„A szám matematikai fogalom, mennyiségek leírására használatos. Ha mást nem mondunk, számon általában valós, esetleg komplex számokat értünk.” „Az arab számjegyek világszerte a legelterjedtebb reprezentációi a számoknak. A matematika fejlődésében fontos mérföldkőnek számítanak. Jellegzetessége a helyérték alapú decimális rendszer a következő számjegyekkel: 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9.” Wikipédia

Számok.
2+2=4, 6*6=36, 12/3=4 Milyen szépek, milyen egyszerűek, mennyire fontosak. Mindennapi életünk elengedhetetlen részei. Magunkkal visszük már az alsó tagozatos általános iskola óta. Nem feledjük, nem is félünk tőlük. Velünk utazók.
Számok.
Meg kellett bélyegezni őket. Összekeverhetetlen számokkal. A ruhájukon nem volt elég, az koszolódhatott, elszakadhatott el lehetett cserélni: a karjukon. Nem egy percre, órára, napra: örökre. Visszavonhatatlanul. Letörölhetetlenül. A számok azt mondták: te nem vagy ember, csupán ütésre- verésre-kínzásra kárhoztatott állat, egy levágásra váró barom, csak egy lemészárolandó dög. Egy megalázandó élőlény, egy elpusztítandó dolog, egy tárgy.
Számok.
Meg kellett jelölni őket. Most megint megjelentek a számok. Most nem a karon, most a kézfejeken. 54. 29. Gyerekkezeken. Összekulcsolódó ujjakkal ülő gyerekkezeken. Ez lett a nevük. Afgánok, szírek, koszovóiak, pakisztániak, irakiak, palesztinok, kik ők, nem érdekes. Menekülők: csak jönnek, csak jönnek megállíthatatlanul. Motyóval, motyó nélkül elcsigázottan. Tele sebbel, megérthetetlen reménységgel. Kapni akarnak végre valamit, hogy adhassanak is. Kaptak: számokat.

Csak számok…

2015. július 31.