„Magyarország ma a rendet képviseli az egyre inkább rendetlenné váló Európában” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök vasárnap a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) Rendészettudományi Kara és Katasztrófavédelmi Intézete tisztavatási ünnepségén, a budai Várban.
Dörgő, nem halkuló tapsvihar, mindent elsöprő, hatalmas lelkesedés, könnybe lábadó szemek, és a himnusz dallamai.
REND van – rögzíti a miniszterelnök, ezt akarjuk, és meg is csináltuk! Mert mi lenne, ha a bárányokat nem terelné egybe a pulikutya? Mi lenne, ha nálunk is az Európában ’honos’: beszéljük meg, és aztán döntsünk, demokráciája érvényesülne? Ha csak úgy, magunk döntenénk a vasárnapjainkról, az egyházainkról; ha harmincegynéhány százalékkal nem lehetne kétharmadot elérni; ha a Nemzeti Együttműködés Rendszere nem az egyszemélyes orbáni hatalom lenne; ha „a centrális erőtér nem az lenne, amihez mindenkinek igazodnia kell”?
Mert a REND-hez rendet kell tartani. És a rend fenntartása ma mindennél fontosabb! És ahhoz ERŐ kell! Meg rendfenntartók. Meg egy(séges) központi akarat. Meg persze rendetlenkedők: de ők ott vannak minden kilométerkőnél, az ellenzék, a másként gondolkodók, a cigányok, a zsidók, a migráncsosok, a melegek – annyian vannak, mint a nyű!
Ezért REND kell, hogy megőrizhessük, hogy megvédelmezzük, hogy elkerüljük a hanyatlást, a visszaesést és a velejáró káoszt. És persze a lelepleződést, hogy ez az egész, csak duma, csak porhintés, a ’zemberek hülyítése’, akik persze hagyják, mert meleg van, meg különben is: milyen jó, hogy van ’magyarságunk’, ezeréves identitásunk, mi vagyunk a bástya, meg miránk sújt az átok, de nekünk itt van a VEZÉR, az elöljáró, és már minden rendben, a nevét is, unokáját is áldjuk … „itt élned, halnod kell”!
Persze az esti meccsre azér’ ki kell mennie.

2016. 06. 26.