– Pozsgay elvtárs?
– igen, Kádár elvtárs
– hívja föl, kérem Aczél elvtársat, akar magától kérni valamit
– természetesen, Kádár elvtárs
– …
– Aczél elvtárs?
– szervusz, Imre
– azt mondta Kádár elvtárs, hogy valamit akarsz mondani nekem
– gyere át, jobb azt négyszemközt megbeszélni
– most indulok Aligára nyaralni, nem lehetne inkább mégis így megbeszélnünk?
– jó, két ügyről kellene beszélnünk
– mondjad, Gyuri
– az egyik az, hogy elindítottam a romániai magyar művészek áttelepítésére kialakított akciónkat
– nagyszerű, hogy ez nem nekem jutott eszembe
– arról lenne szó, hogy összeházasítjuk őket magyar lányokkal, fiúkkal, majd a családegyesítés keretében áthozzuk őket Pestre
– és nekem ebben mi lesz a szerepem?
– valamit majdcsak kitalálunk, hogy utólag majd tudjál róla emlékezni 2015-ben, ha majd kérdezik: pl. Te helyezd el Őket a Kortárs, a Nagyvilág vagy az Új Írás lapoknál
– köszönöm, akkor legalább nemcsak azt mondhatom majd el, hogy „a kirakatban olyan vonzó személyiségeknek is ott kell lenniük, mint én”
– jól van, Imre
– aztán mi lenne a másik ügy, Gyurikám
– tudod: itt van ez a tiltás, tűrés, támogatás elvünk
– igen, tudom
Tovább a folytatáshoz
A Pozsgay Imre interjúhoz…
Minden vélemény számít!
