Egykor összejártunk.
Sokat röhögtünk.
Talán barátkoztunk is.
Nem volt gond, hogy más színű a hajam.
Az orrommal sem volt bajotok.
Hogy mindenbe beleütöttem.
Ma már nem járunk össze.
Alig hallok hírt felőletek.
Azt tudom: megvagytok.
Pedig cudar világban élünk!
Majd ezen is túljutunk.
Annak idején sokat kérdeztetek.
Mindenről.
Aztán beszélgettünk, vitatkozgattunk.
Mostanában már nem kérdeztek.
Nem érdeklődtök.
Nem is vitatkozgatunk.
Jól van ez így?
Pedig annyi minden lenne.
Amit kérdezhetnétek.
Amire válaszolhatnék.
Ha tudnék.
De nem kérdeztek.
Biztosan mindenre tudjátok a választ.
Már.
Készen kapjátok.
Nem kell arról vitatkozni.
Minden olyan egyszerű.
Fekete – fehér.
A kételkedés ráncossá teszi az arcot.
Különben is: mindenkinek megvan a feladata.
El kell fogadni.
Van, aki megmondja.
A tutit.
Van, aki elfogadja.
Van, aki nem.
Minek üti bele az orrát.
Jól van ez így?
Itt van például a Böjte Csaba fejszéje.
Aminek a fokával kopogtatja a nők vállát.
Virág helyett.
Vagy a Novák Katalin új zongorája.
Hatvanhat millióért.
Vagy a nővérek fizetésemelése.
Amiból ezrek kimaradnak.
Vagy a későn/nem jövő mentők.
Mert nincsnek VIP betegek!
Vagy a vétók, alá nem írások.
A békéért.
Vagy az infláció.
Ami a legmagasabb Európában.
(Biztosan benneteket is érint, de hát a szankciók, Soros meg Gyurcsány.)
Vagy a gyerekek bántalmazása.
Szakszerűen és arányosan.
Persze: „minek mentek oda”?
Vagy a veszélyhelyzet hosszabbítgatása.
A migránsok, a COVID meg az ukrán háború miatt.
Nem orosz háború?
Ukrán!
Vagy …
Jól van ez így?
Egykor összejártunk.
Sokat röhögtünk.
Talán barátkoztunk is.
Nem volt gond, hogy más színű a hajam.
Az orrommal sem volt bajotok.
Hogy mindenbe beleütöttem.
A rendszerváltáskor megkérdeztétek: kire szavazzatok.
Emlékeztek, mit feleltem?!
Válasszátok azt, aki szerintetek benneteket képviselnek.
Akik nektek akarnak jót.
Azt választottátok?!
- 05. 18. csütörtök
(Kép: Kunetz Zsombor oldaláról)