Aki azt gondolta volna valaha, hogy a cseléd fogalma örökre kitörlődik a szótárból, és csak majd regényekben olvashatunk hányattatásukról, megaláztatásukról, kiszolgáltatottságukról, hát az nagyot tévedett! Nálunk a divatból kiment dolgok újra visszatérhetnek, így a rég elfeledett „szakmák” is visszatérnek.
A cseléd fogalmáról a Kislexikon így ír: „E néven őseink általában a családfő hatalma alatt álló családtagokat és a háznépet értették. A mai korban cselédnek azt nevezik, aki a nap bizonyos órájában nem időhöz kötött, hanem folytonos ház körüli munkának állandó teljesítésére vállalkozik, illetőleg ezen célból elszegődik. A C. elszegődése bizonyos időre történik. Ez az idő felmondás által megszüntethető és a gazda és cselédje közötti viszony ily módon felbontható. C. számba nem megy az ipari alkalmazott, a gyármunkás, a napszámos, vmint azok sem, kik oly munkák teljesítésére vállalkoznak, amelyekhez magasabb képzettség v. ügyesség kivántatik meg…”
Nos azért kell újólag felidéznünk a cseléd fogalmát, mert a hetven éve elfeledett „szakma” 2010-ben újraéledt az elhíresült Munkatörvénykönyv módosítás nyomán. És egy mostani, a Világgazdaságban megjelent információk szerint: „Egyre több folyik be a cselédadóból, havonta ezren regisztrálnak…”. Harrach politikus és jó keresztyén úr, a cselédtörvény néven elhíresült kezdeményezést 2010-ben így megmagyarázta: „… nem arról van szó, hogy a főfoglalkozásban alkalmazott emberek adómentességét biztosítsák. Nem akarunk munkahelyeket kivonni az adózás alól, a dolog lényege csak annyi, hogy ha valakit megkérünk, nyírja le a füvet a kertünkben, és az illető a saját munkája után, esetleg egy szombati napon megteszi ezt, akkor ez után ne kelljen adózni…”. Ma már tudjuk, hogy évről évre növekszik azok száma, akiket regisztrálnak tehetős honfitársaink, akik nem látnak maguk előtt más életesélyt, csak a cselédi utat. Nekik nem kell tanulni, nem kell foglalkozni a jövővel, ami jut, annyi! Tényleg: nem kell kötelező általános iskolai életkor határ, minek ide középiskola, sok az egyetem is; viszont cseléd kell.

Hogyan írta Babits a Verses Naplóban:

Hozzák a postát, nem a postás,
mert ide föl se jön a postás,
hanem a kis cseléd, Mariska:
piros szatyrával ő a posta.

Jön és jön. Emelik a lépcsők.
Hozzák felém hireit és őt.
Kék, szélesfodru, könnyü szoknya
száll terraszokról terraszokra.

Jön, jön, naivul, mint a végzet:
nem tudja, mit tart a kezében.
Ugy jön újsággal és levéllel,
mint Aeolus lánya a széllel.

Ezer gond dobbant meg, ha látom.
Mily szelek fujnak a világon?
Ing a domb, leng a ház, s nyugalmam
hajlong mint levél az ágon.

2015. március 19.