(fogalmazás egy magyar általános iskolában)

Tennap estve ment a tévé a fal mellet, én meg röviden belenéztem a híradóba, amiben épen egy klapek mondta nekem, hogy vigyázak megint, mert jönek az idegen betolakodni akarok. Melette ült egy másik nagyon okos faszi, aki megmagyarázta eztet. Ojanokat mondot, hogy csapatostúl jönek majd, hozák a batyulyukat meg a feleségeiket is, s körötük ojan de ojyan szag lesz, hogy ahozképest a szarszag csak smafú. Meg hoznak még bacikat meg mindenféle vírúsokat is, amiket otthagynak majd az uccán.

De mi ébren leszünk és megismerjük öket. Aról ismerhetjük meg öket, hogy idegenek lesznek. Aszt sem tuggyák majd megmondani, hogy merre van a vécé, ezér nem foglyák megtalálni asztat és oda csinálnak az uccára.

Jó lesz majd vigyázzni a lányoknak, mert mostanától már nemcsak a magyar férfijuk támadásától kel majd az uccán tartaniuk, hanem az idegenesekétől is. De hát a magyar férfjué mégiscsak másmijen, nem igaz? Anyú is montta, hogy a szomszéd fűve sokal szeb és apu nagyon idesé lett hirtelen, de eztet nem értettem akor. De mostan se.

De nemcsak eztet nem értem, mert az osztájunba van egy lány, akinek ojan vékony szemei vanak, de nagyon jofej, sokat nevet és vel nevetünk mink is ojankor, pedig ő sem magyar, csak egy idegen, de ez ojankor minket nem érdekel és továb röhögcsélünk.

Aztán még aztat senem értem, hogy miaz az, hogy idegen, mert elöször mindenki idegen, asztán meg ismerös lesz, amikor öszeismerjük egymással és kiderül, hogy ők is jófejek, mégha keskenyeb is a szemük. Meg mostanában a pap bácsi is ojanokrol mesél nekünk, hogy felebarátság meg efélék, és én nem értem a másik felét, de minddegy, nekem sekel mindenhez értenem.

Mindenesetre nagy keritésre adtuk a felyünket, amiket épitetünk a határra meg a házunk köré, bár ot már volt egy, de nem ár az ovatóskodás.

Remélem ennyi elég lesz a tanitonéninek.

Gyuszika

2019. 09. 17. kedd