I.
– Gézám, jól álltok a milánói expóval?
– nagyszerűen, Főnök
– minden elkészült?
– dehogy, viszont mindent kifizettünk már a készítőknek, mert valamiből nekik is élniük kell
– és elég a pénz?
– hát, nem is tudom, a pavilon építésére elment 2,3 milliárd, a programokra 2 milliárd, kaptunk még további 900 milliót, ha lenne még, azt is el tudnám költeni
– legyen most ennyi elég, sok éhes talpasomnak kell még juttatnom valamicskét, de mond: újságírók nem érdeklődnek?
– de, nagyon is, viszont működik a jól bevált módszer: nem adunk információt, mert ezek államtitkok; aztán adunk valamit a tavalyelőttiről; aztán csepegtetünk, meg a honlapra teszünk föl valamit; szóval, újságíró legyen a talpán, aki ebből valamit is meg tud majd állapítani;
– nehogy beleszaladjatok egy Ferenczi Krisztinába, mert akkor megint szívhatunk
– majd vigyázunk…
II.
– Sándorom, rendben megy a kerítésépítés?
– természetesen, Főnök, már majdnem kész vagyunk a harmadával
– jelentsétek be, hogy kész van és nyugodtan építsétek tovább
– már be is jelentettük, hogy utasításnak megfelelően a meghatározott időn belül elkészültünk a művel
– nagyszerű, mi van a járványhelyzettel?
– terjesztjük
– mit csináltok?
– terjesztjük a hírt, hogy fönnáll a veszély a hepatitisz C és a szifilisz elterjedésének, mostantól csak óvszerrel lehet szeretkezni, már szóltam is a Lőrincnek meg az Istvánnak, hogy vegyék meg a RAKO óvszer-gyárat a Rákosi Tamástól negyed áron, mert a NAV már ott van a gyár kapujában
– ez megint egy jó hír, ezt várom tőletek…
III.
– mi van a Vidivel, Tamáskám
– megzavarta a játékosok fejét a sok pénz, meg a kevés néző
– na, de az eddig is így volt
– azt hitték, hogy jön a Balázs hozzánk, és akkor mindenkinek még egy nullával több jut majd
– aztán miért nem jött?
– mert nem volt 77-es mezünk
Tovább a folytatáshoz →