http://gyorgyradnai.eu/wp-admin/media-upload.php?post_id=2595&type=image&TB_iframe=1I.
Bogár László, Bayer Zsolt méltó tanítója vagy tanítványa, vagy mindkettő egyszerre, ráadásul még a címzetes harcostársa is; aki nem marad el uszításban az ötös számú párttagkönyv tulajdonosa mögött; és aki olyan meghatározó ’megmondóemberféleség’ a jobboldalon, a minap csudamód kiakadt egy táblán. Történt ugyanis, hogy egy rendezvényen, a „politikai alakzat szimpatizánsainak” a transzparensére az írták föl: „lámpavasra a kormány vezetőivel”! ’Na, már most és itt’, a feliraton Bogár László, a „legendás árokparton hagyó” ’professzor’, teljesen kiakadta magát, és mélyen elgondolkodott az időnek az ő folyásán és várható ismétlődésén, valamint „a politikai perverzió burleszkbe illő abszurditás”-án. Merthogy: mi lesz ebből – kérdezte felizgatva maga-magát, most még csak ez a tábla, aztán holnap meg az „ártatlan idiotizmus”-ból cselekvés lesz?!
Hogy is volt ez annak idején – folytatja a kérdezősködést önmagától a korábbi miniszter, hogyan is végezte Petőfi, aki királyokat akart akasztani, a nép nagy ünnepének gondolva azt a pillanatot. Hiszen nincs új a nap alatt, minden ugyanúgy indul, és ugyanúgy végződik majd – morfondírozik magában, mégis mindenki számára hallhatóan: akkor egy vers, most meg egy lámpavasas tábla, és már nyakig benne is vagyunk a „… brutális terrorakció” sorozatban. Ahogyan ez a francia forradalommal is történt – lódul meg a fantáziája: egy kis pornográf pamflettel indult minden, ami mára „a szexuális démonológiára épülő brutális uszítás történelmi prototípusává vált”. Aztán jöttek a fizikai agressziónak az ártatlan próbái (hintó-megállítások, trágár szavak); később a népi erőszak, ami aztán önjáróvá lett; majd utána a „szabadság első holokausztjának” nevezhető sötét történet (az őrjöngő tömeg által elkövetett mészárlás); és fokozódott tovább az „állami terror olyan gyilkoló gépezetét” beindítva; ami végül a „a szisztematikus, elmélyült „nagyipari” népirtás”-ba teljesedett ki. És már nem is olyan „ártatlan idiotizmus a lámpavassal fenyegető transzparens” – sugallja végső lökésként az aggódó ’gondolkodó’.
Bogár úr!
A történet nem ott kezdődött, hogy a transzparensre valaki(k) fölírta(k): „lámpavasra a kormány vezetőivel”! Nem a „politikai alakzat” utcára vonulása volt a kirobbantó ok. Hanem az uralkodó, urizáló elit gátlástalanságával; az egyszerű nép gyermekeinek a mérhetetlen lenézésével; a szeméttel teli árokba lökésekkel; a más-véleményeknek még csak a meg sem hallgatásával; a trafikokkal, a lopásokkal, ’a közpénz megszűnik közpénznek lenni’ gyakorlatával, a még valahogy működő ellátó-rendszerek – minden szakmai érvet nélkülöző – szétverésével, és még hosszan lehetne folytatni a sort. A miniszterelnök és a miniszter-szolgák! És kiszolgálóik, mint például maga is, Bogár László úr, azok, de e helyett magukat uraknak gondolták és gondolják: a törvények, a szokások, és ’mindenek’ felett állóknak képzelik, hát most táblát kaptak: „Dicsőséges nagyurak, hát/Hogy vagytok?”
II.
Keresztbe feküdtek. A sínekre. A híres kisvasút nem tudott elindulni. Pedig ott ’ragyogtak’ a vonaton a notabilitások. Élükön a főméltóságúval. A sínlerakóval. Az Európa-védővel, a legújabb kori ’törökverő’-vel.
És csahosaival. A földek és a stadion tulajdonosával. Meg a többi meghívottal. Meg a sok TEK-essel. Várniuk kellett. Micsoda skandalum, micsoda botrány: pedig mindjárt kezdődik a meccs is. A legfontosabb, a mindent eldöntő meccs. És nekik, várniuk kell.
De akkor jött Bayer Zsolt kidobó- és kiíróember. A bátor legény. A zsidókat és a cigányokat jól ismerő. A másodállásban masiniszta. A lincselős, a lejárató, a testápoló, a ’tűrhetetlenez’-ő.
És aki most új állást akar.
„Istenem, ha én lehetnék a masiniszta…”

2016. május 3.