Már jön is.
Bizsereg mindenem.
Megint szép a világ.
Úgyhogy most Kussolj.
Vedd már észre magad.
Már itt is van.
Tapsolni kéne…

Észrevettétek?
A Gyurcsánytól kapott verés óta Orbán nem vállal nyílt vitát, ütközést, megmérettetést. Ezért, a magát örökös MINISZTERELNÖKnek, világverő hadvezérnek tekintő MINISZTERELNÖK, fantazmagóriáiról csak a sajátjai előtt mer beszélni. Csak hívei előtt vállalja félreérthetetlenül elmondani hol ezt, hol azt, hol meg az előzőleg elmondottaknak éppen az ellenkezőjét. Aztán Bayer Zsolt meg a Stumpf András legyen a talpán, aki megmagyarázza, értelmezi; meg hithű Fideszes, aki megérti.
Megfigyeltétek?
Már Szent helyeik is vannak. Szent formáik is. Meg a „tudatipar”-ból ismert figurák által komponált koreográfiáik. Rítusokká merevedett hétköznapi szokásaik.
Érzékeltétek?
Akkor és ott, mindig megáll az idő! Akkor és ott a kamerák is némán kezdenek forogni, már az operatőrök és a riporterek is csak kézjelekkel kommunikálnak egymással. A szél se rezdül. Az erdőben a madarak abbahagyják az csivitelést, a közelben a villamosok megállnak, a város visszafojtja lélegzetét, a szószéken se szól az ige: és akkor minden fénybe borul! Mert a MINISZTERELNÖK föllép a pulpitusra; föntről lenéz az egybegyűlt, a helyzethez illően öltözött sokaságra; pillantásával még meg is simogatja a megjelent talpasokat; megvárja, amíg a légy is abbahagyja a zümmögését, szinte érzi a gyomrok remegését, jóleső bizsergését; és a MINISZTERELNÖK akkor hozzákezd!
Tulajdonképpen akkor már mindegy is, hogy mit mond. Mert a lényeg: van, és éppen ott van! Velük van. Vezeti őket. Irányt szab, igét hirdet nekik. És ami a legfontosabb: mindig rámutat az ellenségre. És ettől minden világos lesz. Egyszerűen érthető. Követhető és képviselhető.
Attól kezdve minden az adott pillanatról szól. Nem többről: az ottaniról és az akkoriról; de mindenekelőtt RÓLA! Mert „Színház az egész világ,/És színész benne minden férfi és nő:/Fellép s lelép:…”. De Ő, hála a magasságosnak, még nem lép le. Sőt! Újabb és újabb szerepeket vállal: most éppen Európa megmentője lesz. Persze ’csak’ a keresztény Európát akarja megmenteni. Nehogymá’ a sok zavaros, értéktelen, a közösből kilógó is megmaradjon. Nem. Szó sem lehet róla! Mert itt és most „politikai háború” zajlik! Ezért le kell leplezni! Sőt: támadni kell!
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… vannak-e egyáltalán közös értékeink…” – kérdezi az egybegyűltektől. És az egybegyűltek azonnal maguk elé néznek, sőt magukba is! Elgondolkodnak. Hogy erre ők eddig még csak nem is gondoltak. Tényleg, van valami egyáltalán, ami minket összeköt velük, ami közös bennünk, amiért be akartunk jutni? Vagy nem egyszerűen átverés az egész? Mert a MINISZTERELNÖK úr csak tudja, valamiért kérdi tőlünk. Hogy is volt? Ja, igen: a Medgyessy volt, meg a bécsi „fagyizó”, meg a Gyurcsány. Akkor tényleg: átverés volt. Rá-kúrtunk.
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… be akarnak ülni a zsűribe…” – folytatja felénk fordulva és egyre erőteljesebben gesztikulálva. Akkor ez most lényeges, mindent jegyezzünk meg. A francba’, hogy nem hoztam a diktafont, az okosomon meg nem tudom, hogy kell fölvenni. A rohadt gyerek nem tanította meg, csak ripsz és ropsz fölvett valamit, „ezt se tudod?”-dal adta vissza. De most nincs itt. Mi lehet ez? Nem értem, valaki segítsen már; de most nem kérdezhetek meg senkit: ájtatos a csend. Biztos megint a zsidók, vagy a libsik, vagy a kommenisták. Na, majd holnap elmagyarázzák a köztévén.
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… politikailag korrekt beszédmód hazugsága mögé bújva…” – zeng tovább a szó. Szóval csalás áldozatai lettünk. Becsaptattunk. Ezek szerint a korrekt beszéd is hazugság az ő szájukból. Ne is hallgassuk őket. Még megzavarnának minket. Most, amikor minden számít, amikor mindenre figyelnünk kell. De jó, hogy a MINISZTERELNÖK úr észrevette!
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… az ottani nyilvánosságban egyelőre lehetetlenség őszintén beszélni a migránskérdésről…” – kiáltja nekünk! Tényleg: ott már nincs is szólásszabadság, nincs is nyilvánosság, a hatalmi ágak szétválasztásáról nem is beszélve. Ott már Észak-Korea van, Phenjan: hogy nem veszik észre. A sok toleráns buzi-fajzat. De hála a mi MINISZTERELNÖKünknek, leleplezzük őket, mert Ő „… a még el nem esett országokat …” – képviseli.
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… nem a migránsokkal van problémánk, hanem a brüsszeliekkel…” – most már kristálytisztán harsan a hangja. Milyen igaza van. Bár megjegyzem, az a sok büdös, terroristagyanús, vírusgazda, asszimilációra képtelen kutya sem semmi. De tényleg, most a brüsszeli tányérnyalókkal van bajunk. Nem a pénzükkel, velük. De jól mondja a MINISZTERELNÖK úr!
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
„… néhány szétesett törmelékből is képesek újraéledni…” – figyelmeztet most bennünket a Terminátorok veszélyére. Bár a gyerek szeret velük játszani, de ez most nem vicc. Ez már véresen komoly. A lányainkról, asszonyainkról, anyuinkról, nagyanyóinkról van szó!
A MINISZTERELNÖK úr beszédet mond.
Már könnyezem, sírok. Ilyen beszédet nem hallottam. Talán apám, vagy a testvérei: mikor is?!

2016. 09. 12.