Besötétedett. Az emberek elkezdtek imádkozni a Napistenhez, hogy jöjjön el a világosság.
Beköszöntött az aszály. Az emberek elkezdtek imádkozni az Esőistenhez, hogy megszűnjön a szárazság.
Megállt a vitorlás a nyílt tengeren. Az emberek elkezdtek imádkozni a Szélistenhez, hogy támadjon föl a szél.
Megjelentek a szövőszékek. Az emberek, a ludditák elkezdték lerombolni a gépeket, hogy újra legyen munkájuk.
Beütött a világválság. Az emberek elkezdték először szidni a zsidó bankárokat, majd később leöldösni a zsidókat, hogy ne legyenek földönfutókká.
Bántják a magyart. Az emberek vezérszóra elfogadták, ütni kell a bohócokat: az „elmúltnyoccév”-et, a bukott baloldalt, a „Brüsszelt”, a (zsidó) bankárokat, a kommunistákat és a liberálisokat, és megnyugodtak, „A magyar név megint szép lesz, Méltó régi nagy hiréhez”…

Mindig ugyanaz, mindig ugyanúgy: ami érthetetlen, arra kell valami magyarázat, még ha az irreálisan „isteni” is!

De ki adott világi válaszokat, és vajon kinek szóltak azok a válaszok?…

tanuló