325. május 20-án Niceában összeült az I. egyetemes zsinat, a keresztény egyház első általános gyűlése.
Akkoriban a kereszténység még „új” vallás volt, a keresztények voltak (mai szóval) az „ellenség-ellenzék”: igaz, hatásuk rohamosan terjedt, hódított minden felé. A IV. század során a hatalom kénytelen volt feladni a – Diocletianus korában tetőző – keresztényüldözést: 313-ban Constantinus és Licinius türelmi rendeletet adtak ki, engedélyezték a keresztény vallás gyakorlását, kiengedték a börtönökből a hitük miatt fogva-tartottakat és visszaadták elkobzott javaikat is.
Az egyenjogúsítási folyamatban aztán gyorsan fölszínre kerültek a kereszténység eltérő irányzatai és a köztük lévő konfliktusok: az indulatokat az államhatalom megszilárdítására törekvő Constantinus az első egyetemes zsinat összehívásával próbálta lecsillapítani. A két hónapos gyűlésen részt vett mindenki, aki akkoriban számított: több, mint 300 birodalmi püspök, diakónusokkal és papokkal kiegészítve mintegy 1800 fő. Két fontos vitakérdés megválaszolása volt a feladat: a húsvét idejének pontos meghatározása; és hogy Jézus emberi lény volt-e (akkor nem lehet egyenrangú az őt teremtő isteni hatalommal). „A tettlegességig fajuló hitviták során hiába próbáltak közvetíteni a Jézus „hasonló lényegűségét” (homoiusziosz) hirdető középutas püspökök, a vita szakadással, de az utóbbi párt győzelmével zárult. E döntés értelmében szövegezték meg a 325 júniusában kihirdetett niceai hitvallást, amit – 381-es, konstantinápolyi kiegészítésével együtt – mind a mai napi valamennyi keresztény felekezet elfogad (ez az ún. „Hiszekegy”).”
A niceai gyűlés jelentősége abban rejlett, hogy a keresztény hívők közössége első alkalommal tett kísérletet az egységes egyházszervezet kialakítására, nem csupán szervezeti és gyakorlati, hanem elméleti szempontokat is figyelembe véve.
A mai ellenzék még nem tart itt. Egyrészt nem terjed olyan sebességgel (sehogy se terjed), nem képes a mai hatalmat önkorlátozásra, még toleranciára sem kényszeríteni, a hatalom emiatt nem is akar a konszolidálni; nem vagyunk még az „ellenzéki zsinat” összehívásának a küszöbén sem, miközben tettlegességig fajuló vitákról van tudomásunk.
Pedig: úgy kéne má’ egy igazi ellenzéki „zsinat” …

2018. 05. 20. vasárnap
ui: Tarján M. Tamás tanulmánya alapján (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/325_majus_20_constantinus_megnyitja_a_niceai_zsinatot/)