Minden vélemény számít!
2015. december hónap bejegyzései
Kedd, 2015. december 22.
Valahogy nincsen karácsony előtti hangulat.
Karácsony előtt három nappal kirúgtak a közmédiából közel 130 embert, köztük Jakupcsek Gabriellát, az egyik legnézettebb műsor házigazdáját is. Szokványos történet, tulajdonképpen mindennapos eset. Így megy ez már hat éve. Semmi különleges nincs benne. Ugyan a KSH jelentései szerint a foglalkoztatottság soha nem látott méreteket öltött, a kormány pedig már a teljes foglalkoztatottság elérését jelölte meg a közeljövő céljaként. Viszont a napilapokban a leépítések, a munkahelyek megszüntetése az egymást érő kis színes hír. És mégis. Itt van valami más is. Valami több, az egyéni tragédián is túlmutató: hiszen itt egy olyan ember elbocsátásáról van szó, aki vállalta az együttműködést. Aki a nevét, az arcát, a munkáját adta annak bemutatásához: itt jól mennek a dolgok, itt minden rendben van, szórakozzatok csak nyugodtan minden este. És most őt is elérte, nemcsak a réme, hanem maga az utcára kerülés. Megint bebizonyosodott: egy autokrata rendszerben, ahol nincs a jog előtt egyenlőség, ahol napról napra megsértik a demokráciát, ott nincs biztonságban senki sem. Hiszen emlékezzünk csak: kezdődött az államigazgatás politikai megtisztításával, a független hatalmi ágak megszüntetésével, aztán folytatódott az Alkotmány megsemmisítésével és alaptörvény alkotással. Közben perek tömkelegével beindult a megfélemlítés, a megalázás gépezete; a média szétverésével az agymosás és a populista demagógia szófosása; az ellenvélemények hátsó szobába üldözése. És mindeközben a hatalom folyamatosan a gaz ellenségekről: a liberálisokról, a kommunistákról, a baloldalról, Gyurcsányról, a brüsszeli bürokratákról papolt és papol, és a gonosz megjelenését vizionálta és vizionálja. Nemcsoda, hogy a kormány a szegény magyar hazát ért támadások állandó visszaverésével van elfoglalva. Ez a permanens hadiállapot, ez az állandó feszültségkeltés a rendszer lételeme, minden intézkedést, büntetést ezzel meg lehet magyarázni, egyúttal el lehet fogadtatni. Nos, ezt a „NET-et”, az ezt mozgató adminisztrációt legitimálják, védik az együttműködők.
Lázadnak az orvosok is! Megalakult az 1001 orvos a hálapénz nélkül Facebook csoport. Azonnal közzétettek egy nyílt levelet az egészségügyért felelős államtitkárnak, amelyben a hálapénz „kikopásáért”, tényleges intézkedések megtételéért interveniálnak, kerekasztal összehívását kezdeményezik. Közben Szegeden, Székesfehérvárott tiltakozó akciókat indítottak a helyzet megváltoztatásáért. A kormány válasza semmitmondó győzelmi jelentés. Tart a pökhendi, gőgös, urizáló hozzáállása a hatalomnak, hiszen most nincs választási kampány, a közvélemény-kutatások fölényes vezetést mutatnak. Hova vezet ez az út?!
Nyilvánosságra került a Medián felmérése a menekültválságról. A tájékozatlanság, pontosabban a félretájékozottság; a kormány durva, elutasító hangulatkeltése és az emberek félelmére játszása elérte célját: az emberek nem akarnak „kvóta”-Magyarországot!
Inkább ilyen legyen!
Az év eddig…
Beszélgetnek, csak beszélgetnek
• Te, Petya, láttad a Hertha tegnapi meccsét, a Dárdai Palit kórusban követelték a szurkolók
• láttam
• szervezzétek meg, hogy engem is így követeljenek
• bevállalom
• akkor megnyugodtam, szólj a Deutsch Tominak is, szálljon el, akarom mondani be ő is
• meg lesz, főnök
• most akkor mi van ezzel az Európa Tanáccsal, meg az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, megint karattyol ez a liberális bagázs
• úgy hallom én is, de majd adunk nekik
• adjál ki azonnal egy kőkemény közleményt, az MTI csak a tiedet hozza le, az eredetit nem kell, mindenben hazudozd le őket, olyan legyen, hogy csak csipázzák, amit látnak
• azért kéne már fognunk egy terroristát
• már fogtunk
• de azok nem migránsok voltak
• akkor szólj a Pintérnek, már a románok is megelőztek ebben minket
• azok meg magyarok voltak
• akkor erről ne beszélj
• aztán nem lepleztünk le egy kultúránkat veszélyeztető csecsszopót se, meg a gazdasági bevándorlók tíz- és százezrei helyett is csak 35-en kaptak munkát a migránsok között, ez nem egy Szeged, meg nem is érkeznek 12 másodpercenként bevándorlók hozzánk, meg nem is nekünk kerülne pénzbe a kvótázás
• ne idegesíts, inkább hívd föl a Konrádot és köszönd meg neki: megint jókat nyilatkozott a libcsi szócsőbe
• megmondom majd neki
• de vissza a Dárdaihoz: nem tudja az a gyerek még azt se, hogyan kell ünnepeltetnie magát, egyszerűen csak kiment oda, megköszönte aztán szerényen elment, hagyta a csapatot
• nem is lesz belőle igazi VEZÉR
• majd én megmutatom, hogy kell, csak szervezzétek…
Most ezt olvasom
„Egy év története naplójegyzetekben – 1944. március 19. – 1945. március 17.
Zimándi Pius István
Zimándi Pius premontrei szerzetestanár 1944-45-ös naplója hetven év után is izgalmas olvasmány. Pontos képet ad a korabeli politikai csatározásokról, az egy éven belül lezajló háromszori hatalomváltásról, frontok jövés-menéséről, sajtóhírekről és mindenütt terjedő rémhírekről, Budapest ostromának hétköznapjairól, a gödöllői rendház lakóinak háborús hányattatásairól, a korabeli egyházi értelmiség előítéleteiről és félelmeiről – keresztmetszet egy eddig elfeledett, precíziós optikával.
Zimándi Pius az általam ismert naplóírók között teljesen egyedi kategóriát képez. Nem társadalmi helyzete miatt: a legtöbb szerző középosztálybeli. Az eddig ismertté vált naplók és visszaemlékezések alapvetően két csoportra bonthatók. Szerzőik egy része baloldali indíttatású, vagy a keresztény középosztály kultúrájával szemben komoly kritikát megfogalmazó személy, mint például Gyarmati Fanni vagy Márai Sándor; vagy viszonylag apolitikus, elsősorban a konkrét események leírására szorítkozó, sokszor fiatalkorú szemtanú. Olyan szerző naplója azonban, aki a keresztény középosztály 1944-45-ös hangulatát különösebb távolságtartás nélkül visszaadta volna, még nem jelent meg nyomtatásban.
Ez a körülmény adja Zimándi Pius írásának legnagyobb feszültségét [] A naplóíró számos, másutt eddig nem tárgyalt részletről is ír; [] munkája gazdag történelmi forrás. (Ungváry Krisztián)”
Magvető
A twitterező (március 14-ei bejegyzésem megismétlése, karácsony előtt…)
Olvasom D Tomika cinikus, avagy csak egyszerűen Fideszes replikáját a Twitteren a szegénység, a nyomor és a stadionépítések összefüggéseit firtató bejegyzésre. Az elkényeztetett, a versenyre, megmérettetésre soha nem kényszerült budai csemete; a dzsentri életmódhoz szokott, féktelen úri fiú gátlástalansága szól minden szavából. Az elképesztően nagy egyenlőtlenség: a kevesek végtelen gazdagsága és a többség néma nyomora nem készteti megfontolásra. D Tomika primitíven elutasít mindenféle gondolkodást.
Néhány éve miniszterelnöke addig nem nevezte ki sportminiszterré, amíg nem szerezte meg egyetemi diplomáját. Mintha a diploma, az oklevél gondolkodási képességet, esetleg gondolatokat is adott volna. Nos: nem adott…
Utóirat: most olvasom Garai László: egyenlőtlenségek egyenlőtlensége című tanulmányát: az egyenlőség és az egyenlőtlenség hármasszabályáról ír. Arról a gazdaságpszichológiai alapdilemmáról, „mely szerint a modernizáció nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség nélkül, mert csak ez teszi benne érdekeltté azokat, akik az ilyen viszonynak haszonélvezői – ám nem lehetséges nagyfokú gazdasági egyenlőtlenség mellett, mert ez fellázítja maga ellen azokat, akik e viszonynak kárvallottjai. Amiből pedig logikai szükségszerűséggel következne, hogy a modernizáció egyszerűen nem lehetséges, hiszen az egyenlőtlenség vagy nem eléggé nagyfokú, s ezért nem mozgósít, vagy pedig eléggé nagyfokú, s ezért felháborít.”
Nos, nem így van. Garai szerint ugyanis van egy hármasszabály, aminek az érvényesülése mellett a mai társadalmakban is megférhetne egymással fantasztikus méretű egyenlőtlenség és nagyfokú egyenlőség:
– ha a vagyon elosztásának akár elképesztő méretű egyenlőtlenségéhez a jövedelem elosztásának sokkal kisebb fokú egyenlőtlensége társul;
– ha ez utóbbinak még mindig nagy fokát a jólét sokkal egyenlőbb eloszlása kíséri;
– végül, ha ez utóbbinak még mindig nem igazán egyenlő arányai mellett az emberek méltóságban egyenlők.
De hol van a magyar elit ennek a követelésétől?
Van az Orbán kormánynak szándéka ennek a megvalósítására?
Akkor meg mit várunk D Tomikától…
Heti Ady: Megszerettetik a hazát (L. Horváth Katalin)
Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22.–Budapest, Terézváros, 1919.január 27.) nem csak szépíróként alkotott maradandót. A magyar sajtó történetébe is örökre beírta a nevét. Páratlan éleslátása több mint egy évszázad távlatából még lenyűgözőbb, mint a maga korában lehetett. Amellett, hogy publicistaként naprakészen, tényszerűen dokumentálta az eseményeket, a legapróbb részletektől kezdve az általánosan levonható tanulságokig mindent észrevett. Száz évre előre.
Nincs olyan mai társadalmi, közéleti jelenség, amelyről ne találnánk leírást, elemzést Ady tollából. Ezért, okulásképpen indítottuk el Heti Ady rovatunkat.
MEGSZERETTETIK A HAZÁT
Párizs, augusztus 11.
Andrejev Leonyidnak van egy fájdalmas és nagyon kegyetlen története a hazáról. A szerb diák a nagy orosz városban, mondjuk Moszkvában, részeg diáktanyán sírva ordítja, hogy Szerbia dicső ország. Bámulva vagy röhögve néznek reá a diákok, oroszok, német eredetűek és lengyelek. Egyik orosz diák például tüdővészessé dolgozza magát, hogy egy-két évre Nyugatra mehessen. Berlinbe s mindenekfölött Párizsba, a kultúra, a fény, a szabadság metropolisába. S a szerb diák ezt nem érti, ő zokogva dúdolja az ő vad, szerb nótáikat, ő Szerbiába vágyik.
Mondják, hogy ez az özönvízelőtti érzés, ez a gyámoltalan nosztalgia benne lappang a kis népek legműveltebbjében is. Lehet, de az is bizonyos, hogy Magyarország tanult fiaiból egy évtized múlva ez érzésnek még a nyoma is kivész.
Ignotus ír valahol a törzsökös, de európai lelkű magyarok tüzes magyar-gyűlöletéről. Ez a magyargyűlölet szerelem volt Berzeviczy Gergelynél, Széchenyi Istvánnál. Petőfinél is az volt, Kecskeméthy Aurélnál is, még a különben nem jelentékeny, de derék, szegény néhai Bessenyey Ferencnél is.
Az új generáció magyar intellektueljei már nem ilyen szerelmes gyűlölők lesznek. A magyarországi úri, papos betyáruralom ezeket el fogja vezetni az undorhoz.
Borzasztó az, ha magyar intelligens ember külföldön él, s hazai lapokon keresztül hazatekint. Ha a „Budapesti Hírlap” és társai kerülnek a kezébe, s ha távolról jobban, mint közelebbről figyeli azt a nép-gyilkosságot és kultúra-ölést, ami otthon folyik. Ami elfogja, az már több, mint düh és más, mint a csömör. Valami olyan érzés, amilyet a biblia-író a Jehovának adott Sodoma elpusztításakor. Itt már vége van hitnek, megértésnek, filozofálásnak.
Csak azt érzi az ember, hogy van egy ország Európában, melyet néhány ezer ember hatalma s buta gonoszsága Koreánál aljasabbá tesz.
A kultúrember különben is túl van a nacionalizmus nyavalyáján. De összeköti azzal a társadalommal, melyből támadt a kultúra s a kultúrának még fölszabadítható erők közössége. De ha így tart tovább, mint most van, mi kösse a magyar származású kultúrembert egy társadalomhoz, mely az emberiségnek semmit sem ad?
Mi kösse az ő Magyarországához, mely néhány ezer úri nomádnak a vadászterülete, s ahol, hogy a néphez ne férkőzzenek a fölvilágosítók, inkább elpusztítják a népet is.
A patriotizmusnak új, emberi kultúrformáját is ki fogják ölni a magyarországi intellektuelek és szabadságharcosok lelkéből. Helyébe teszik a reménytelenséget s a lassan-lassan már szenvedélytelenné váló undort.
Magyarország mai urainak, akik tűzzel-vassal éppen most harcolnak a demokrácia első föllépése ellen is, ha egy kis lelkiismeretük volna, dermedten kellene meglátniuk ezt a szinte páratlan, megrázó kultúrpszichológiai jelenséget.
Népszava 1908. augusztus 16.
Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Kis magyar abszurd, avagy ismétlés a tudás anyja …
„…a nő világa a férje, családja,
gyermekei és a háza…
A nőemancipáció csak a
zsidó intellektus által
kifundált szó, és tartalmát
ugyanez a szellem határozza meg.
Fel kell éleszteni az anya hagyományos erényeit, el kell fogadni, hogy a férfiak az élet számos területén előnyben vannak a nőkkel szemben.” Adolf Hitler
1. Kövér mondott egy XXI. századi konzervatív, keresztény (liberális, baloldali, jobboldali, hívő, ateista …) politikus, közéleti szereplő számára vállalhatatlan, szégyenletes beszédet.
2. Ákos adott egy XXI. századi konzervatív, keresztény (liberális, baloldali, jobboldali, hívő, ateista …) művész (színész, énekes, zenész …) számára elfogadhatatlan, szégyenletes interjút.
3. A közbeszédre érzékeny média, sajtó, közösségi internet – a megnyilatkozások otrombasága, pofátlansága, valamint a megnyilatkozók hatalom-közelisége miatt – azonnal reagált, és görbetükröt tartva, érzékletesen és provokatívan „válaszolt”.
4. A „polémia” nem csitult, szópárbajjá vált: Kövér az Infó rádióban rátett még egy lapáttal – sorskérdésnek föltüntetve a magyar népesség fogyását – és az emlősök szaporodásának alaptörvényére hívta föl követőinek és nem követőinek a figyelmét.
5. A Telekom megszünteti Ákos támogatását, mert a cég „nem tartja összeegyeztethetőnek az előadóművész egy televíziós csatornán adott interjújában elhangzottak szellemiségét” a Csoport hitvallásával és értékrendjével.
6. A kormány megdöbbenéssel „értesül” a Telekom lépéséről, amely meggyőződése szerint mind a magyar alkotmány szellemével, mind pedig betűjével ellentétes, ezért a „kormány utasította az összes minisztériumot és minisztériumi háttérintézményt, hogy mondják fel mobilinternet-előfizetői szerződéseiket a Magyar Telekommal” – közölte a kormányszóvivő csütörtökön az MTI-vel.
7. Rétvári államtitkár szerint keresztény, konzervatív értékvilága miatt kötöttek bele Ákosba, aki egész életével, dalaival, feleségéhez fűződő viszonyával bizonyított.
8. Rogán, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője szerint a „Telekom visszaélt azzal a lehetőséggel, hogy van pénze, nagy cég”, és közölte: „a kormány válaszul szimbolikus lépést tett,… a Telekom megsértette az alaptörvényt, amely világosan kimondja: Magyarországon szólás- és véleménynyilvánítási szabadság van.”
9. A miniszterelnök szerint ez a vita az alkotmányos szabadság, szólásszabadság kérdése, ezért lépett a magyar kormány.
10. Kövér továbbra is az Országgyűlés elnöke; Ákos nagysikerű koncerteket adott az Arénában, majd elment szabadságra, a kormány továbbra is a helyén van és fenntartja a rendet.