2023. november 26. nap bejegyzései

SOKFÉLE

Én minden nap megborotválkozom; te viszont az egy-napost „hordod”.

Te a háromperces lágyat favorizálod; én a két és félperceset.

Én már télikabátot veszek föl; te még a felöltődet.

Te azt veszed észre; én meg ezt.

Én látok mögötte valamit; téged az nem érdekel.

Te a Fradinak drukkolsz; én a sakkot szeretem.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Mégsem vagyunk ellenségek…

 

Te jól érzed magad, legalább is úgy teszel; én nagyon rosszul.

Én azt gondolom, mindenkinek megvan a maga helyén és módján a feladata, hogy változzon a helyzet; te nem így látod a „kisember” lehetőségeit.

Te is olvasod a híreket, hogy „képben legyél”; én a dühömet írásba „fojtom”.

Én tudom-hiszem, hogy nekem-neked is van lehetőséged, hogy változtass, csak meg kell értened a helyzetet és helyes választ kell találnod; te erre csak legyintesz, félrenézel és mosolyogsz csak rajtam.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Nem vagyunk ellenségek…

 

Élni akarok; ahogy te is.

Örülni akarsz, észrevenni a szépet, a jót; ahogy én is.

Élvezni akarnám az olvasást, a barátokkal, unokatestvérekkel a találkozásokat, ami még hátra van, de sajnos nem megy; neked sikerül.

Te azt vallod, a pillanatot ki kell élvezni, mert akkor lesz a tiéd; én is, de nem tudom, mert ma nem lehet.

 

Különbözőek vagyunk.

Természetesen.

Nem vagyunk ellenségek…

 

A szomszéd kivigyorog az ablakából, mert „ő benne van a pikszisben”; az eladó gúnyosan vállat von, amikor a fóliába csomagolt könyvet kérem; a háziorvosom alig tudja csak sokára fölvenni a telefont, mert annyi a hívása; most olvasom: már a sürgősségi ellátás is megszűnik nálunk és a környező városokban, majd telefon-dömping lesz helyette; elárasztják a képernyőmet a kormány hirdetései: „AMIT VÁLLALTUNK, TELJESÍTETTÜK!”, „minden erővel ellenállunk!”, „a magyar modell működik, a brüsszeli káoszhoz vezet” stb.; „az ellenzék hazaáruló ellenség!”; hallom Polgár László hangját: „persze, hogy itthon maradtunk, csak nemrég mentünk el, amikor anyám sírját meggyalázták…”.

 

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,

nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt

kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.

Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága

s remélem, testem is majd e földbe süpped el.

Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel

egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom…”

 

Most akkor mi legyen?

  1. 11. 26. vasárnap