Címke: orbán

CSAK BESZÉLGETTEK

  • Szevasz.
  • Neked is!
  • Beülünk egy sörre?
  • Rendben.
  • Igyunk a Hatvanasra!
  • Nem mindegy kire?
  • Megérdemli!
  • Most, ivás előtt akarsz összeveszni?
  • Mért akarnék: nagy a faszi!
  • Kövér.
  • Hát aztán: igazi magyar!
  • Ha ilyen a többi is, cseszhetjük…
  • Ne ba@@má’, igyál!
  • Anyám beteg lett.
  • Doktor látta?
  • Látta, azt mondta ez gyógyíthatatlan, de karban tartható.
  • Legalább az
  • Gyógyszer kell, élete végéig.
  • Akkor szednie kell.
  • Ha van.
  • Nem értem?!
  • Eddig volt, de most nem tudom.
  • Ez így nem kerek!
  • Tegnap az újság szerint megjelent a rendelet: megadóztatják a gyógyszergyárakat!
  • Nem a te bajod!
  • Még, most anyámé!
  • Ne parázz!
  • De félek! Drága a gyógyszer, nem fogják Magyarországra hozni.
  • Biztos megint lukas a gyógyszerkassza!
  • Az, láttam az elemzésben.
  • Hát akkor ne csodálkozz, intézkedtek, mondtam én, hogy nagy a faszi!
  • Nem az! Lelketlen hazudozó!
  • Ne kiabálj: mit csináljon, rendben kell tartania a költségvetést, nem jön a pénz!
  • Persze: azért adják az NB II. osztályozó visszavágóját qurvára sok pénzért az M4-en!
  • Csöndesebben
  • Meg elrettentő haderő; meg Vizes „apámfa@a”; milliós fizetés-emelések a hivatalnokoknak; meg ellenőrizhetetlen tartalékok, amiból annak oszt, akinek akar…
  • Most mért kiabálsz?
  • Még kérded? Haragszom! qur@ára mérges vagyok! Amikor arra a tokás csüngőhasura szavaztál, akkor erre szavaztál!
  • Én a Gyurcsány, a Soros, Brüsszel ellen, a békére szavaztam!
  • Nagy marha vagy, komám, az: marha!
  • Mér, a másik jobb lenne?!
  • Ez rossz! Félelmetes! Testet-lelket ölő!
  • Igyunk inkább!
  • Mi lesz anyámmal?
  • Megoldódik!
  • A nagy fa@t oldódik meg: meg fog halni!
  • Mindannyian meghalunk!
  • De nem így kéne!
  • Igyál!
  • Nem kell …

 

És otthagyta a sörét, elviharzott, legközelebb az anyja temetésén találkoztak…

  1. 06. 04. vasárnap

 

 

AZ Ő „HARCA”!

Nem az enyém.

A tiéd se.

A miénk pláne nem.

 

Ez a harc nem lesz a végső.

Ez permanens lesz.

Már az.

Tizenkét-három éve tart.

Azóta van ellenség(e).

Mindig talál.

Hol ezt, hol azt.

Hol itt, hol ott.

Mikor hol, mikor kit.

Nem kell sorolnom.

Tudod te is.

A jövőbelit még nem ismered.

De akkor is talál majd.

A DNS.

Az utcai harcos.

A sas.

Aki sohasem száll le.

Se el.

Te meg nézed.

Ahogy száll.

Ahogy izeg-mozog.

Ahogy a nyelvét nyújtogatja.

Ahogy igazgatja az ingét.

Amiből kilóg.

A hasa.

Ahogy régiurasan kézcsókot imitál.

Ahogy bevonul.

Ahogy kivonul.

 

Az úton végig kell mennie.

Bármi áron.

Az árát úgysem ő fizeti.

Mi.

Most.

Mindannyian.

Ez őt nem érdekli.

Cinikusan xa@ik rá.

Hogy lehet cinikusan?

Xar@i?

Én nem tudok.

Te sem.

Viszont ő tud.

Kell neki.

Mert már nagyon ideges.

Már civilizált országban nem fogadják.

Ott már nem hisznek neki.

Egy szavát se.

Kiismerték.

A kétszínűségét.

 

Folytathatnám.

De minek.

Már úgyis rájöttél.

Ki ő.

Milyen ő.

Ő meg úgysem olvassa.

Ezt a bejegyzést.

Se.

Csak lenéz.

A Várból.

A kordonosból.

És fizet a bértollnokainak.

A bérszónokainak.

A te pénzeddel.

 

Ez a ő „harca”.

 

Nem az enyém.

A tiéd se.

A miénk pláne nem.

  1. 05. 24. szerda

(Kép: Trombitás Kristóf az általa „apukának” nevezett Orbán Viktor társaságában. Forrás: az influenszer közösségi média oldala alapján.)

A „BETEG EMBER”

„Számunkra, filozófusok számára ugyanis

nem az a kérdés, hogy mi történt,

hanem az, mit

gondoltak a században.”

(Alain Badiou: A század)

 

„Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott” – mondta a miniszterelnök, aki szerint ez ma is így megy. Egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat, a nemzeti kultúra és az európai értékek, a szuverenitás és az „ever closer union”, ahogyan Brüsszelben mondják – tette hozzá.” – olvasom a miniszterelnök hivatalos oldalán.

 

Nem akarok „hamisítani”. Ezért írom „tiszta” forrásból. Hogy lásd te is. Mit mondott, hogyan értelmezi.

 

Innen szubjektív lesz.

Olyan, amilyen.

Én vállalom.

Amikor leírom.

Nem parancsra teszem.

Nem „szakszerűen és arányosan”.

Nem a hatalomból.

Nem is a hatalomért.

Bár egy barátom egyszer azt mondta nekem-rám.

Mert ezt hallotta.

Mástól.

Pedig „kiművelt ember”.

Aki másokat is „művel”.

Mert Ő megteheti.

Mások nem.

 

Szóval az a mondat.

„Vannak szavak…”

Amit csak világosan, egyértelműen lehet „használni”.

Mert „piszkos” múltja-jelene van.

Például a „Hitler álmodott”.

Ez az „álom” NEM az „egységes Európa” látomása volt.

Ez gázkamrákról szólt.

Ez Hitlerről, fajelméletről, árjákról vizionált.

Ennek semmi köze „Brüsszelhez”!

Ennek a Soros-plakátokhoz van köze.

Budaházy kiengedéséhez van köze…

Itt nem lehet olyan, hogy „ebbe történelmileg nehéz belekötni”.

Hitler sem volt beteg ember.

Amúgy.

 

Mi jön, jöhet még?!

Ne jöjjön!!!

 

Ez egy szubjektív bejegyzés volt.

A beszéd is.

Bevésődött…

  1. 05. 13. szombat

„DE HÁT MI IS AZ A FEKETE? … ÉS FŐLEG: MILYEN SZÍNŰ?”

Olvasom Alain Badiou könyvét, A századot, ami Jean Genet, A négerek előszavában írt, fent idézett mondatával indul. A könyv Magyarországon 2010-ben jelent meg, Genet 1959-ben írta a kérdését.

Hatvannégy éve.

És? Változott valami? Tudunk ma mi nyilvánvaló kérdéseket, nyilvánvaló módon föltenni? Ha nem, vajon miért nem? Értjük-e egyáltalán, a világot? És a válaszaink?

Eddig volt a bevezető. A mai témáimhoz „semmi” köze. Nem is tudom, miért írtam bevezetőnek – vagy talán: mégis?!

Ha elolvassátok, eldöntitek…

 

Azzal kezdődött(?), hogy Novák asszony kiengedte. A Budaházy nevű terroristát. Merthogy a Pápa Hazánkba jött. Akár véletlen is lehetett (volna). Vagy a zéró tolerancia végét jelezte a köztársasági elnökasszony tette.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

Aztán megszólalt a honvédelmi miniszter, később a vezérkari főnök is. Nagyot szóltak. Ütőseket. A miniszter ígéretet tett: „ha eső lesz, nem lesz; ha nem, lesz” – vagyis, amíg ő lesz, nem lesz LMBTQ-ideológiával fertőzött magyar haderő (mintha lenne)! Vezérkari főnöke pedig hírül adta (baromságát): „Lengyelország megtámadása csak egy lokális háborúnak indult”(?).  Talán csak elszólások. Aki rosszul akarja értelmezni, az rosszul is értelmezi. Majd. Mint a lengyel nagykövet is.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

„Elnökasszony, egy mondat, vagy akár csak egy szó is elegendő lenne” – mondta volt a nagykövet. A legitim elnökasszony meg is írta. A maga mondatait. A Twitter oldalára. Nem lengyelül, nem is magyarul: angolul! Hogy „aszondta”, azaz írta: „Historical debates and interpretations are better left to historians” (a történelmi vitákat és értelmezéseket jobb a történészekre hagyni). Hű de szép! Egy „nesze semmi, fogd meg jól”!

 

De hát mi is az a fekete?”

 

És hol van ilyenkor a „drága miniszterelnök úr”?! Hát Veszprémben. És igazad van, kedves olvasóm, ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, meg kellett szólalnia neki is, mert a mese igazából róla szól – és persze rólunk is. „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott” – mondta azon az érces hangján. Újraegyesítés, egység és Hitler. Eredeti. Új, sajátos hang.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

„Fejtől bűzlik a hal” – szól a mondás. De ennyire?! Közben lezárul a vizsgálat. A mentőszolgálatnál. Láss csodát: megtalálták a hibást! A mentésirányítót. Aki hibásan mérlegelt. A segélyhívás fogadásakor. Megvan. Végre. Nem a kevés mentőautó, nem is a rossz rendszer, nem az alacsony fizetések, a pénztelenség. Ott, a telefonnál. Ő volt! Ugye megnyugodtál?!

 

De hát mi is az a fekete?”

 

  1. 05. 12. péntek

(Kép: Origo, 130 éve indult az első lófogatú mentő)

ARÁNYOSAN, SZAKSZERŰEN

Nyilatkozott.

A Gulyás nevű „szolga”.

A mandiner „nevűben”.

Többek között azt mondta: „… a rendőrség arányosan, szakszerűen lépett fel”.

A Karmelitánál.

A gyerekek ellen.

Paprika sprayvel, gumibottal, bilinccsel, elzárással.

„Nevelő” célzattal.

 

Mi lett volna a „nem arányos”?

Mi lett volna a „nem szakszerű”?

Mi lett volna, ha…?

 

Azóta többen megszólaltak.

Például Szalóki Ági is: „Tök oké, hogy néhány kordonbontót lefújtak…”.

Bayer Zsolt szerint „… unatkozó hülye gyerekek tüntettek…”.

Most a Gulyás nevű.

 

Közben tegnap anyák álltak ki fiaikért.

Ugyanott.

Az Anyák Napján.

Néhány rendőrnő és férfi várta őket.

Hiába vittek virágot.

Orbánt, Pintért ez nem hatotta meg.

 

Ma megkezdődött az érettségi.

Az Egri Bikavérről.

 

A diákok szakszerűen és arányosan írták a választ…

 

  1. 05. 08. hétfő

(Kép: Enbudapestem alapján)

KR3036

(az ANYÁK vasárnapi tüntetése elé)

 

Írjam?

Ne írjam?

 

Csak ülök a kép előtt.

Melegh Noémi Napsugár / Telex képe előtt.

 

Talán húsz, fehér csíkos sisak.

Elől szemvédő.

A „sisak-rostély” szemvédők alól elszánt tekintetek.

Néhány sisak alatt (talán) vigyorrá-torzult mosolygó arcok.

Határozottak.

Intézkedést foganatosítanak.

„Nevelik” a gyerekeket.

A kordonok közé (szorult) tévedt bárányokat.

Mert még veszélyesek is lehetnek.

 

Ha „B-közép”-pé válnának.

Kubatovistákká.

Mint annak idején.

A Gyurcsány alatt.

Amikor félni kellett tőlük.

Látod, ott a másik képen?!

Igaz: akkor még nem volt ilyen sisak.

Viszont volt gyújtogatás.

Ablakbetörés.

Elfoglalás.

 

Most nem azok.

Ezért vigyorognak.

Az egyenruhásak.

„Velük van az erő!”

Meg a könnygáz-pisztoly.

Meg a gumibot.

A parancs is világos.

Példát kell statuálni!

Hogy értsenek belőle.

Ezek a „kisokosok”.

Hm: tanulni akarnak?

Most megkapják!

A pofájukba.

 

És ott, középen.

Egy arc látszik.

Egy kiáltás!

Egy fohász talán.

Ferenchez?

Istenhez?

Anyához?

Apához?

„Nem tudhatom…”

Egyedül van.

Fogják.

Szorítják.

Nem engedik.

A háttérből filmezik is.

Nem „fekete-fehérben” …

 

KR3036.

Csak egy szám.

Semmi több.

Neki nem látszik.

Az arca.

„Szakszerűen” végzi.

A munkát.

A munkáját.

„Nevel”.

Biztosan a gyerekét is így.

Ha van.

Mert ne álljon ki!

Az igazáért!

Akkor se, ha úgy gondolja!

Tanulja ezt meg!

Véglegesen.

Ha parancs jön, az más…

 

És ott benn?

A Karmelitában?

Ő biztosan nem volt ott.

Bár nem volt meccs.

Mire gondolhatott?

Kapta a híreket?

„Élőben” nézte?

Utasításokat osztogatott?

Készült a következő beszédére?

A nagy konferenciára?

Ahonnét majd kirúgják az újságírót?

Mert „rendszerhiba”!

Tényleg az: RENDSZERHIBA!

 

Írjam?

Ne írjam?

 

Csak ülök a kép előtt.

Melegh Noémi Napsugár / Telex képe előtt.

  1. 05. 06. szombat

A HARMADIK…

„Szlovákiában Orbán Viktort tartják a harmadik legmegbízhatóbb politikusnak” – szól a hír a felmérésről az Ipsos felmérése alapján.

Ott „csak” a harmadik.

De legalább dobogós – sál ide, sál oda.

 

Itthon (még) nem kérte föl az Index (M1, M2, M3, M4 stb.) a Nézőpontot ilyen mérésre.

Azon biztosan nyerne a „zUtcai Harcos”.

Az állítólagos kétharmadával.

Mert ő „olyan” megbízható.

 

Mert mindig hazudik.

 

Amikor simogat.

Amikor békét akar ostorral.

Amikor „A Jóisten”-t emlegeti.

Amikor „beszédet” tart a Szakma Sztár rendezvényen.

Amikor az „Ács”-ról beszél.

Amikor Bözsi nénit látogatja.

Amikor a nyugdíjas néninek csókra nyújtja a kezét.

Amikor osztogatva fosztogat.

Amikor parancsot ad az inflációnak.

Amikor béremelést ígér a pedagógusoknak, ápolóknak.

Amikor a nyugdíjak értékállóságáról hadovál.

 

Amikor…

 

„S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.”

  1. 04. 26. szerda

 

AZ ORSZÁG CSIKÓSA

Van „nekünk” egy Csikósunk.

No nem igazi, csak „olyan-amilyen.

Bőgatyás ő is.

Aztán ha ostort lát, rögtön csattogtatni kezdi.

A „békesség” kedvéért.

Vagy a fotósoknak.

Akik aztán szintén csattogtatni kezdenek.

Láthatóan jókedvű ez a csikós – és persze a propagandistái javaslatára – (vigyorog) mosolyog is.

Ő nem használ gázspayt.

Se paprikasprayt.

A „békesség” kedvéért.

Azt rábízza a szakértőire.

Hogy amikor, kell, használják diákok, pedagógusok, képviselők ellen.

A Csikósunk csak ostort használ.

A „békesség” kedvéért.

Meg kordont épít.

Azt is azér’.

Nem is értem.

A Csikósunkat.

Egy rendes Csikós, a pusztai legelőkön tavasztól őszig kint háló ménes pásztora.

Nem bikáké.

Régen, uradalmakban a növendék csikókat őrző konvenciós cseléd volt.

A Csikós.

Ma …

Én szeretem a … csikós tokányt háziasan.

Nem úgy, „Szilárdosan”.

Hozzávalók: 70 dkg lapocka, 10 dkg szalonna, 1 db paradicsom, 1db hegyes erős paprika (elhagyható), 3db zöldpaprika, 2gerezd fokhagyma, 2db vöröshagyma, 1ek fűszerpaprika,

2dl tejföl, 2 ek liszt, só, bors.

A „csattogtatós” tokányt viszont nem szeretem.

Ez magánügy.

A csattogtatás nem.

A véleménynyilvánítás sem…

  1. 04. 25. kedd

(Kép: Blikk)

MINDENKI LE VAN…

Fölkerült.

Egy sorozat.

Nem véletlenül.

Az oldalára.

Fölrakta.

„KOLBÁSZHADMŰVELET”.

Ez a címe.

Stílszerű.

Mert most vészhelyzet van.

Legalábbis szerinte.

Biztosan nem véletlen: állandóan hosszabbítgatja.

Vajh miért?!

Csak nálunk van ilyen.

Egyedül Európában.

Világháború fenyeget!

Szerinte.

Talán a világvége is.

Mert ez nem szépségkirálynő választás!

Ahol „világbékét” álmodik még az ügynök is.

Aki ugyan azt is mondja: „Nem játszom el egy seggriszáló, tyúkagyú libát, akit úgy hívnak, hogy Gracie Lou Freebush és egyetlen álma a világbéke”.

Ő és a csald nem álmodik.

Ők megmutatják.

Hogyan kell élni.

Ilyenkor…

Előkészülnek.

Bemennek a pékhez.

Belemarkolnak a tésztába.

Amit később a pék elad majd.

Neked-nekem-nekünk.

Aztán sonkák közé „tévednek”.

„CSAPATMUNKA” – során hurcolkodnak.

„Lívia néninél” választanak.

Neki nem „farhátja” van.

Kolbászai.

Hát belekóstolnak.

Belezabálnak.

 

Miközben meghal Zsuzsa néni, akit 300 000 forintért lakoltattak ki a végrehajtók.

Pedig egy-összegben kifizették volna a civilek.

 

Nem nézem tovább.

Elég volt.

Ennyi is.

 

De mire gondolhatott, amikor fölrakta?

Tele szájjal röhögött?

Rengett a hasa is?

Hogy mindenki le van xar@a?

Bekaphatja, ami jut?

 

Hát ő is…

  1. 04. 09. vasárnap

HARCBAN A VILÁGBÉKÉÉRT, ELŐRE!

A nemzetközi és a hazai burzsoázia elleni harc fokozódik! Ébernek kell lennünk, mert az ellenség nem nyugszik! Szocialista sporttal a békéért! Éljen a párt és a dolgozó nép megbonthatatlan…!

 

Nem is olyan rég’, még ezek a jelszavak voltak – csupa nagy betűvel – pingálva a táblákra, amiket a vonulók vittek a május elsejei felvonulásokon.

Ma már nincsenek.

Május elsejei felvonulások.

A „jelszavak” velünk maradtak.

Ugyanúgy butítanak, hülyítenek.

Van, amikor nem táblákról köszönnek be a hálószobánkba.

„Csak” a szokásos péntek reggeli közszó-mocsokból.

Magától a miniszterelnöktől.

Ne mondjátok: ne foglalkozzá’ már állandóan vele.

Már késő.

Hat.

Őrjítően hat.

Tegnap például az egyik pomázi önkormányzati képviselő a Facebook oldalán megköszönte.

A pomáziak segítségét.

Hogy csaknem egymillió forintot befizettek az önkormányzat szolidaritási számlájára, amibő támogatni lehet majd az időseket, akiknek a rezsire sem telik.

Mert olyan magas a gázszámlájuk.

Erre „valaki” azt válaszolta: „…és minél tovább támogatjátok a háborúpárti ellenzéket, s nem tértek mihamarabb észhez, annál többször kell majd ilyen és ehhez hasonló mondatokat szövegezned. Sok sikert hozzá!” És egy gifet is a kommentje alá biggyesztett, amiben egy kisgyerek akar verekedni.

Merthogy Pomázon nem a Fidesz nyert.

Hanem a civil összefogás.

Akik persze így „ellenzék” lettek.

Azaz ellenség – még egy „kisgyereknek” is.

Szomorú, nagyon szomorú.

Vitázni kellene, szembeszállni?

Megértené?

Elgondolkodna egy kicsit?

Másképpen nézne a világra?

Hisz ma sem hisz a szemének, a fülének, a korgó gyomrának, a fűtésszámlájának…

 

„Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság

és egy nappal az élet is. Alszik a tábor…”

 

  1. 03. 31. péntek