– hívják be nekem az „annyit ér, amennyije van” Janót meg a Rogán Antit, és legyen kéznél a Bayer Zsolti meg a Habony Árpi is, és érjék el a Csányi Sándort is, meg akarom beszélni velük az új kormánystruktúrát
– már itt is vannak, előre megérezték, hogy hívni fogja őket, Főnök úr
– a jó hűbéreseknek előre tudniuk kell, hogy mit is akarok, úgyhogy ez így rendben is van: jöjjenek be, kávé és pogi is legyen, meg egy focilabda a sarokban
– és mit hozzak inni?
– majd a végén megmondom, valószínűleg valami erőset
– rendben…
– nos, uraim, hogyan tovább az után, hogy hallottátok mit mondtam ennek az amerikai csajnak – aki már az idegeimre ment, és ezt már mások is észrevették – a könyvére: persze hogy minden pályázatot Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszterrel közösen, heti megbeszéléseken döntöttem el, és természetesen „transzparens módon”, hiszen én mindent átláttam
– nagyon jól szóltál, Főnök, én már végig is gondoltam ennek alapján, hogyan lépjünk tovább
– nagyszerű, éppen erről akarok és is beszélni, no, Antikám, mondd a javaslatodat
– szóval, ezt a transzparens „mindent TE, AZ ELSŐ, A MINDNHEZ ÉRTŐ döntesz el” metódust ki kellene terjeszteni az élet minden területére, bár már most is majdnem minden úgyis így zajlik
– nagyon jól beszélsz már eddig is
– tehát, a kulcs az lenne, hogy a GRÁNITSZILÁRDSÁGÚ ALAPTÖRVÉNYBEN rögzítenénk: ezentúl a házastársi kötelezettségek teljesítése előtt köteles lenne a férj pályáztatás útján eldöntetni az aktus módját, technikáját, amit heti rendszerességgel TE és a Balog atya gyakorolnátok
– nagyon jó gondolat, ez biztos tetszeni fog a Harrach Petyának is, már akarok neki is kedvezni valamiben
– aztán a transzparencia jegyében TE döntenél arról is, hogy a gyerekek kitől, mit és hol tanuljanak tovább és ki legyen a napközis tanáruk is, ebben is heti rendszerességgel egyeztetnél az Atyával
Tovább a folytatáshoz →