Furcsa. Pedig semmi közük sincs egymáshoz. A születésnapomnak és a „portré” újbóli kihelyezésének. Az égvilágon semmi. De hát én ilyen vagyok. Ilyenkor is, erre is figyelek: észreveszem ezt is. Pedig rájöhettem volna: nincs is értelme. Persze az ember nemcsak olyat tesz, aminek van értelme. Sőt: többnyire nem olyat. De hát a születésnapomon is? Egyszer egy barátom – évtizedekkel ezelőtt – azt mondta nekem: „tudod Gyuri, hetvenéves koromban majd, a saját vállalatom vezérigazgatói-elnöki irodájában szeretnék dolgozni, a falon a hátam mögött egy hatalmas, álló-alakos képpel, ami engem ábrázol”. Ez akkor nagyon tetszett. Mindent elmondott: a célokat, a reményeket, a jövőbe vetett bizalmat, a siker utáni vágyat és az elért sikert…

Hogy csak elolvasod a Kúria „Néhai dr. Szemák Jenő, egykori kúriai elnök portréjával” kapcsolatos tájékoztatását”, és már megy is föl benned a pumpa?! Miért vagy ilyen? Ne ezt olvasd! Hogy közben arra gondolsz, Adyt persze még a falra se?! József Attiláról akkora a „kuss”, hogy az már „Nem én kiáltok”?! Ki is volt Radnóti: zsidó, magyar, egy magyar-zsidó?! Hülye vagy és kész: ne foglalkozz vele. Születésnapod van most! Na ugye?! De mégis?! Mert „a történeti hitelességnek … meg az elnöki tevékenység megítélésének” szempontjai szerint Szemáknak ott a helye?! Mert a Zinner a Veritas Történetkutató Intézettől kikutatta, s tulajdonképpen nem talált semmit?! Na látod! Mit fested a zÖrdögöt a falra?! „Vigyázz, vigyázz, mert megőrült a sátán…”, körötted – ki tudja honnan jött vagy eltévedt – bombák robbannak, már tanácskoznak is a Karmelitában, mert azonnal összehívta, kidobolta, hogy összehívta a helyzet ura a helyzetet értékelőket, hát nincs minden rendben?! Születésnapod van, érted, ünnepelj! Vagy inkább „Lapulj a források tiszta fenekére/ Símulj az üveglapba…” és idd ki fenékig a poharadat.

Furcsa. Pedig semmi közük sincs egymáshoz. A születésnapomnak és a „portré” újbóli kihelyezésének. Az égvilágon semmi. De hát én ilyen vagyok. Ilyenkor is, erre is figyelek: észreveszem ezt is. Pedig rájöhettem volna: nincs is értelme. Persze az ember nemcsak olyat tesz, aminek van értelme. Sőt: többnyire nem olyat. De hát a születésnapomon is? Egyszer egy barátom – évtizedekkel ezelőtt – azt mondta nekem: „tudod Gyuri, hetvenéves koromban majd, a saját vállalatom vezérigazgatói-elnöki irodájában szeretnék dolgozni, a falon a hátam mögött egy hatalmas, álló-alakos képpel, ami engem ábrázol”. Ez akkor nagyon tetszett. Mindent elmondott: a célokat, a reményeket, a jövőbe vetett bizalmat, a siker utáni vágyat és az elért sikert…

2022. 11. 16.