„”Törvény, jog, igazság” (Részlet)
<…> Vajon ismeri-e a kormányelnök úr az „ígérni nehéz” mondást?… Ha ismeri, bizonyára igaznak tartja. Ezt elvárhatjuk attól az államférfitól, aki a becsület fogalmát oly kifogástalanul precizírozta.
Megkérdezzük ezt azért, mert a miniszterelnök úr szép ígéretei nagyon is összehalmozódtak már, s teljesítésüket nehezen várjuk!…
„Törvény, jog és igazság.” Minden ígéretnek ez volt az alapja, s minden ígéret között ez okozott legnagyobb örömet.
De talán ideje volna az ígéret beváltására gondolni!
Hiába tesszük fel a legjobb, legrózsaszínűbb szemüveget, nem látjuk azt a változást, melyet a „törvény, jog és igazság” uralmának szükségszerűleg elő kellett volna idézni.
Szerte az országban még mindenféle ostromállapot van. Erőszak, jogtalanság és igazságtalanság minden téren. A főispáni székekben ott ülnek még a hitványság eszközei: a megyei harámbasák s körülöttük a konclesők egész serege, a korrupció kétlábú miazmái: a zsoldért esengő stréberek.
A választói névjegyzék reformja csak a mameluktábort neveli, s a lajstromkészítő bizottságok csak úgy édelegnek a legszebb polgárjog elkobzásában.
Az adósróf a legjobban működik. Ide s tova félig már beteljesedik a szocialisták álma: minden az államé lesz. Ellenben képtelen lesznek megélni az állam polgárai.
Azután ezer meg ezer önkény, igazságtalanság, törvényszegés, korrupció, panama!…
Így állunk eddig. A „törvény, jog és igazság” még mindig csak ígéret, és ha csak ígéret marad, Széll Kálmán bűnösebb minden elődjénél.
Mert azok nem tettek cikornyás beszédben szédítő ígéreteket. Törvényt szegtek, romboltak vakmerően és nem szűr alatt. Igazságot nem adtak, de nem is ígértek.
Ünnepeltetni magunkat szép beszédekért, hatalmas ígéretekért, de az ígéretekből mit se váltani be: nem harmonizál a politikai és magánbecsület egyesítő teóriájával. <…>”
Ady Endre
Debrecen, 1899. július 15.
Idézi: Agárdi Péter „Komp-ország megindult dühösen Kelet felé újra”