Aztán beleolvasok a Kormány 146/2023. (IV. 27.) Korm. rendeletébe, ami a veszélyhelyzet ideje alatt egyes szervezetek működésére vonatkozó, továbbá egyes közigazgatási eljárási szabályok megállapításáról szól. A 3. szakasz (1) bekezdése kimondja: „A közigazgatási hatósági eljárásban közmeghallgatás az érintettek személyes megjelenése nélkül, az e rendeletben foglaltak szerint is megtartható.” Aláíró: Orbán Viktor s. k., miniszterelnök.

Nagyszerű, Most már értem.

Olvasom (?) a cikket az egyik portálon: „Meglepő, de sokan vannak, akik önmagukkal jobban élvezik a szexet, mint partnerükkel. Szakemberek szerint ennek sokféle oka lehet, a legfőbb, hogy nincs semmiféle kötöttség.”

Biztosan lehet így is – gondolom.

Elképzelem a beszélgetést:

• Anikó, gyere gyorsan, bújj ide mellém, szexelni akarok!
• De Viktor, nem kellek én ahhoz, tudod te azt egyedül is…

2023. 04. 28. péntek

(még egyszer egy képről)

Ott álltok. Parancsra. Teljesítve! Kék sapkában, pirosban. Előre nézve. Vagytok, akik vagytok. Néztek a semmibe. „Mert a parancs, az parancs.” Olyankor nem gondolkodsz! Teljesíted. Adod az arcodat. Felemelt fejjel! Vagy nem. Nyitott szemmel. Vagy szemlesütve. Olyankor kizársz mindent. Se szél, se nap. Se férj, se feleség. Anya-apa sincs. A gyerek se. Olyankor. Egy, csak egy leány szeme éber. Ott, középen. Talán érdeklődő is. Nézi az „ellenséget”. Akitől a parancs szerint védeni kell. Az objektumot. A tanárnőtől. Akit kirúgtak. Mert szólni mert. Mert nemcsak tanította, tette is, amit tanított. Kiállt érte. Vállalta. Ott, középen, a lány tudta ezt. Vagy nem. Mindegy. Kihívóan visszanézett. Belenézett az „ellenség” szemébe. A többiek nem. Csak ott álltak. Üres, üveges tekintettel. De Te nem. Te ott vagy. Vajon mire gondolsz? Mert láthatóan gondolsz valamire. Társaid nem. Ők csak állnak ott. Szóval: mire gondolsz? Az iskola-nélküli jövőre? Hogy az „ellenség” mér ősz, Te meg nem? Hogy a parancs eligazít? Hogy jobb „itt” állni, mint „ott”? Hogy szolgálsz és védsz? Bátran?

Mit mondotok majd holnap a gyereknek, amikor megkérdi: „anyu-apu, miért”?

2023. 04. 27. csütörtök

„14 éves diákot fogdoshatott egy egyházi iskolában tanító tanár, a szülők fél évig küzdöttek az eltávolításáért” – írja a Telex.

„Megnéztem: egyetlen marha sem kérődzik Süli Jánosék 730 millió EU-s támogatást elnyelő tehenészetében” – írja Hadházy Ákos.

„Arra szeretném kérni a nézőinket (…), a békemenet résztvevőit, hogy 30-án jöjjenek el a Kossuth térre … Legyen ez egy békemenet. Legyünk rettenetesen sokan. Higgyék el, hogy nem csak lelkileg lesz ez fontos, hanem ennek politikai üzenete is lenne …” – kérte a Hír TV-n Bayer Zsolt, aki korábban „lemarházta” Őt, eközben Budapest köztereit ellepték a Pápa mondásait „értelmező” plakátok.

„Magyarország csak akkor boldogul, ha mindenki dolgozik és mindenki jól dolgozik … az sem lehetett véletlen, hogy Krisztus urunk ács volt” – mondta a magyar miniszterelnök a Szakma Sztár nevű, szakképzés népszerűsítését célzó rendezvény megnyitóján.

Ma este az MTK Budapest-Soroksár SC NB II. meccset adja az M4…

Ez csak egy „normális” hétköznap a NER országában.

Már nem is üvöltünk.

Nem is jajongunk.

Én-Te-Mi így élünk.

Észre sem vesszük.

Örülünk a farhátunknak.

Már az lenne a meglepi, ha egyszer nem így lenne.

Ha nem ezeket a híreket kapnánk a pofánkba.

Bele.

De nincs meglepi.

Hát élünk tovább.

Mintha mi sem történt volna.

Persze nem is történt.

Semmi.

Nem is történik.

Már nem is tudom, minek írtam ezt a bejegyzést…

2023. 04. 24. hétfő

Hozzáfogott.

Létrehozni.

A nemzeti izéket.

A MAGYAR NEMZETI IZÉKET.

Nemzeti dohányboltokat.

Emlékszel: „don Rogán Antal, Lázár János, Pócs János, Horváth István, Sebestyén László, Balogh József, Zsigó Róbert, Borkai Zsolt, Becsó Zsolt, Hargitai János, Móring József, Simonka György, Szíjártó Péter, Lukács László, Czomba Sándor, Lasztovica Jenő, Kósa Lajos, Boldog István, dr. Tóth József.”

Aztán jöttek a MAGYAR bankok.

Olyan „mészárososak”.

Aztán jött-jön a „zÚj-MAGYAR arisztokrácia.

A dzsentrikből.

A lakájaiból.

Akiknek mindent szabad.

Főleg nyerni.

A közpénzt.

Az uniós forrásokat.

Amiből aztán lehet gyarapodni.

Stadiont építeni „minden” faluba!

Kilátót is.

Erdő helyére.

Einstandolni mindenfelé.

Tehetség, tudás nem fontos.

Elég férjnek-feleségnek lenni.

Hogy tisztté váljon.

Vagy „présház-tulajdonossá”.

Az se baj, ha közben elválnak.

„Házon-belül” marad…

2023. 04. 21. péntek

(Kép: Hadházy Ákos oldaláról)

„Én úgy szeretnék írni, mint a kígyó

ír a sziklákra görbe vonalat,

mely láthatatlanul sétáit őrzi

s amíg csak él, folyton tovább halad.

De úgy írok csak, mint a hal,

ha olykor a felszínen táncos-magasba csap

s utána tán még ő maga se tudja,

hol bujdokol a szürke víz alatt.”

(Devecseri Gábor: Kígyó.

In: Uő: Margitszigeti elégia, Budapest,

Officina, 1945. 56. – Törzsgyűjtemény)

Írogatok. Talán csak a magam kedvtelésére. Ahogyan látom, amit észreveszek. Magam körül. Azt értelmezgetem. A mélyebb értelmét keresem a történéseknek. Miért úgy történt, ami történt; miért úgy történik, ami megtörténik. Okulásomra. Aztán felrakom a Facebook, Twitter oldalamra. Talán okulásunkra…

Nem vagyok író. Kutató sem. Csak egy „egyszerű”, államigazgatási és vállalkozói tapasztalatokkal is rendelkező, „nyugger” közgazdász. Befolyás, hatalom nélkül. Hisz’ ez nem is „érdekes” – bár a „szerep” miatt fontos.

Nem szeretem a kígyókat. A csúszómászókat. Ez magánügy. Viszont, ha „kígyó írja” azokat a láthatatlan görbe vonalakat?! Amiken nekem-neked-nekünk megbékélhetetlenül tovább kell haladnunk?! Akkor mi van? Undorodva lehajolunk megfogni? Vagy csak kiabálunk és elfutunk? Pedig tudjuk, akkor is tovább halad? Mennyivel jobb, élvezetesebb (lenne) a magasba fröccsenő színes vízcseppekről, az alábukó és kirobbanó halakról írni… Hogyan is írta öngyilkossága előtt Mark Fisher: „van alternatíva – csak nem megtalálnunk kell, hanem létrehoznunk…”.

Írogatok tovább, szeretnék a halakról, de a kígyóról kell…

2023. 04. 18. kedd