1964-ben.
Anno.
Bejutottunk a döntőbe!
Négytusában!
Tudod mi az?
60 méteres síkfutás, magasugrás, távolugrás és kislabda hajítás.
Előbb megnyertük a kerületit.
A Baranya utcai általános iskolámmal.
Aztán harmadikok lettünk a budapesti döntőn.
Az országoson, talán tizennegyedikek.
170 cm-t ugrottam!
Magasba!
Miért jutott ez most az eszembe?!
Ha most tudnék 170-et ugrani!
(Kép: fortepan)
„A történelem nem svédasztal,
amelyről kényünk-kedvünk
szerint válogathatjuk
a finomabb fogásokat
amint azonban valami
emészthetetlen falat kerül
a szánkba, máris a szakács
a felelős.”
A „levitézlett-volt” főpolgármesterjelölt. Az ellenzékváltó misszionárius. Aki nem zárja ki: „visszatérek”. A lebegtető. Az érzékeltető kés a politikai osztály torkán. A független szabad-száj.
Most megint belecsapott a lecsóba.
A Spirit FM rádióban.
Az ATV Csoport rádiójában.
A Klubrádió helyén.
Ott.
Szerinte „vadásznak Böjte Csabára”: „Nagy igyekezettel zajlik Böjte Csaba kicsontozása”.
No nem azér’.
A gyerekbántalmazásért.
Hanem tudjátok miért?!
Mert a Fidesszel szimpatizál. Akkor csak „politikai indíttatás húzódhat” a háttérben. Szerinte. Más nem lehet.
Egy „A holokausztsérült – épp ahogy történelmi-társadalmi inverze, a trianonsérült” személyek országában.
Az a sok gyerek nem érdekes.
Az se, hogy Böjte szerint „semmi jele nem volt annak…”.
Különben is: „ilyenek a nők, ha virágot kapnak, turbékolnak, ha a fejsze fokával kopogtatjuk a vállukat, akkor sikoltoznak…”.
Persze Puzsér nem Böjte.
Csak szereti, nála benn van az első százban…
Nálam nincs.
A Puzsér sem…
(Kép: YouTube)