2023. november hónap bejegyzései

NAPLÓSZERŰEN

(158.)

Szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…

Ma csak rövid séta lesz Thesszával, aki hangos vakkantásokkal kéri, azonnal engedjem ki, mert kutya-postája érkezett, bár én nem hallok semmit, de neki biztosan „igaza” van, hát kiengedem, utána lépkedek a kerti kapuhoz, valaki egy kis fehér kutyussal éppen elsétál a kerítésünk előtt, Thessza élénken szaglássza, a farka égnek áll, aztán megint minden elcsendesül, újból belep minket a szürkeség, hív a meleg szoba…

Holnap biztosan vidámabb nap lesz: megyünk az unokákhoz! Este szülői lesz a legkisebbnél, végre „lett” osztályfőnök-tanító nénijük, megismerkedik a szülőkkel is, addig mi vigyázunk a „kis-emberkékre”. Akkor lesz móka-kacagás-mesélés, talán megint „vesztek-nyerek” a birkózásban…

Olvasom Haffnert, az 1914-1933 évek közötti életéről írt emlékeit: „(Szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy érdemes figyelemmel követni, hogyan reagálnak a gyerekek a politikai eseményekre. Az, amit „minden gyerek tud”, végső kvintesszencia.)” írja, amikor a forradalomról ír, ami számára, aki akkor gyerek volt csak érthetetlen zűrzavart okozott a fejében, szemben a háborúval, amiről elszabadulhatott a képzelete, a fantáziája, akár győzhetett is volna… Vajon mit gondolnak most a gyerekek, unokák, vajon mit reagálnak-szólnak?

Nem süt ki a nap, talán egy kicsit világosabb lett, de a szürkeség továbbra is nyomasztó.

Olvasom a CKP (Civil Közoktatási Platform) közleményét: „Ha hivatalos összesítő adatok még nem is léteznek arról, hogy hányan léptek ki a közoktatásból a státusztörvény miatt, a PDSZ és a CKP adatkéréseire kapott válaszokat érdemes összesíteni, elemezni… Rétvári Bence október elején azt nyilatkozta, hogy a státuszváltást 1205 pedagógus nem fogadta el, ami elenyésző a 160 ezer pedagógushoz képest… Azt kérdeztük, mire alapozza Rétvári Bence állítását: begyűjtötték-e az iskoláktól, illetve a tankerületektől az adatokat… Mind a két esetben azt a választ kaptuk, hogy ők nem adatkezelők, mivel az adattal a pedagógusok munkáltatói, a tankerületek rendelkeznek.”, szóval az államtitkár fecseg csak össze-vissza, vagy titkolja a tényeket – a gyerekek meg levannak xarva, úgy is jó…

A lengyel elnök is a „vesztest” bízta meg kormányalakítással, de már nem is csodálkozom: a „magyar recept” szerint megy minden a maga útján, húzzák, amíg bírják, addig tojnak az emberekre, hátha történik valami, de a „csoda” megint nem fog eljönni, csak a zűrzavar fog fokozódni, talán az elégedetlenség robbanni is fog, akkor meg majd be lehet avatkozni – ez is „balkáni” szemlélet, nem „EURÓPAI”, már tapsikol is a mandiner nevű szennylap is. Ennél sokkal nagyobb a baj van a világban: megint és újból átszakadt a gát, tombol megint az antiszemitizmus mindenütt, megint nem vettük a manni figyelmeztetést „Vigyázz Európa”, itthon is jön az újabb pofon: „Újabb lexet írt a kormány, így Budaházy hamarabb hálálhatná meg az államfői kegyelmet „a haza szolgálatában””, hát magunkra vessünk…

Viszont vannak „jó” hírek is: „„Ami itt, Felcsúton elkezdődött a kétezres években, abból lett mindaz, ami most már a honfitársaink százezreinek, sőt millióinak szerez nagy élményeket itthon és világszerte” – mondta volt a diplomata útlevéllel rendelkező nemzeti sportos főszerkesztő a Puskás Akadémián, arról nem cseverészett, hogy ez mibe került, mit kellett mindezért elhalasztani, hogy ez csak a „felcsúti Csuti” abnormális mániája, ahogy az Olimpia megrendezése is…

 

Tényleg szürke minden, ködösen barátságtalan az idő, sehol a sarki fény…

  1. 11. 07. kedd

A MENCZER TAMÁS KERESZTJE…

Menczer Tamás (egykor volt labdarúgó kommentátor, mára már felelős beosztású jobbkéz vagy balkéz) gólt kiáltott, pedig „les” volt, ezért nem lett az!

 

Ami történt, ismert: „augusztus végén ismeretlenek felgyújtottak a Nagy-Szénás hegytetőn álló keresztet. A keresztet néhány éve szintén ismeretlenek állították fel: engedély és megfelelő alap nélkül, ami a szakszerűtlen felállítás miatt azóta párszor ki is dőlt” – írta meg a Telex, majd folytatta, „A Nagy-Szénás a Budai-hegység harmadik legmagasabb csúcsa, fokozottan védett, Európa diplomás terület. Füves teteje kedvelt kirándulóhely, az Országos Kéktúra is áthalad rajta”. Később, a helyi KDNP újraépítette a keresztet, ami a kormányhivataltól(??) megkapta az engedélyt, viszont a törvény szerint a hivatal nem adhatott volna engedélyt (vágod, Menczer haver?!).

Most újabb bejegyzésben erősíti meg megerősíthetetlen véleményét:

  1. „Elfogadhatatlan, hogy Magyarországon … keresztet égessenek” – írja, tényleg az (egyszerűen le kellett volna bontani és kész); ahogy az engedély-nélküli építkezés is az; a kormányhivatal kivételezése is; az „ október közepe óta nem tudták helyreállítani a fűtést a János kórház pszichiátriáján” is az; az állam és az egyház újra egymásra-találása is az; a pedagógusok megalázása, meghurcolása is az; a türkökkel való kvaterkázás is az; a találkozgatások diktátorokkal, semmi eredménnyel nem kecsegtető kiabálás is az…
  2. A kereszt tényleg nem jelent semmi veszélyt a természetre, de nem is járul hozzá a természet megvédéséhez, ezzel szemben viszont felhívás a „törvénytelen táncra”, a „nekem mindent szabad” megoldásokra – legföljebb majd módosítjuk a törvényt, ahogyan annak idején a Borkai még nem Jachtos Zsolt esetében is…
  3. Templom és természet, nem érdemes összemosni, összekeverni, nem, hogyan is írta Petőfi „A korláttalan természet/Vadvirága vagyok én”.
  4. Végül sport-riporter úr, („Lám, csak jó az isten, jót ád,/Hogy fölvitte a kend dolgát!”): ne aggódjon, én nem szeretem magát…

 

2023. 11. 06. hétfő

KEZEK

Politikus-kezek.

Nem kérges munkás-kezek.

Manikűrözöttek, ápoltak.

Húsosak-hurkásak.

Egyik a másikban.

Kéz a kézben.

Az egyik keményen megmarkolja.

A másik puhán belesimul.

 

Vajon mi tapad ezekhez a kezekhez?!

Ha megszólalnának egyszer, miről mesélnének?

Golyós-tollakról?

Számítógépes billentyűkről?

Netán szövegekről, utasításokról, megfellebbezhetetlen ítéletekről?!

Miről még?!

 

Vajon ez most/már kéz kezet mos?

 

 

  1. 11. 05. vasárnap

ERŐS ORSZÁG – ERŐS „AZ AMAZON”

„Egy ország annyira erős, amennyire meg tudja védeni a területét és határait” – nyilatkozta ma a Sky News Australia televízió műsorvezetőjének (veszélyhelyzetben, éves rendes szabadságán lévő) Novák Katalin Elnökasszony Ausztráliában.

„Erős ország. Erős hadsereg” – mondta volt a jelölő főnöke, aki anno katonákat rendelt az utcákra a Covid ellen is.

„Higgyük el végre, hogy erős nemzet vagyunk!” – fogalmazott Sz B Kristóf is, aki hadovált arról is a béke, a biztonság és az önvédelmi képesség a legfőbb érték. Ezért(???) aztán „janicsárképző” akármi indilt a Matthias Corvinus Collegiumban…

 

Hogyan is írta Berzsenyi valamikor 1796 és 1810(!) között:

 

Most lassu méreg, lassu halál emészt.

Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki

Szélvész le nem dönt, benne termő

Férgek erős gyökerit megőrlik,

 

S egy gyenge széltől földre teríttetik!

Így minden ország támasza, talpköve

A tiszta erkölcs, melly ha megvész:

Róma ledűl, s rabigába görbed.

 

Mintha ma írta volna!

De nem ez a baja az Amazonunknak, dehogy is ez, erről egy szava sem volt ott a távoli földrészen. Ott sem, itthon sem: csak papol a kereszténységről, a „család-barátságról” – bort iszik, miközben vizet prédikál.

„Magyarok, vigyázzatok! Ha ti még mindig nemzetiszínű katonanadrág-zsinórért, magyar királyhimnuszért s több efféléért kockáztatjátok a nyakatokat, mikor a titánok modern harca előtt áll a világ, úgy elmúltok, mintha sohse éltek volna itt magyarok.”  – írta Ady a Budapesti Naplóba 1905. március 5-én Rácz Gyula gondolatát idézve.

Az „Amazon” biztosan nem olvasta…

  1. 11. 04. szombat

(Bocsi: a kép nem sikerült)

„MÉLTÁNYOSSÁG”

„A méltányosság az egy standard” – vágta a „pofánkba” az ATV-n tegnap este a H. Zsolt MOL vezér, a Corvinus Egyetem főkurátora, amikor a „közbotrányt okozó témára” rákérdezett az Egon.

Tényleg így gondolja vajon?

Vagy csak benne volt és szerepelt a tévében?!

„Ez nem egy tévés műsor, normálisan tessék válaszolni” – figyelmeztette a bíró Marosi Beatrix tankerületi vezetőt a Bíróságon, ahol a maga-módján és stílusában, pofátlan-pikírten válaszolgatott a Bíró kérdéseire az általa elbocsátott tanárok perében. H Zsolti a tévében volt, nem a Bíróságon: mondhatta, amit akart – hát mondta is.

Hol él ez az ember? Biztosan sokat utazik a nagyfőnök-haverjával Keletre, mert azokhoz képest talán, de az se biztos. Méltányosság. Kinek jut, kinek nem: bizony csókosnak kell lenni ahhoz, hogy „a méltányosság standard legyen”! Ő ne tudná? Akit egykoron köröztek Európában, mint manapság Putyint. De a „mi” H Zsoltinknak kutya-baja, röpködhetett és röpköd is ide-oda – a világban.

„Miért lett belőle ügy? Mert befújta a szél” egy újságíró szobájába!” – mondta később H Zsolti röhögve, egyébként nem lett volna belőle semmilyen ügy, hisz’ csak abból lehet és lesz, amiből a rogáni-agytröszt ügyet akar kreálni, ezt kell(ene) mindenkinek szem előtt tartania, de az a sok „mitugrász újságírócska meg aktivista-propagandista” ezt nem fogadja el, hogy „elmennének már a búsba”! Mit kell olyan ügyből ügyet farigcsálni, ahol semmi látnivalója nincs a földi halandónak, egyetemistának, csoporttársnak, pláne bárki másnak – his demokrácia van itten, kérem szépen, ahogyan azt a Török nevű Gábor is megmondotta a Partizános fiúnak.  Különben is, a H Zsolti ismeri is az érintett diák-vagy diáklány szüleit, egy meccsen szurkolt az egyikükkel, ott ismerkedtek össze, a VIP páholyban, a Főni mellett, oda meg nem mehet be akárki „tréningruhában”. Szóval „anyunak” nem kellett volna bemennie ahhoz a tanárhoz, mert mégis csak nagykorú már a diák gyereke, de minek fogadta az a tanár, benne van a kifüggesztett házirendben is, ehhez neki nem volt joga, szóval nem is az anyuka a hibás meg a gyerek, hanem a tanár: az ilyennek nem jár még „méltányosság” se! Most meg a többi gyerek szívja meg, mert megy a suttogás, hogy a te apád vagy a másiké volt, aki odaszólt, pedig az egyetemen minden rendben van, ha valami nincs, akkor azt alaposan kivizsgáljuk, az eredményhez meg senkinek sincs köze, az az egyetem belügye, szóval beszéljünk inkább a benzin árakról, ami viszont jövőre nagyot fog lendíteni a profitunkon…

 

Lehet: nem idéztem a beszélgetést szó szerint, ezért Egontól elnézést kérek, de akkor jár nekem a „méltányosság”.

 

Hát így élünk mi itten, ebben a kis országunkban, boldogan és békességben, hogy le ne szakadjon végre az ég…

2023. 11. 03. péntek

MÉSZÁROS BANK(?!)

A mellékelt levelet hozta ma a postás.

Szerencsére nem ajánlva, mert olyankor „csak” bedob egy cetlit, hogy itt járt, de mi a fülünk botját se mozdítottuk, hát magunkra vessünk, menjünk csak a Postára, álljunk ott nyugodtan egy órát, míg sorra kerülünk, aztán …, de most bedobta a levelet.

Aminek se füle, se farka.

Annyi kiderül belőle, hogy a kiállított számla valószínűleg hibás, de az is lehet, hogy nem, majd meglátják; ők szóltak. Arra magas ívben xar@ak, hogy csoportos megbízás esetén a bank (no nem a LÖLŐ-féle bank, hanem egy igazi) azonnal teljesít. Akkor meg futhatok a pénzem után: telefon majd ide, mai oda, adjam meg a lábam méretét, azt is mondjam meg, süket vagyok-e vagy sem; kire szavazok, mert ha rájuk, az más.

„A probléma megoldásán” dolgoznak. Hogy oda ne szaladjak helyettük dolgozni…

Közben olvasom, hogy elkészült a látványterve a Bank központjának: azok tervezték, akik a MOL házat is, gyerekmedencét-gyártók figyelem, új biznisz-szag terjeng a levegőben.

Vagy nem is annak a penetráns bűzét érzem: hogy nem mennek el a pi@@ába!

2023. 11. 02. csütörtök