Címke: közpénz

KÉPZELT BESZÉLGETÉS

KÉPZELT BESZÉLGETÉS

  • Apu! „Hogy megy be, az a nagy elefánt az oroszlán barlangjába?”
  • „Szépen mondom, én ezt nem tudom, kérlek.”
  • Nem? Egy apának mindent tudnia kell!
  • Tudom, de ezt nem tudom.
  • Akkor legalább azt, hogy az Orbán Gáspár, tudod a Puskás Akadémia volt középpályása, a Felház nevű karizmatikus keresztény mozgalom volt vezetője, aki most szerződéses katona közpénzből, „csaknem 40 milliós minisztériumi ösztöndíjjal végezte el a brit katonai elitképzőt”?
  • Khm: igen, olvastam róla, de mi a kérdésed?
  • Akkor ez a Gáspár a saját lábán áll vagy a miénken?
  • Biztosan nagyon jó katona!
  • Apu, ez nem hadititok?
  • De most már nézd az elefántokat.
  • Már csak egy kérdésem van: NEM IRGALMATLANUL NAGY POFÁTLANSÁG EZ?
  1. 01. 14. csütörtök

Nem mond le…

„… mert nincs a világon
se jó, se rossz:
gondolkozás teszi azzá…”
Shakespeare: Hamlet
II. felvonás, 2. szín

Mennyire egyszerűnek, világosnak tűnik: a közpénz, az közpénz, azt nem használhatom a sajátomként. Még ha az őrzője vagyok. Még ha engem bíztak meg a kezelésével, a befektetésével, a törvények szerinti fölhasználásával. Még ha én is lettem a főnök, a góré, a megfellebbezhetetlen vezér is! Vagy mégsem?!
Nyilvános lett. Nem ment gyorsan, nem ment egyik napról a másikra, de most már nyilvános. Megnézhető. Elolvasható. Megítélhető.
A Magyar Nemzeti Bank alapítványairól, Matolcsy Gyuri (bocsátassék meg, nekem mindig Gyuri marad, ahogy Gyuri volt a rendszerváltás előtt, még ’péemes’ korában) homokozójának homokvárairól van szó. Az éves állami költségvetés egy százalékáról beszélünk!
Gyuri nagyúr lett.
Legalább is nagy pénzek felett rendelkező úr lett. Nem szolga, hanem úr. Aki dönthet. Aki úgy gondolja: kénye-kedve szerint oszthat. Akinek csak akar. Ebbe mások ne ugassanak bele. Mert ez az övé, az ő biznisze, az ő szemétdombja, ahol úgy kukorékol, ahogyan csak ő akar! Ha akarja, oszt a rokonnak, az unokatestvérnek; ha akarja, oszt a párt béli harcostársnak; ha akarja, oszt a politikustársnak, a barátnak, a titkárnőnek, a könyvei fordítójának, a milliárdos komának, meg akinek a nagyvezér osztani akar. Már csak így van ez kis hazánkban! Ugyan a Magyar Nemzeti Bank alap-tevékenységéhez semmi köze nincsen az alapítványok nyújtotta szolgáltatásoknak, mégis, Gyuri úgy gondolja: neki ezt is szabad! Sőt, ezt kell tennie. Meg van győződve tette helyességéről. Igazságáról.
Hallgatom Kósa Lajost, ahogyan a TV-ben izzadva magyarázza: a Magyar Nemzeti Bank nyereséges, hát a nyereségével azt csinál, amit csak akar. Korábban nem volt nyereséges. Most az. Mert a kispénzű, magyar devizaadósokat az árokba lökte, úgy megsokszorozta az adósságukat az árfolyampolitikájával. Ők az árokba, Gyuri ’Magyar Nemzeti Bankja’ a menybe! A nyeresége meg Gyuri osztogatásának a ’pénztárjába’. Ezért aztán osztogathat – mondja a gondolatmenetet lezárva Kósa Lajos ’úr’, a Fidesz frakciójának a vezetője, miszter sokszázalék. Vagyis: így helyes, itt minden rendben van, kérem szépen; ez teljesen szabályos világ.
Az legfőbb ügyész, Polt Péter meg hallgat.
Gyuri persze nem mond le.
2016. április 25.