KATALIN
„Könnyes” szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).
Ahogyan ott áll középen, kezei összekulcsolva szépen, imát nem mormol – éppen.
Mosolya földön túli – kosztüm-kabátkája is, de legalább a fülbevalóit lerakta a „bizsui” közé.
Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).
Ő, a képen nem könnyezik, pedig még nincs december 8-a és nem is 1696-ot írunk, bár – ahogy a közpénzből „lett fölhizlalt újgazdagok”, kegyeltek, hűbéresek, strómanok életét; a másik oldalon a jobbágyokká váló emberek) mindennapos kiszolgáltatottságát nézem – akár ott is tarthatnánk éppen, amilyen sebességgel „ELŐRE MEGYÜNK, NEM HÁTRA” …
De ő nem erről tárgyal, nem erről érvel-beszél, nem erről nyilatkozik – ásatásokra „jár”, Pápua Új-Guineában a közös kereszténységünkről szónokol, Soltvadkerten fagyizik.
Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).
Pedig lenne miről beszélnie: a várólistákról; a normális élethez hozzátartozó emberi méltóságról, annak a NER-ben történő sárba tiprásáról; a szabadságunk újra-elvesztéséről; a demokrácia, a jogegyenlőség napról-napra történő meggyalázásáról; a gránitszilárdságú alaptörvény változtatgatásáról, a választási törvény választások előtti változtatásairól…
Könnyes szemekkel nézem a képet (a konyhából jövök éppen, ahol az asszony hagymát pucol).
- 11. 30. csütörtök
#NER, #NOVÁK