2023. április hónap bejegyzései

„A POLITIKÁNAK NEM AZ A DOLGA, HOGY MEGOSSZA A TÁRSADALMAT, HANEM AZ, HOGY INKÁBB EGYSÉGESÍTSE”

Ferenc Pápa Magyarországra látogatott.

Három napot töltött Budapesten.

Közben sok emberrel találkozott.

Karácsony Gergellyel is.

A Kossuth téren szentmisét is tartott.

Magyar miseruhában.

Teltház előtt.

…erre kaptunk meghívást: hogy kilépjünk a komfortzónánkból és legyen bennünk bátorság eljutni az összes perifériára, ahol szükség van az evangélium világosságára… legyetek nyitott kapuk… nyitottak és befogadóak egymás felé …”

 

Nem vagyok hívő.

Mégis: ezek a szavak, megérintettek.

Ilyen mondatokat szeretnék hallani.

Mindenhonnan.

Minden felől.

Nemcsak Ferenctől.

 

De nem ezt kapom.

Nem ezt kapjuk.

Nálunk: „Fájdalmas zárt kapukat látni idegenekkel, másokkal, menekültekkel és szegényekkel szemben…”.

Akiknek a zsebében a kulcs, ott is tartják.

Az „Istenért” sem veszik onnan ki.

Mélyebbre és még mélyebbre süllyesztik.

Nem értik a lényeget.

Azt hiszik: ha zárva tartják a kapukat, azok „maguktól” nem nyílnak majd ki.

Nemcsak nekünk kellene értenünk a nyolcvanhatéves embert.

A Pápát.

Nekik is: a kulcstartóknak, csörgetőknek is…

 

  1. 04. 30. vasárnap

(Kép: RTL)

„NEM KELLEK HOZZÁ, VIKTOR…”

Aztán beleolvasok a Kormány 146/2023. (IV. 27.) Korm. rendeletébe, ami a veszélyhelyzet ideje alatt egyes szervezetek működésére vonatkozó, továbbá egyes közigazgatási eljárási szabályok megállapításáról szól. A 3. szakasz (1) bekezdése kimondja: „A közigazgatási hatósági eljárásban közmeghallgatás az érintettek személyes megjelenése nélkül, az e rendeletben foglaltak szerint is megtartható.” Aláíró: Orbán Viktor s. k., miniszterelnök.

 

Nagyszerű, Most már értem.

 

Olvasom (?) a cikket az egyik portálon: „Meglepő, de sokan vannak, akik önmagukkal jobban élvezik a szexet, mint partnerükkel. Szakemberek szerint ennek sokféle oka lehet, a legfőbb, hogy nincs semmiféle kötöttség.”

 

Biztosan lehet így is – gondolom.

 

Elképzelem a beszélgetést:

  • Anikó, gyere gyorsan, bújj ide mellém, szexelni akarok!
  • De Viktor, nem kellek én ahhoz, tudod te azt egyedül is…
  1. 04. 28. péntek

NYÍLT LEVÉL KORDONŐRÖKNEK

(még egyszer egy képről)

 

Ott álltok. Parancsra. Teljesítve! Kék sapkában, pirosban. Előre nézve. Vagytok, akik vagytok. Néztek a semmibe. „Mert a parancs, az parancs.” Olyankor nem gondolkodsz! Teljesíted. Adod az arcodat. Felemelt fejjel! Vagy nem. Nyitott szemmel. Vagy szemlesütve. Olyankor kizársz mindent. Se szél, se nap. Se férj, se feleség. Anya-apa sincs. A gyerek se. Olyankor. Egy, csak egy leány szeme éber. Ott, középen. Talán érdeklődő is. Nézi az „ellenséget”. Akitől a parancs szerint védeni kell. Az objektumot. A tanárnőtől. Akit kirúgtak. Mert szólni mert. Mert nemcsak tanította, tette is, amit tanított. Kiállt érte. Vállalta. Ott, középen, a lány tudta ezt. Vagy nem. Mindegy. Kihívóan visszanézett. Belenézett az „ellenség” szemébe. A többiek nem. Csak ott álltak. Üres, üveges tekintettel. De Te nem. Te ott vagy. Vajon mire gondolsz? Mert láthatóan gondolsz valamire. Társaid nem. Ők csak állnak ott. Szóval: mire gondolsz? Az iskola-nélküli jövőre? Hogy az „ellenség” mér ősz, Te meg nem? Hogy a parancs eligazít? Hogy jobb „itt” állni, mint „ott”? Hogy szolgálsz és védsz? Bátran?

 

Mit mondotok majd holnap a gyereknek, amikor megkérdi: „anyu-apu, miért”?

  1. 04. 27. csütörtök

A HARMADIK…

„Szlovákiában Orbán Viktort tartják a harmadik legmegbízhatóbb politikusnak” – szól a hír a felmérésről az Ipsos felmérése alapján.

Ott „csak” a harmadik.

De legalább dobogós – sál ide, sál oda.

 

Itthon (még) nem kérte föl az Index (M1, M2, M3, M4 stb.) a Nézőpontot ilyen mérésre.

Azon biztosan nyerne a „zUtcai Harcos”.

Az állítólagos kétharmadával.

Mert ő „olyan” megbízható.

 

Mert mindig hazudik.

 

Amikor simogat.

Amikor békét akar ostorral.

Amikor „A Jóisten”-t emlegeti.

Amikor „beszédet” tart a Szakma Sztár rendezvényen.

Amikor az „Ács”-ról beszél.

Amikor Bözsi nénit látogatja.

Amikor a nyugdíjas néninek csókra nyújtja a kezét.

Amikor osztogatva fosztogat.

Amikor parancsot ad az inflációnak.

Amikor béremelést ígér a pedagógusoknak, ápolóknak.

Amikor a nyugdíjak értékállóságáról hadovál.

 

Amikor…

 

„S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.”

  1. 04. 26. szerda

 

AZ ORSZÁG CSIKÓSA

Van „nekünk” egy Csikósunk.

No nem igazi, csak „olyan-amilyen.

Bőgatyás ő is.

Aztán ha ostort lát, rögtön csattogtatni kezdi.

A „békesség” kedvéért.

Vagy a fotósoknak.

Akik aztán szintén csattogtatni kezdenek.

Láthatóan jókedvű ez a csikós – és persze a propagandistái javaslatára – (vigyorog) mosolyog is.

Ő nem használ gázspayt.

Se paprikasprayt.

A „békesség” kedvéért.

Azt rábízza a szakértőire.

Hogy amikor, kell, használják diákok, pedagógusok, képviselők ellen.

A Csikósunk csak ostort használ.

A „békesség” kedvéért.

Meg kordont épít.

Azt is azér’.

Nem is értem.

A Csikósunkat.

Egy rendes Csikós, a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló ménes pásztora.

Nem bikáké.

Régen, uradalmakban a növendék csikókat őrző konvenciós cseléd volt.

A Csikós.

Ma …

Én szeretem a … csikós tokányt háziasan.

Nem úgy, „Szilárdosan”.

Hozzávalók: 70 dkg lapocka, 10 dkg szalonna, 1 db paradicsom, 1db hegyes erős paprika (elhagyható), 3db zöldpaprika, 2gerezd fokhagyma, 2db vöröshagyma, 1ek fűszerpaprika,

2dl tejföl, 2 ek liszt, só, bors.

A „csattogtatós” tokányt viszont nem szeretem.

Ez magánügy.

A csattogtatás nem.

A véleménynyilvánítás sem…

  1. 04. 25. kedd

(Kép: Blikk)

CSAK EGY „NORMÁLIS” HÉTKÖZNAP…

„14 éves diákot fogdoshatott egy egyházi iskolában tanító tanár, a szülők fél évig küzdöttek az eltávolításáért” – írja a Telex.

„Megnéztem: egyetlen marha sem kérődzik Süli Jánosék 730 millió EU-s támogatást elnyelő tehenészetében” – írja Hadházy Ákos.

„Arra szeretném kérni a nézőinket (…), a békemenet résztvevőit, hogy 30-án jöjjenek el a Kossuth térre … Legyen ez egy békemenet. Legyünk rettenetesen sokan. Higgyék el, hogy nem csak lelkileg lesz ez fontos, hanem ennek politikai üzenete is lenne …” – kérte a Hír TV-n Bayer Zsolt, aki korábban „lemarházta” Őt, eközben Budapest köztereit ellepték a Pápa mondásait „értelmező” plakátok.

„Magyarország csak akkor boldogul, ha mindenki dolgozik és mindenki jól dolgozik … az sem lehetett véletlen, hogy Krisztus urunk ács volt” – mondta a magyar miniszterelnök a Szakma Sztár nevű, szakképzés népszerűsítését célzó rendezvény megnyitóján.

Ma este az MTK Budapest-Soroksár SC NB II. meccset adja az M4…

 

Ez csak egy „normális” hétköznap a NER országában.

Már nem is üvöltünk.

Nem is jajongunk.

Én-Te-Mi így élünk.

Észre sem vesszük.

Örülünk a farhátunknak.

Már az lenne a meglepi, ha egyszer nem így lenne.

Ha nem ezeket a híreket kapnánk a pofánkba.

Bele.

De nincs meglepi.

Hát élünk tovább.

Mintha mi sem történt volna.

Persze nem is történt.

Semmi.

Nem is történik.

 

Már nem is tudom, minek írtam ezt a bejegyzést…

  1. 04. 24. hétfő

EFFEKTUS…

Hozzáfogott.

Létrehozni.

A nemzeti izéket.

A MAGYAR NEMZETI IZÉKET.

Nemzeti dohányboltokat.

Emlékszel: „don Rogán Antal, Lázár János, Pócs János, Horváth István, Sebestyén László, Balogh József, Zsigó Róbert, Borkai Zsolt, Becsó Zsolt, Hargitai János, Móring József, Simonka György, Szíjártó Péter, Lukács László, Czomba Sándor, Lasztovica Jenő, Kósa Lajos, Boldog István, dr. Tóth József.”

Aztán jöttek a MAGYAR bankok.

Olyan „mészárososak”.

Aztán jött-jön a „zÚj-MAGYAR arisztokrácia.

A dzsentrikből.

A lakájaiból.

Akiknek mindent szabad.

Főleg nyerni.

A közpénzt.

Az uniós forrásokat.

Amiből aztán lehet gyarapodni.

Stadiont építeni „minden” faluba!

Kilátót is.

Erdő helyére.

Einstandolni mindenfelé.

Tehetség, tudás nem fontos.

Elég férjnek-feleségnek lenni.

Hogy tisztté váljon.

Vagy „présház-tulajdonossá”.

Az se baj, ha közben elválnak.

„Házon-belül” marad…

  1. 04. 21. péntek

(Kép: Hadházy Ákos oldaláról)

SEXVIDEÓ

(csak tizenhatéven felülieknek és fideszeseknek)

 

„Jóval szorosabb lett a kapcsolatunk a feleségemmel és az egész családdal” – nyilatkozta Borkai Zsolt, aki nem vádlott, hanem sértett „(pornó)filmszínész” és (bukott) ex-polgármester. Mindezt bukósisakban és (egy többszörösen védett) videószobában

tette. Felesége és családja nem volt vele sem a nyilatkozat megtételekor, sem az ominózus videó készítésekor.

Viszont elképzelek egy beszélgetést D. Tamás és B. Zsolt között:

  • Zsoltikám, megvan még a telefonszámuk a csajoknak?
  • Persze, Tamáskám, megadjam?
  • Csak azér’, mert én is szorosabb kapcsolatba akarok kerülni a családdal…
  1. 04. 21. péntek

INFLÁCIÓ MÁRCIUS

A HVG híre szerint az Európai Unióban 2023. márciusában 8,3% volt az infláció az Eurostat jelentése alapján. A magyar infláció ennek háromszorosa(!) 25,6% volt.

A magyar kormány szerint „jó úton haladunk”(?)!

 

A vicc jut az eszembe:

– Szeretsz, édesem?

– Szeretlek!

– Akkor is szeretni fogsz, ha nem lesz ennyi pénzem?

– Igen, akkor is, csak hiányozni fogsz egy kicsit.

  1. 04. 19. szerda

KÍGYÓ

„Én úgy szeretnék írni, mint a kígyó

ír a sziklákra görbe vonalat,

mely láthatatlanul sétáit őrzi

s amíg csak él, folyton tovább halad.

 

De úgy írok csak, mint a hal,

ha olykor a felszínen táncos-magasba csap

s utána tán még ő maga se tudja,

hol bujdokol a szürke víz alatt.”

 

(Devecseri Gábor: Kígyó.

In: Uő: Margitszigeti elégia, Budapest,

Officina, 1945. 56. – Törzsgyűjtemény)

 

 

Írogatok. Talán csak a magam kedvtelésére. Ahogyan látom, amit észreveszek. Magam körül. Azt értelmezgetem. A mélyebb értelmét keresem a történéseknek. Miért úgy történt, ami történt; miért úgy történik, ami megtörténik. Okulásomra. Aztán felrakom a Facebook, Twitter oldalamra. Talán okulásunkra…

Nem vagyok író. Kutató sem. Csak egy „egyszerű”, államigazgatási és vállalkozói tapasztalatokkal is rendelkező, „nyugger” közgazdász. Befolyás, hatalom nélkül. Hisz’ ez nem is „érdekes” – bár a „szerep” miatt fontos.

Nem szeretem a kígyókat. A csúszómászókat. Ez magánügy. Viszont, ha „kígyó írja” azokat a láthatatlan görbe vonalakat?! Amiken nekem-neked-nekünk megbékélhetetlenül tovább kell haladnunk?! Akkor mi van? Undorodva lehajolunk megfogni? Vagy csak kiabálunk és elfutunk? Pedig tudjuk, akkor is tovább halad? Mennyivel jobb, élvezetesebb (lenne) a magasba fröccsenő színes vízcseppekről, az alábukó és kirobbanó halakról írni… Hogyan is írta öngyilkossága előtt Mark Fisher: „van alternatíva – csak nem megtalálnunk kell, hanem létrehoznunk…”.

Írogatok tovább, szeretnék a halakról, de a kígyóról kell…

  1. 04. 18. kedd