 

Én bejegyzéseket írok a közösségi médiákba. Te (talán) lájkolod vagy elutasítod. Ő el sem olvassa, mert unja, úgy véli ismeri a véleményemet, már nem (is) érdekli.

 

Van, aki „csak” gondolkodik a megoldáson.

Van, aki elmegy egy konferenciára, nyilatkozik a klubrádióban, az ATV-ben, mert „még” látja értelmét.

Van, aki a mesterséges intelligenciát kérdezi: mi lehet a megoldás.

Olyan is van, aki a parlamentben teszi a dolgát – vagy nem teszi.

 

És aki csak élni akar?

Nem törődni a másikkal, mintha mások élete nem érintené az ő életét is?

 

És aki elhiszi: ez a legjobb világ, mi tudjuk, csak a magyarok?

És akinek elég, ha megszólal, bármit is mond, csak mondja?

És aki magyarázza, értelmezi, érvel is mellette?

És aki kezet is csókol neki, himnuszt zeng hozzá, még Jézust is Viktornak hívja?

És akiknek ellenség mindenki, aki másként gondolja?

 

Emberek.

Innen-onnan.

Magyarok.

 

Csetlenek-botlanak.

Nem tudják: merre van az előre.

Ők sem.

Ahogy mások sem a világban.

 

Félnek is.

Hátha még rosszabb lesz.

Bár most se jó.

Ez nem a Kánaán.

Nekem se, neked se, neki se.

Mégis. és hát persze: félnek a jövőtől.

A káosztól.

A kiszámíthatatlantól.

Az még rosszabb lesz.

Pedig anélkül nem megy.

Akkor se, ha talán, hátha, esetleg és mégis utána?!

 

Hát tovább keresik.

Mert élni akarnak.

 

Az egyik cikket ír.

A másik blogot vezet.

Egy harmadik humorosan vloggerkedik.

Van, aki csak otthon morog a bajusza alatt.

 

  1. 02. 27. hétfő