MÉRLEGEK

Mindenkinek van mérlege: van, aki használja is, van, aki nem.

Erkölcsi mérleg is van, ha akarjuk, ha nem. Ez nem olyan, mint egy valódi mérleg, de bizony ezen is lehet mérni. Sőt: ezen is mérnek ám! Persze az eredmények itt bizonytalanabbak, pontatlanabbak, mégis eredmények, előbb-utóbb ki is derülnek és a „kiderülésnek” következményei lesznek.

Viszonylag egyszerű, amikor az egyik serpenyőbe a pénz kerül, a másikba meg amit kapunk érte. Hisz lehet repülni Dubajba, ma már megint meg lehet venni a fél Balatont is, akár Fejér megyét is, ha van elég zsozsód; de van olyan is, hogy hiába töröd a „tövit”, mégis csak a gallya jut. Aztán olyan is van, hogy nem tudsz a serpenyőbe rakni semmit, mert nincs munka (sem), de enni mégis csak „kéne” a gyereknek. Ilyenkor jön(ne) a szolidáris, az összetartó nemzet, de az árokpartja mégis csak zöldebb, sárosabb, mert ma a hatalom ezt akarja.

Szóval van erkölcsi mérleg is. Ott a serpenyőbe „magadat”, gondolataidat, nyilatkozataidat rakod, aztán a másik felébe is kerül valami. Például elmondod a szokásos heti szózatodat népednek, amiben a Covid-frontvonalba küldött rezidenseket szolid egyszerűséggel „inasoknak” nevezed. A serpenyő másik felébe várod a lakáj-sereged, a vak szavazóid elismerését, milyen jópofa, egyszerű ember is vagy, aki mindenkiről tudja, hol a helye. Aztán azt hazudod, hogy az ellenzék oltásellenes, hazaáruló, migránssimogató kommunista, akinek a hatalom megszerzése mindent fölülír. Cserébe a serpenyőbe azt várod, hogy sikongva ünnepeljenek, mint a mindent előre meglátó és megmondó vezért. Aztán a közpénznek „elveszed” a közpénz jellegét, és persze elveszed közben a közpénzt is. Meghirdeted az újraindítást, és újra kitömöd pénzzel a haverjaidat – ezért lelkesedést, elismerést, újraválasztást akarsz. Háborút hirdetsz a vírus ellen, kivezényled az utcára a katonákat, rendőröket; azt propagálod, hogy neked minden ember számít, lezárási szigorításokat rendelsz el, közben – egyedül Európában – elvállalod vívás, birkózás, kézilabda, cselgáncs, U21-es foci torna megrendezését, és ezért várod a tapsot, a cirkusz miatti elismerést. Tudod, hogy az egészségügy a teljesítőképessége határán van, az orvosok, ápolók már alig bírják, de aláíratsz velük egy szerződést, amit nem akarnak, ezért öt százalékük otthagyja munkáját, amit elbagatellizálsz. Tudod, hogy kellene még sok pénz, de te inkább stadionokra költesz milliárdokat. Ígérsz és ígérsz, mindent licitálsz, miközben a vírus-háború mindennapi drámai következményekkel jár, de ezt átugrod és a szép jövőről hadoválsz. Cserébe beletörődést, nyugalmat, összekacsintást remélsz – persze csak a követőidtől, mert más nem számít.

Mérlegek. A serpenyőkbe belekerül valami. Aztán lesz vagy nem lesz egyensúly.

Következmény később…

2021. 03. 19. péntek

(Kép: 24)

BARKOCHBA
– Személy?
– Igen.
– Fehér, heterogén, felsőközép, férfi?
– Igen.
– Az alaptörvény szerinti családban él?
– Igen.
– Közjószága van?
– Igen.
– Nem is egy?
– Igen.
– Amikor kell, akkor nem vallásos, amikor meg az kell, akkor vallásos?
– Igen.
– Mindig harcol valaki ellen?
– Igen.
– Szereti a focit?
– Igen.
– Munkaalapú?
– Pontosíts!
– Aki nem dolgozik, az ne is egyék?
– Ne.
– Árokpart?
– Pontosíts!
– Aki beleesik, azt ott is hagyja?
– Igen.
– Ismeri a megbánás szót?
– Nem.
– Fegyverrel harcolt Budapest utcáin?
– Igen.
– Ha akarja, bezárja?
– Igen.
– Ha akarja, kinyitja?
– Igen.
– Szeret konzultálni?
– Igen.
– Tud kérdezni?
– Igen.
– Gazdag ember?
– Passz.
– Szegény ember?
– Nem értelmezhető a kérdés.
– Ha akarja, a sor végére penderít?
– Igen.
– Sohasem hazudott?
– Is.
2021. 02. 07. vasárnap

Elnöki kegyelmet kért Jacob Chasley. (BUSINESS INSIDER, HVG)

Tudjátok ő az, aki a „Q Sámán”, a QAnon egyik vezetője, aki egyike volt azoknak az embereknek, akik betörtek a Capitoliumba. „Az ügyfelem meghallgatta Trump elnök többször is elmondott szavait. Márpedig egy elnök szavainak és meghívásának jelentenie kell valamit. Lévén, hogy milyen békésen és szolgálatkészen viselkedett Mr. Chansley és a többi hasonlóan gondolkodó ember, elvárható és méltányolható lenne, ha az elnök kegyelemben részesítené mindazokat, akik neme szándékoktól vezérelve elfogadták az elnök meghívását” – írta az ügyvédje, aki még azt is hozzátette, hogy ügyfelének nincs priusza, „szereti a természetet, rendszeresen meditál, jógázik és kizárólag organikus ételeket eszik”, motivációja pedig az volt, hogy „komolyan vette Trump elnök számtalan üzenetét. Hitt Trump elnöknek. Több tízmillió amerikaihoz hasonlóan Chansley életében először azt érezte, meghallották a hangját”.

Nem ismerős a helyzet? Mintha… Csak ők előbbre tartanak. Már a következményeknél.

Ugye emlékszel arra, amikor néhány évvel ezelőtt a megbecsült orvosnak el kellett hagynia Magyarországot, mert „migráns”, letelepedett „magyarrá” vált, de ez nem volt elég. Hát arra, amikor magyar embereket inzultáltak, vertek meg a villamoson, mert migránsoknak nézték őket? Hát a fölhergelt tömegre a TV székháznál, az ’56-os pesti srácok futballhuligán randalírozó utódaira? Akik tankot kötöttek el, barikádot emeltek a Kossuth Lajos utcában, akik a Fidesz nagygyűlés után nem jobbra, a Múzeum felé mentek, mert Orbán „elfelejtette” őket tájékoztatni, hogy arra van az „előre”? Akik mára hős szabadságharcosok lettek, mert…

Hát arra emlékszel-e: „A haza nem lehet ellenzékben”? Mert „Mi, akik itt vagyunk a téren, nem leszünk ellenzékben, mert a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül, török és tatár dúlja, vagy ha nem a miénk a kormányzás lehetősége”, erre emlékszel? Ezt 2002. májusában (az élelmes ezüstérmesről és a szemfüles bronzérmesről), egy törvényesen elvesztett választás után mondta Orbán Viktor.

Folytassam? A lelőtt, megalázott, kiközösített romákkal? Az árokpartjára lökött és ott hagyott emberekkel? A nyugdíjasokkal, akiknek most kínai vakcinát vizionál, miközben azt időseknek nem is lehet(ne) beadni?

Minek: úgyis tudod.

Elnöki kegyelmet kért a Sámán. Mert ő csak tettekké formálta a szavakat, követte az „utasításokat”, amit kiérteni vélt a beszédekből, a FELBÚJTÓ(K) beszédeiből.

Kinek kéne „elnöki kegyelmet” kérnie?

És vajon kell-e majd…

2021. 01. 17. vasárnap

(Kép: HVG)

ÜZENETET KAPTAM A MINISZTERELNÖKTŐL

Rádión keresztül érkezett: ma megint ima-reggelt tartott, semmi különös, mégis…

1. május 1-étől Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagja. Orbán Viktor – bár tagja volt a hivatalos magyar delegációnak, amit az akkori miniszterelnök Medgyessy Péter vezetett – külön utazott, a közös részt vételből (már akkor sem) nem kért. Azóta még nagyobbat fordult (Orbánnal) a világ: „It seems to be” (Úgy tűnik) Brüsszel, az Unió már nem is olyan „jó barát”, már nem is annyira kívánatos szövetséges (persze, amikor a pénze kell, az más): ezer éve, mióta magyar a magyar, a magyar tudja a legjobban, a magyar teszi a legjobban; emlékszel a tavalyi év végére? Ugye? A magyar (pontosabban a magyarok miniszterelnöke) tudta a tutit, lengyel kollégájával bele is csapott a levesbe, fröccsent az mindenfelé, szerencsére azért maradt valami a tálban is, viszont a hangulat, a megítélés… Új év, új csodák; persze azok nincsenek, minden folytatódik ugyanúgy tovább: most megint BRÜSSZEL a rossz, a gonosz, mert nincs elég vakcinánk, bezzeg a briteknek van elég, mert ők már brexiteltek és önállóak, maguk intézik a maguk sorsát (majd meglátjuk, mire jutnak, ezt nem a miniszterelnök mondta). Világos üzenet: ugye neked is? Közben eligazította a „talpasokat”, a Fideszes uniós képviselőket (hallottad, ugye: Deutsch Tamás minden tisztségéről, uniós megbízatásáról lemondott, miután mindenhonnan kirúgták, minden tisztségétől megfosztották, ahogyan az lesz majd a Fidesszel is, amikor kirúgják a Néppártból), nagy viták várhatóak idén is az EU-val! Jól van, amíg vitázunk, addig legalább benn vagyunk! De mi lesz a vita után…
2. Anno, ’73-ban kezdtem el dolgozni, rögtön kötöttem egy szerződést a magyar állammal a majdani nyugdíjamról, abban állapodtunk meg, hogy én fizetem az akkori nyugdíjasok nyugdíját, az állam meg megígérte nekem, olyan szabályokat tart életben, hogy a jövendő generációk dolgozói meg majd fizessék az enyémet! Ez aztán a bizalom netovábbja: aláírni egy olyan szerződést, ami életem végéig szól! Hülye voltam? Persze, hogy az állam BECSAPOTT!, átvert, fölrúgta a szerződést, új alaptörvényt kreált, amiben már nem áll oda a nyugdíj-kifizetésem mögé garanciával, hanem a gyerekeimre bíz. Most meg mi isszuk meg a levét, mert a pénzt elkölti, másra költi, nem viselkedik gondos gazdaként, ezért a nyugdíjam annyit is ér, amennyit én, vagy fordítva. Ő meg azt hazudja: minden rendben van. Közben meg tovább csökkenti a kasszát: 2022-től a 25 évnél fiatalabbak teljes szja-mentességet kapnak. Ja: választási év előtt vagyunk, ez az ígéretek éve, ahogyan a sport éve is lesz – csak az a vírus…
3. Apropó: vírus. Éppen a zOperatív Törzs üléséről esett be a stúdióba a miniszterelnök: „111 honfitársunk halt meg, ezek mindig szomorú hírek, 1513 ember fertőződött meg és 4717 gyógyult meg” – lihegte el gyorsan és azt is elmondta, nyár vége, ősz, amikor annyi embert be tudnak oltani, hogy a korlátozásokat feloldhatják. Ez tényleg jó hír, korábban az egész évet lezártnak tekintette. Persze vakcina kell, akár kínai vagy orosz is, a csatornák meg vannak nyitva, ahogyan a lélegeztető gépeknél is megvoltak. Néhány napja a Gulyás nevű még azt mondta, az oroszok nem bírják szuflával. Az Unióból azt üzenték, csak olyan vakcina jöhet, ami megfelel az uniós minősítésnek, a kínai még nem felel meg. Az emberek meg élni akarnak: ha kell, akkor az oltással is! Kell regisztrálni? Persze, hogy kell. És visszajelzés? Amint lesz vakcina, minden regisztrált kap értesítést az oltás időpontjáról, előtte nem – ezt persze nem írták a regisztrációs információk közé. Rá se ránts, veszett már több is… Mert bizalom, vágod, haver BIZALOM!

Ma üzent nekem a miniszterelnök, rádión keresztül érkezett: ma megint ima-reggelt tartott, semmi különös, mégis…

2021. 01. 15. péntek

(Kép: 24.hu)

VIKTOR MIHÁLY LEVELE SCHWARTZ GYÖRGYHÖZ

(elnézést Alekszandr Szergejevics)

 

„Én írok levelet magának –

Kell több? Nem mond ez eleget?”

 

Emlékszik be szép is volt akkor?

Egy este, az átkosban hatkor,

Fiatal és kilókkal könnyebb

Voltam akkor, s már ott is tudtam

Pénzt akarok öntől, alkonykor.

Nem kérdezett, nem kért tőlem semmit,

„Köszöntem” s ígértem a semmit.

Dúdoltam halkan liberális

Nótát, mormoltam jó szavakat, s

Ódát, de már tudtam akkor is:

Bár erre figyelnek a szemek,

Nem az a lényeg, mi elhangzik.

 

De mi elmúlt, az elmúlt, oda:

Tovább! Miniszterelnök szóla,

Az első! Országnak, világnak, de

Hiába rikoltom magának!

Sokan mondák nekem: ön egy

Bűnöző spekuláns, ki nem ér

Fel hozzám, magosba, az égig,

Csak alant poroszkálhat porban,

Gazdasági mocsokban térdig.

Eddig sem hallgattam, pöröltem,

Vádoltam, semmitől nem féltem,

Származását, arcát idéztem.

Mert Európa erejét mindig

A nemzetek adták (és vették)

Nagy baj lett abból, ha feledték.

Gaz uzsorás, most ebbe tipor.

Pénzt lát, szeme előtt bár bíbor,

Egy Istent ismer: pénzeszsákot,

(Azt én is ismerem, szeretem,

Ahogy otthon is, a családom)

De jön ön, hogy belepofázzon:

Más világot, de rám frászt hozzon,

Nem hagyom! Vétó, ezt kiáltom!

Mert a család, az a szent nékem,

(Az ereim dagadnak kéken,)

Birodalmi vezér nem lehetsz!

Az foglalt, már foglalt – kiáltom!

 

„Végzem! Átfutni nem merem,

Megöl a félelem s a szégyen…”

2020. 11. 25. szerda

A „SZENVEDÉLYBETEG” (magyar filmdráma)

csak 18 éven felülieknek

 

Rendező:                    Vidnyánszky Attila

Producer:                  Orbán Mihály

Alapmű:                     Napi függőségeink 12.0 (Ismeretlen szerző gyűjtése)

Műfaj:                                    filmdráma

                                    dokumentumfilm

                                    fekete-fehér

Főszerepben:             Orbán Mihály

                                    133 bátor ember

Zene:                          Ákos

Operatőr:                  M1 stáb

Vágó:                          Pintér Sándor

Díszlettervező:          Habony Árpád

Gyártó:                      KESMA

Ország:                      Magyarország

Nyelv:                        magyar

                                   török

                                   azeri

                                   orosz

Forgatás:                   Felcsút

                                   Budapest

                                   Brüsszel

Játékidő:                   bizonytalan

Költségvetés:             EU és TAO függő, de versenyben a legköltségesebb film címéért

Képarány:                 1:1

Forgalmazó:              A magyar kormány és a nép

Bemutató:                  Folyamatos

Bevétel:                      Folyamatos, amíg el nem fogy a türelem

 

A „Szenvedélybeteg” (Napi függőségeink 12.0) a való életben keletkezett, a mindennapok ádáz harcát, küzdelmét bemutató, a magyar történelmi hagyományokat követő, arra épülő igaz(i) filmdráma. A forgatókönyvet Ismeretlen szerző híres könyve alapján, a miniszterelnök vezetésével és irányításával 133 bátor ember és a nép naponta írja. A film – első magyar filmként – esélyes a „fordított” Oscar díjra. A filmben egyszer sem hangzik el az Örömóda (Óda az Örömhöz), mert azt nem Ákos írta.

 

A történet (szerkesztés alatt)

 

A film a XX. század végén és a XXI. század elején játszódik Magyarországon és végigköveti a Legnagyszerűbb Magyar szenvedélybetegségét a kialakulásától egészen… de a poént nem akarjuk lelőni (ugye), inkább nézzék meg a filmet. A történet egyébként Felcsúton kezdődik, egy akkor még stadion-nélküli kis magyar faluban, ahol izgatott pásztorok, írástudatlan (ennek még később nagy jelentősége lesz) földművelők gyűltek össze, no nem egy barlangnál, hanem a faluszáli (fürdőszoba nélküli) vályogháznál, mert híre jött kis Mihály születésének, aki végül nem ott, hanem a Vidi városában, Székesfehérvárott születik meg. Innen az események fölgyorsulnak, peregnek a filmkockák dobpergésszerűen  és nyílegyenesen a végkifejlet felé, a kis Mihály fölcseperedését végig a szerencse és a gondviselés kíséri, csak egy pofon csattan, az is az apjától, de máig nem tudható, hogy ez mennyire volt elég; aztán a szokásos történet: iskolák, gimnázium, egyetem – Kádárnak köszönhetően, de erről inkább hallgat – KISZ, Soros-ösztöndíj, a kis-FIDESZ megalakítása, már a rendszerváltásnál is vagyunk, amit Mihály csinált a film szerint, térdre csuhások is fölhangzik , aztán a focizás a Nándorfehérvár teremben – és aztán a többi, már nagyon ismerős események. Sablonosnak tűnő történet: hogyan lesz a legkisebb fiúból a NAGY KIRÁLY! A film jelenleg a „Szenvedélybetegség ez a meccsnézés” – mondat elhangzásánál tart, amit a magyar nép empátiával és megértéssel hallgat ebben a vírusos, a TEK fegyveres katonáival ellenőrzött, éjszakai kijárási tilalommal megspékelt világunkban…

 

Tanulság: szerkesztés alatt…

 

2020. 11. 13. péntek

Szépen süt a nap, a kutyám is elbóbiskolt a lábamnál, rágyújtok a reggeli pipámra, indul a nap.

Péntek van, megy a szokásos „vanmensoh” a Kossuthon, nem akarom elrontani a hangulatomat, de a laptopom képernyőjén megjelennek a hírek, nincs menekvés.

Azt írják: a „vezér-demokrácia” VEZÉNYLŐ TÁBORNOKA azt mondta, hogy van HADITERV, ami most más védekezési stratégiát tartalmaz, mint a tavaszi hadjáratkor, mert a járvány első és második hulláma számos ponton különbözik. Hogy mi a különbség, az sűrű homályban marad, ahogy tegnap este is az Egyenes Beszédben Gulyás főminiszter is gomolygó ködöt hagyott maga mögött, miközben a WHO protokollra hivatkozott, hogy Magyarország azt követi a tesztek készítése során, de arról már nem beszélt: mi is az a WHO protokoll, kire és miért vonatkozik, vajon a tesztelésen kívül másban is a WHO protokollt követjük vagy sem és a „NAGY TESTVÉR”, akarom írni a „NAGY BARÁT”, aki tegnap este, amikor éppen a konyhában „vezette a traktort”, akkor hívta telefonon, és egy jót beszélgettek, miért nem azt követi. Aztán jön a nemzeti szócséplés értékelése, aminek alapján a VEZÉNYLŐ TÁBORNOK már látja, népe mit akar, mit tud elfogadni, miben követi utasításait, és ennek megfelelően szerzett be tankokat, építtet hadigépezetet gyártó gyárat, ami majd megvéd a Szuper-döntőre érkező galád nyugatiak koronavírus-behurcolásától. Mert a „zemberek” azt akarják: Magyarország működjön! Hogy most hogyan működik, hogy a „kusza-szemű piros-pöttyös seggű” megmondóember 3 százalékos növekedési víziója már régen a lecsóban, hogy megint fölsejlik egy újabb lakossági hitel-visszafizetési válság, az megint eltűnt a ködben. Kész Anglia ez a köd. Pedig nálunk nincs is (még) Brexit. Szóval a vírus nem béníthatja meg újra Magyarországot: kár, hogy erről nem egyeztetett a vírussal, az meg így nem tud róla, hogy nem béníthat. Mert most nem lesznek lezárások, miközben soha nem látott és tapasztalt mértékben terjed az a hülye, értetlen vírus nálunk. És a Karácsony Gergely meg „politika-levelezget” vele, miközben a Kamaraerdei úti idősotthont nagy veszély fenyegeti: azt az irgum-burgumát fejezte be a VEZÉNYLŐ TÁBORNOK ezt a blokkot. Aztán jönnek az anyatigris asszonyok (válásokról, családon belüli erőszakról nem esik szó), aztán vissza a vírushoz, mert van egy újabb csoda-fegyver, a hatósági ár meg a kötelező hőmérőzés. Aztán megint Karácsony Gergő szapulása, mert a fővárosnak annyi, de annyi pénze van, még a Tarlós Pista idejéből, nem is érti, mire költik, „pénz sosincs elég, de ha az ember akarja, hogy legyen, akkor lesz”, (na, ezt legalább értjük, látjuk: a csókosoknak, a családnak mindig sikerül), mondja már a befejezéshez közeledvén a „Facebook huszár” VEZÉNYLŐ TÁBORNOK. Még egy kis sorosozás, aztán vége.

Arról, hogy a Belorusz magyar nagykövet miért nincs Svetlana Alexandrovna Alexievics belorusz Nobel-Díjas írónő lakásán, miközben 17 ország diplomatái ott vannak, riporteri kérdés hiányában nem válaszolt.

Szerencsére szépen süt a nap, a kutyám is itt bóbiskol a lábamnál, a pipám sem aludt ki: kell ennél több?!

2020. 09. 11. péntek

DR ORBÁN VIKTOR MIHÁLY Őexcellenciájának,

a Felhatalmazott Miniszterelnök

FELCSÚT,

a Pancho Aréna mellett, közel a kis-vasúthoz

(a fordítást nem ellenőrizte senki, felelősséget nem vállalok)

 

Országában kétharmados becsben tartott Felhatalmazott Miniszterelnök úr!

 

Én egy európai ország kicsi falujában működő néppárti alapszervezetnek a titkára vagyok, s pártunk elnökségének a döntése értelmében engem ért (sajnos) az a megtiszteltetés, hogy válaszoljak Felhatalmazott Miniszterelnök úr dörgedelmes levelére. Tudja, amelyikben arról ír: „példátlan támadás és dezinformációs kampány ért engem és országomat”, bár ez utóbbit, szokása szerint nem támasztotta alá konkrétumokkal: sem azt, hogy Magyarország az országa, sem azt, hogy Magyarországot támadták.

Tudja: nálunk az a szokás – biztosan azért, mert nem vagyunk olyan „született intelligensek”, mint a magyarok, ahogyan azt annyiszor mondta már –, hogy felhatalmazás ide, felhatalmazás oda mindenkit bevonunk a döntések előkészítésébe, majd a megvalósításba is. Ehhez persze mindenki elegendő információt kap, megismerheti a valós helyzetet, hisz másképp nem is lehet HELYESEN dönteni.

Ahogy hallom, olvasom: Felhatalmazott Miniszterelnök úr országában ez nem így van, maguk mást vallanak, más, a történelemben már megismert és elvetett utat követnek. Tusk úr is hasonlókat mondott az interjújában, ami Őexcellenciájánál kicsapta a biztosítékot, de a hibát elfelejtette kijavítani, úgyhogy megint biztosítékot kell majd cserélnie!

Levele elején említette, hogy éppen a koronavírus-járvány elleni eredményes harc zajlik Őexcellenciájánál, mert emberéletekért küzdenek, s ilyenkor kapták az igen tisztelt nyakukba a példátlan támadást. Tájékoztatom Őexcellenciáját, hogy az egész világon zajlik a járvány elleni küzdelem, de példátlan módon más országokban a regnáló miniszterelnökök nem kértek kivételes felhatalmazást, éppen ellenkezően: igyekeztek bevonni minden erőt, szellemi és anyagi kapacitást a védekezésbe. Nekik nem számított, hogy kormánypárti vagy ellenzéki politikusról, gondolkodó és cselekvő emberről van-e szó, mindenki véleményét, javaslatát meghallgatták, mindenki cselekedete fontos lett. Ahogy hallani: nem kreáltak belső ellenséget, de még csak NAGY-MAGYARORSZÁG térképpel sem buzdították érettségire fiataljaikat.

Azt írja levelében, hogy hazugságot állít mindenki, mert az Országgyűlés ülésezik, teszi a dolgát, ha akarná, vissza is vonhatná a felhatalmazást Őexcellenciájától. Ha előterjesztené a kormánya. Majd, ha fagy – tartja a mondás, de a fagy ideje és mértéke ismeretlen, bár vélhetően Őexcellenciája számára nem az, mert ahogyan ezt annak idején mondták: „hogy ki a zsidó, azt, …”.

Bátorkodom fölhívni a szíves figyelmét arra, hogy – szokása szerint – nem pontosan idézte Vera Jourová biztos asszonyt mert kihagyta azt a szócskát, hogy „eddig” nem ütközött az európai szabályokba a magyar jogalkotás, bár a korlátlan idejű felhatalmazás egyedülálló a demokráciák gyakorlatában.

Felhatalmazott Miniszterelnök úr!

„Az ellőtt nyilat nehéz visszahozni” – tartja egy mondás még 1581-ből. Ne szégyellje, amit mondott, hanem meglett és fociban edzett férfiként vállalja. Nagy baj van, amikor az autós szembe megy a sztrádán a forgalommal, még nagyobb a baj, amikor fel is kiált: nem is egy!

Magyarország népének szurkolva

egy néppárti alapszervezeti titkár

2020. 05. 06.

A BESZÉD…
– Árpikám, a beszédem?
– Tessék, FŐNÖK!
– Na nézzük, mi a fő üzenetem?
– A világon „kizökkent az idő” és nekünk magyaroknak kell …
– NEKEM!
– Ja, igen, bocsánat, elírta a titkárnő.
– Hagyd a rizsát, akkor mutasd és mondd a címszavakat!
– Fehér, keresztény heterók és magyar rémisztők! Kitörünk!
– Ez jó! Ütős! Lehet a főcím is! Mi van még?
– A magyar nagykövet magyar népdalokat tanított a perui gyerekeknek!
– Ez se rossz, mondjuk elmondom, hogy „Ez elmönt nyúlászni,/ Ez möglűtte,/ Ez mögfőzte,/ Ez mögötte,/ Ez elmosogatott.”
– FŐNÖK! Erre nem is gondoltam, máris beleírom!
– Aztán?!
– Gyurcsány és Gyurcsányné…
– Az mindig bejött eddig: Soros és migráns is kell!
– Az is van, természetesen!
– Most mit fogok ígérni népemnek?
– Amit szokott, FŐNÖK: bort, búzát, de nem békességet, hanem harcot!
– Ez is jó! Mikorra?
– A bort meg a búzát az ezredfordulóra, a harcot már tegnaptól!
– Hát a család?!
– A FŐNÖKÉ?
– Nem, róluk már gondoskodtam!
– Ja, a többiek? A négy kerék már megvolt…
– Nincs ki ezeknek a kerekük, nyugodtan mondhatom újra és újra és újra.
– Ez is nagyon ott van: FŐNÖK! Tényleg: mondja ugyanazt újra és újra és újra, mert ismétlés a „nemtudás” anyósa…
2020. 02. 10. hétfő

ÚJÉVI „BESZÉLGETÉS”
„Azt beszéli már az egész város”, amit a zuhanyhíradó és a felcsúti kisvasút váltóőre is megerősített, H. Berci első kézipoggyász-cipelő nem cáfolt, hogy – nemcsak B. Csabának, hanem – NEKI is megjelent!
Történt pediglen az, hogy Ö hazalátogatott a szerény viskója melletti Arénába megnézni a kis-cserkész lábtenisz bajnokság előselejtezőjének, a leendő (világ-szabadalom alatt álló) világ-verseny válogatását, körülötte válogatott (ugyan még Bruce Lee, Chuck Norris, Arnold dublőreit nem helyettesítő) legények, akik izgatottan, mégis profi módon vették körül védencüket egy másfél-két méter sugarú körben. Oda bizony emberfia, de még az Index, az ATV, a 444 vagy a Népszava legügyesebb újságírója sem tehette be a lábát! Ha mégis: ott volt H. Berci kézipoggyász-cipelő, aki olyan esetekben határozott hessegető és a testi kontaktust sem mellőző mozdulataival távolította el a betolakodó kíváncsiskodót.
De most csoda történt: hogy-hogy nem, de mégis egy „kétszárnyú” tünemény termett Ő mellett és nem átallott meleg és őszinte tekintettel kedvesen ránézni. Az őrök és H. Berci mozdulni sem mertek, bár néhányan idegesen, mégis suttogva belebeszéltek az arcukra erősített mikrofonba és a kabátjuk alá nyúltak. Ekkor a kétszárnyú lágy hangon megszólalt:
– Hogy vagy, drága egyetlen dakota lovasom?
– Ki vagy te, aki csak úgy megszólítottál, az M1-től jöttél, mert akkor rendben van!
– Jöttem is, meg nem is; vagyok is, meg nem is.
– Találós kérdéseket itt csak ÉN tehetek föl!
– Csak szelíden, és ahogy szoktad szerényen kérdezz és én felelek majd.
– Mit akarsz TŐLEM, akihez akárki nem közelíthet; akitől akárki nem kérdezhet, kérhet; aki mindig igazat mond!
– Mondd: hiszed is mindezeket a baromságokat, vagy csak mondod, mert úgy jön?
– Vigyázz a szádra, mert szólok a Kövér Lacinak, aztán megvonja tőled a szót és fizethetsz majd, mint a katonatiszt, meg a magyar Trianonnal.
– Találkoztam nemrég egy „csuhással”, akivel olyan kedvesen elbeszélgettünk: gondoltam, ha vele megértettük egymást, akkor VELED is!
– Csak nem te vagy, az új csodacsatárunk, aki annyi gólt ígért?!
– De bizony, én vagyok.
– És most ÉN teljesítsem a te három kívánságodat?!
– Nem is rossz ötlet: TE tudsz csodát tenni?
– Nem gond: ÉN mindent tudok, amit csak akarok, ha nem lesz csoda, akkor legföljebb a Mráz meg a Bayer és Schmidt Mariska majd „bebizonyítja”, hogy mégis az volt!
– És az emberek, elhiszik; nem kell, hogy meggyógyuljon a beteg, adakozzék a gazdag, legyen iskola, elég, ha mondod?
– Elég hát: ha ÉN szólok!
– És amikor azt mondod, hogy Soros, idegenszívű, a migráns elveszi a magyarok munkáját, hogy az ország bővül, szépül, gyarapodik, már alig van nyomorgó…
– Hiszik, mert jobban hisznek NEKEM, mint a szemüknek, fülüknek, szomszédjuknak.
– Fura egy országban élsz, hallod-e?
– Nagy munkám volt vele, az már csakugyan úgy van, de elértem, amit akartam!
– Akkor már megpihenhetsz végre.
– Nem úgy van az, még sok a teendő: a család egyre csak sokasodik, fölnőnek a gyerekek, szaporodnak az unokák, nem mondom, sonka, tepertő meg szalonna az mindég akad, a pálinkáért sem kell a szomszédba menni, de gyarapodni, gazdagodni köll, ha NEKEM csak alig is van a papíron, mert ez a szabály!
– Sokat beszélsz, biztosan túl sokat is markolsz, figyelmezzél erre is!
– Te csak ne oktass ENGEM! Tudom ÉN, mit kell tennem: most adattam el egy erőművet is, hogy a zúgolódást csillapítsam, jó üzlet volt akkor is. Aztán ott volna az a trieszti kikötő is, azt is meg kellett volna venni…
– Látom: sok jót teszel a TE házad népével.
– Az már csak úgy van és lesz, amíg élek.
– Hát, tudod: jó volt VELED beszélgetni!
– Te is mondtál valamit?
– Alig, úgysem értetted, biztosan halkan szóltam, na mennem kell: azért vigyázz!
– NEKEM nem kell vigyáznom, különben is: RIA-RIA-HUNGÁRIA!
– Hát, akkor: sok gólt rúgjatok, sokkal többet, mint eddig, csak nem kéne arra annyit költeni…
2020. 01. 02.