CSAK EGY KÉP…
Készült egy fénykép.
Három férfiúról: Bródy Jánosról, Demeter Szilárdról és Szörényi Leventéről.
Ahogyan (cinkosan) mosolyogva néznek a kamerába.
A fénykép nem tűnik rejtett-kamerás képnek.
Persze megjelent a világhálón.
A „képnek” már csak „ez” a sorsa.
Eddig (még) helyreigazítást nem kért senki.
Azonnal robbant is a közbeszédben.
Fröccsenve jobbra-balra.
A szmötyi mindent azonnal összekent.
De miről is van szó, mik a tények? Demeter Szilárd Székelyudvarhelyen született; Óvónőképző Intézet iskolai végzettségű; (Tempetőfi álnevű) író, filozófus, politikai elemző, múzeumigazgató (wikipédia); aktív basszusgitáros (Stumpf András), a magyar popszakma miniszteri felelőse, aki az elkövetkező öt és félév alatt 25 milliárd forintot (miért hökkensz meg, ez nem a Lánchíd) költhet(ne) popzenei stratégiája szerint az ágazatba (válaszonline) fölrakott egy képet a Facebook oldalára: „Mindent láttak már, még azt is, ami szemmel nem látható – itt: Petőfi Irodalmi Múzeum.”.
Tehát: találkoztak.
Nyilván beszélgettek is.
Felnőtt férfiak, arról beszélgetnek, amiről akarnak.
Mi közünk hozzá.
Mi közünk hozzá?
Szörényi-Bródy legendák.
Műveikkel is, közéleti megszólalásaikkal is.
Ők pontosan tudják: egy kép, egy hang mennyi mindent jelent („akkor még bámultam a felnőtteket…”; „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa”; „A Józsefváros mélyén, hol a házak összebújtak” …
És „mást” is jelent(het), ha …
Ez a kép így „retusált” kép.
Nem maradhat így…
- 06. 30. kedd