Túl vagyunk rajta.
Megint, ebben az évben is túl vagyunk rajta.
Mi a francot ünnepeltünk: forradalmat, szabadságharcot? És kit: Petőfit, Kossuthot?
Mindenki ünnepelt, és vajon ugyanazt?
És miért nem együtt? Ja, ez hülye kérdés: miért ünnepelnénk együtt, amikor semmit sem csinálunk együtt?
Túl vagyunk rajta.
Beszélt ez is, az is. Szónokoltak innen is, onnan is. Mondtak ezt is, azt is.
Még lengyelek is jöttek. A miniszterelnökük is megszólalt, aztán hejehuja-haj!
Az amerikai nagykövet meg elment: meg se hallgatta Orbánt.
Duma, duma, duma: “Sokat beszéltek, szépet is beszéltek,/ Jót is, de ebbül a hon még nem él meg,” (Petőfi Sándor)!
Se füle, se farka.
Túl vagyunk rajta.
Akkor most mi van?
Ti értitek? “Csúnya a zsarnokság, de a fortélyos elnyomás még undokabb.” (Eötvös József) Fortély az van, már kilenc éve, nap, mint nap, csak győzzük: “… aki száz meg százezert rabol,/ bírája lészen annak, akit a / szükség garast rabolni kényszerített.” (Katona József) Mert “Túl sokáig nem lehet népeket gyötörni.” – írta Széchenyi Naplójába.
Hát mi nem vagyunk túl ezeken még, de legalább az ünnepen túl vagyunk.
2019.03.17. vasárnap