(„Talán a humor segít, mert a helyzet borzalmas…”)
Hogy mik vannak, csak úgy kapkodom a fejem:
„Decembertől nem lesz meleg víz a siófoki iskolák konyhájában”, viszont „Létrehoztak egy új szervezeti egységet: a Miniszterelnök Katonai Irodáját” és „Mostantól személyivel is utazhatnak a magyar turisták Törökországba.”
Aztán
„Sötétbe borulhatnak a települések, könnyítettek a közvilágítás lekapcsolásán”, viszont – nem mától, holnaptól, hanem majd évek alatt – „1200 milliárd forint megy a pedagógusok béremelésére 2025-ig”.
Most az nem is lényeges, csak majd, amikor Orbán fölrakja az oldalára: „Szerdán Szamarkandba utazott Orbán Viktor, vele ment két miniszter, a politikai igazgatója és közel hatvan üzletember is”.
Micsoda hírek! Micsoda várakozás!
És akkor a tojás és a krumpli sapkájáról nem is írtam…
Megint egy vicc jut az eszembe:
Mózes lejön a Hegyről és azt mondja népének:
– Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
– A jóval – zúgja a tömeg.
– Nos, a jó az, hogy sikerült lealkudnom tízre.
– És mi a rossz?
– Hogy a paráználkodás meg a lopás még mindig benne van.
- 11. 10. csütörtök kétszáz-ötvennyolcadik nap