Már negyven éve, hogy ilyentájt vagy egy kicsit később, már tavasszal talán (a kutya emlékszik már a pontos dátumra), de az biztos, hogy 1977-ben, összegyűltünk a Pénzügyminisztérium Nagy Tanács-termében, mi, a pénzintézetek, pénzügyi szervezetek fiataljai az 1976-77-es ifjúsági parlament helyi szintű rendezvényén, és én, a Pénzügyminisztérium akkor KISZ Bizottságának a titkára, szünet előtti utolsó fölszólalóként azt kérdeztem a mikrofon mögül: „Hanyas vagy? / ’28-as? /”, és rögtön válaszoltam is rá, „Én 28 éves vagyok!”. Erre azért emlékszem ilyen pontosan. mert Juszt Lajossal, aki akkoriban a főnököm volt a VIII. Társadalmi közkiadások főosztálya vezetőjeként, és egyben Ő volt akkor a ifjúsági parlament levezető elnöke is, előre megbeszéltük, hogy a szünet előtt ad nekem szót, hogy a szünetben legyen miről beszélgetniük majd a küldötteknek.
Az idő tájt a Pénzügyminisztérium jelentős fiatalításon ment keresztül, mert Faluvégi Lajos pénzügyminiszter – szakítva az évtizedes szokásokkal, hogy minisztériumban csak középkorú vagy annál idősebb szakembert lehet alkalmazni – nyitott az egyetemek felé és frissen végzett, korszerű ismeretekkel, más szemlélettel rendelkező fiatalok fölvételét támogatta és engedélyezte. A PM vezetése sem volt „öreg” -nek mondható, hiszen Juszt Lajos, a főnököm, vagy Filipszky János, Akar László, Ferge Sándor, Kállai Lajos sem voltak idősek, mégis, csak a ’70-es években indult be igazán a jelentősebb fiatalítás: Medgyessy, Antal, Farkas, Balázs Ági, Győrfi István, Kunos Péter, Herczog Laci, Rácz Margit, hogy Matolcsy Gyuriról se feledkezzek meg, is akkor kerültek be az apparátusba; a Pénzügykutatóról nem is beszélve: Bokros, Surányi, Csillag, Lengyel, Szalai Erzsi és még sokan mások jelentették az új időket. Akkoriban komoly „társadalmi” életet éltünk, mi fiatalok, mindenről volt véleményünk, mindenhez hozzászóltunk, például megvitattuk a Római Klub javaslatait, az „Észak-Dél problémát”, a pénzügypolitika változtatását, de volt véleményünk könyvekről, színházi előadásokról is.
Türelmetlenek voltunk! Ezt akartam kifejezni a hozzászólásommal is, ami persze Szilágyi György: Hanyas vagy? című versét idézte és arról szólt, hogy most már ide nekünk a kormányrudat, bízzák végre ránk a haza sorsának az irányítását, mert már mi (is) tudjuk, pontosabban: mi tudjuk, hogy merre, meddig, hová! Elég lesz már a sunnyogásból, a mellébeszélésből, a tehetetlenségből.
Persze „robbant” a hozzászólásom: kaptam hideget is, meleget is; mindenki „viszonyult” hozzá. Emlékszem, a szünetben hozzám-lépett Lakos Éva, a személyzeti főosztály vezetője és mosolyogva gratulált, majd Faluvégi „elvtárs” is – lefelé jövet a főlépcsőről – „jó ötlet volt a Szilágyit idézni” mondatokkal nyújtotta a kezét. Csillag Pista morgott, hogy előtte mért nem beszéltük meg a hozzászólásomat, „ezt úgy illett volna, de így se volt rossz”, még a többi pénzügyes intézményből is jöttek gratulálók. Persze a következő pénteken, az MSZMP Pénzügyminisztérium szervezetének VB ülésén, ahol a mindenkori KISZ titkár is állandó meghívott volt, Morvaközi elvtárs dörgedelmesen kioktatott arról, hogy ez bizony nem odaillő beszéd volt, „rossz volt az üzenete, rossz irányba befolyásolta a Küldöttgyűlés hangulatát” és kérte a VB állásfoglalását. Hát az nem sokat váratott magára, mert Villányi Miklós is, Dombi Margit is megvédett és biztosított arról, hogy ez egy jó beszéd volt. Persze itt még nem lett vége a történetnek, néhány hónappal később hivatott Morvaközi „elvtárs” egy négyszemközti beszélgetésre és elmondta, hogy beiskolázott engem a Politika Főiskolára, hogy „politikai érzékenységedet javítsuk”. Hiába érveltem, hogy a kisdoktori fokozatom közgazdaságtanból talán megfelelő alap, hajthatatlan volt. Talán két évig tudtam – különféle indokokkal – szabotálni az iskola indítását, aztán nem úsztam meg: el kellett végeznem.
Mire befejeztem más világ kezdődött…

2017. 02. 07.