1514. május 18-án Dózsa György, a keresztes had vezére Cegléden kiáltványt bocsát ki, melyben az egész jobbágyságot felkelésre szólítja.
Történt ugyanis, hogy 1513 tavaszán az elhunyt pápa utódjának kis többséggel X. Leó néven a firenzei Medici Jánost választották. Az új pápa Bakócz Tamást felhatalmazta arra, hogy a Dalmáciát már részben elfoglaló törökök ellen Knin (Tinin, Tenyő) várának megvédése érdekében keresztes háborút hirdessen. II. Ulászló király támogatását elnyerve a szent hadjáratra történő felhívást Budán, 1514. április 9-én, Virágvasárnap, a vidéki templomokban pedig egy hétre rá, húsvét vasárnapján hirdettették ki. Május közepére a Pest, Fehérvár, Kalocsa, Várad, Csanád és más püspöki székhely táboraiba – a pápa által beígért üdvözülés (az örökélet) reményében – mintegy 80 ezer önkéntes gyűlt össze, akik között jobbágyok, munkanélküli marhahajcsárok, elbocsátott zsoldos katonák, vidéki papok, ferences szerzetesek, városi polgárok és elszegényedett nemesek voltak. De a jómódú főnemesség – életét és vagyonát féltve – nem kívánt a szultán ellen harcba szállni. Mivel a parancsnokságot az országnagyok közül senki sem vállalta, Bakócz érsek a keresztes sereg fővezérévé április 24-én az erdélyi Háromszék Dálnok községében 1470 körül székely lófői (nemesi) családból született, majd apja halála után Makfalván nevelkedett végvári vitézt, Dózsa Györgyöt nevezte ki.
A keresztes táborokban nagy haragot keltett, hogy a nemesség erőszakos módon, hajdúikkal próbálta megakadályozni, hogy jobbágyaik a sürgős mezei munkák idején hagyják el földjeiket. Ha ez mégsem sikerült, asszonyaikon és gyerekeiken töltötték ki bosszújukat. Az üres királyi kincstár miatt a keresztes sereg élelmezéséről sem gondoskodtak, aminek következménye a rablás és a fosztogatás lett. A nemesek udvarházai, főurak kastélyai, kereskedők szekerei ellen intézett támadások mindennapossá váltak. A parasztok és a nemesek Mezőtúron történt összecsapásának hírére, május 15-én Bakócz érsek leállította a további toborzást, de Dózsa György, Gergely testvére, s a hozzájuk csatlakozott ferences barátok ezt nem vették tudomásul. A főurakat török cinkosoknak nevezték, legyőzésüket pedig a keresztes hadjárat előfeltételének tekintették.
Erre válaszul született Dózsa György „Ceglédi Kiáltványa”:
„Székely György, vitéz katona, a keresztesek Istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának s nem egyúttal az uraknak alattvalója, a Magyarországban, név szerint pedig Pest- és Külső-Szolnokvármegyében levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak, együtt és egyenként (küldjük) üdvözletünket! Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk és egész kereszteshadunknak ezen szent célú gyülekezete ellen ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek számkivetés és örök büntetés, valamint fejetek és minden javatok elvesztésének terhe alatt parancsoljuk és rendeljük, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába; és siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátolni, megfékezni és megzabolázni tudja. Ha úgy tesztek, jól van; különben a fent írt büntetést vonjátok magatokra. Sőt ezzel sem érjük be; hanem saját telketeken kapufélfátokra függesztetünk és akasztatunk fel, nyársba vonatunk, vagyonotokat elpusztítjuk és zsákmányra hagyjuk, feleségeiteket és gyermekeiteket pedig megöletjük”.
Vajon 504 év múlva lesz valaki, egy magyar blogger, aki majd az Orbán-kormány mai esküjéről ír emlékezést?
És milyen jelzőkkel?
És lesz-e valamikor egy újabb „Ceglédi Kiáltvány”?
És ki lesz a kibocsátó?!

2018. 05. 18. péntek

(források: Wikipédia, DÓZSA GYÖRGY ISASZEGI EMLÉKEZETE)