2023. május hónap bejegyzései

MÉG NEM …

„… a munkájukat végzik, az más, hogy élvezik…”

– egy tüntető a Fidesz székháza előtt (telex)

 

„amíg zsebre tett kézzel cigizgetve

himnuszt énekelgettek,

addig itt nem lesz változás”

– tanácsolta egy rendőr egy tüntetőnek

– a 444 tudósítása szerint.

 

Péntek volt

 

Megint kimentek.

Az utcára.

A diákok.

Tanáraikért, jövőjükért, a majd megszületendők jövőjéért.

Mert veszélyben látják azt.

Végig sétálták Budapestet.

A Kossuth tértől a Lendvay utcáig.

Közben vidáman kiabáltak, énekeltek.

Kuka-borogatás, autó-gyújtogatás, ablakbetörés meg egyebek nem történt.

Bár néhány „pesti srác” provokálta őket.

Akkor se.

Bár dühösek voltak.

Akkor se.

Még Győrből is jöttek.

Erdélyből, Lengyelországból viszont nem.

Turista-buszokkal se.

Üdék-frissek-fiatalosak voltak.

Nem olyan „kigyúrtak”.

Nem olyan „kubatovosak”.

Véleményt-nyilvánítani akartak.

Hogy ez így nem jó.

Sőt: nem lesz jó!

A céljukhoz nem értek el.

Csak a Lendvay utcáig.

Ott se a „célig”.

Ott már rendőrök várták őket.

Először sapkában.

Később sisakban, kesztyűben, könnygáz elleni sisakrostéllyal.

Összekapaszkodva.

Elállták az utat.

Parancsnokaik a háttérben elemeztek.

Aztán parancsot adtak.

Szétvágták a fiatalokat.

Háromfelé.

Mosolyogva.

Bár az, hogy mit gondoltak közben, nem látszott.

Hátha nézte otthon a gyerekük.

Az interneten.

Mert az M1-4, Hírtévé nem adta.

Nem úgy, mint „annak idején”.

Amikor gyújtogattak.

Az „ultrák”.

Betörtek.

Tankot is elkötöttek.

Itt most nem voltak tankok.

Se gyújtogatás.

Papír-repülők röptetése viszont volt.

Ami nagyon „veszélyes”.

Folytathatnám.

De nem folytatom.

Ha nem láttad, olvasd el a tudósításokat, nézd meg a képeket az interneten.

Aztán gondolkodj el…

 

Miről is?

Hogy miért Pintér felel az oktatásért.

Hogy miért a tüntetés előtt „tíz perccel” hívta az ellenzéki pártokat egyeztetni.

A „kirakatba”.

De az „érintettekkel” nem tárgyal!

Hogy miért Pintér felel az egészségügyért is.

Hogy miért volt annyi rendőr ott.

Vajon mit védtek?

Miért mosolyogtak?

Elérték a fiatalok, amit akartak?

Hogyan tudnák elérni?

Ezek-után: maradnak vagy mennek?!

Új hazát keresni.

Kár lenne értük?

Vagyis ÉRTÜNK?

Hogyan lesznek még többen?

Talán egyszer: elegen…

 

Csak egy „egyszerű” péntek volt…

  1. 05. 20. szombat

(Képek: Népszava)

„MIÉRT ÚSZIK NÉHA A VÍZ FELSZÍNÉN A KAKI?”

Kérdi a telex.

Tényleg: miért is?

Gáz.

A kérdés is – a válasz is.

A baktériumok, amik metántermelést okoznak a bélben, azok okozzák – írja a cikk.

 

És a mindennapi életben?

Annyi minden(ki)t látok ott!

A felszínen.

Csapkodnak.

Mintha csápolnának.

Mintha örülnének.

Boldogok lennének.

„Kaki” voltjukban.

Dehogy: ők így úsznak!

Csak nehogy (bele)sodródjanak!

A hínáros-háborúba!

 

Szóval a felszínen.

Néha a mélyben.

Viszont ott nem úsznak.

Hever(ész)nek.

Ki tudja?

„De-viszont” ott nem látjuk.

„Őket”.

Pedig akkor is ott vannak.

 

Mindig van nevük is.

Arra nagyon kényesek.

Szoktak szalagot is átvágni.

Piros-fehér-zöldet.

Néha fordítva tartják.

Akkor jön a photoshop.

Ha sikerül.

Máskor szülinapon láthatók.

Amikor „előre mennek”.

Olykor-olykor lenéznek.

Ránk.

Meg a városra.

Ami a lábuk előtt hever.

Nem akarnak belelépni.

Mert bűnös az a város.

A HÍD-on sem engednek autókat.

Rosszul is szavaznak.

A „kaki”-k viszont soha nem hagyja magukat!

Van, amikor határon túlról is szólnak.

Hallatszik a hangjuk, érződik a szaguk.

Már egész Európában!

 

Mert EGYÉNISÉGEK.

„Kaki”-voltukban.

Pedig ők nem is „közszereplők”.

Pontosabban: nyíltan nem vállalják.

Titkolnák.

Pedig a szaguk, színük, formájuk…

Még trágya is lehetne belőlük.

Már kocsival tudnak csak „járni”.

Amikor nem a vízben úszkálnak.

 

A „kaki”-k.

Az élet részei.

Életünk „szerves” részei.

 

DE: nem kéne, hogy mindent ellepjenek, beborítsanak…

  1. 05. 19. péntek

LEVÉLFÉLE FIDESZES (VOLT) „ISMERŐSEIMNEK” …

Egykor összejártunk.

Sokat röhögtünk.

Talán barátkoztunk is.

Nem volt gond, hogy más színű a hajam.

Az orrommal sem volt bajotok.

Hogy mindenbe beleütöttem.

 

Ma már nem járunk össze.

Alig hallok hírt felőletek.

Azt tudom: megvagytok.

Pedig cudar világban élünk!

Majd ezen is túljutunk.

Annak idején sokat kérdeztetek.

Mindenről.

Aztán beszélgettünk, vitatkozgattunk.

Mostanában már nem kérdeztek.

Nem érdeklődtök.

Nem is vitatkozgatunk.

 

Jól van ez így?

 

Pedig annyi minden lenne.

Amit kérdezhetnétek.

Amire válaszolhatnék.

Ha tudnék.

De nem kérdeztek.

Biztosan mindenre tudjátok a választ.

Már.

Készen kapjátok.

Nem kell arról vitatkozni.

Minden olyan egyszerű.

Fekete – fehér.

A kételkedés ráncossá teszi az arcot.

Különben is: mindenkinek megvan a feladata.

El kell fogadni.

Van, aki megmondja.

A tutit.

Van, aki elfogadja.

Van, aki nem.

Minek üti bele az orrát.

 

Jól van ez így?

 

Itt van például a Böjte Csaba fejszéje.

Aminek a fokával kopogtatja a nők vállát.

Virág helyett.

Vagy a Novák Katalin új zongorája.

Hatvanhat millióért.

Vagy a nővérek fizetésemelése.

Amiból ezrek kimaradnak.

Vagy a későn/nem jövő mentők.

Mert nincsnek VIP betegek!

Vagy a vétók, alá nem írások.

A békéért.

Vagy az infláció.

Ami a legmagasabb Európában.

(Biztosan benneteket is érint, de hát a szankciók, Soros meg Gyurcsány.)

Vagy a gyerekek bántalmazása.

Szakszerűen és arányosan.

Persze: „minek mentek oda”?

Vagy a veszélyhelyzet hosszabbítgatása.

A migránsok, a COVID meg az ukrán háború miatt.

Nem orosz háború?

Ukrán!

Vagy …

 

Jól van ez így?

 

Egykor összejártunk.

Sokat röhögtünk.

Talán barátkoztunk is.

Nem volt gond, hogy más színű a hajam.

Az orrommal sem volt bajotok.

Hogy mindenbe beleütöttem.

 

A rendszerváltáskor megkérdeztétek: kire szavazzatok.

Emlékeztek, mit feleltem?!

Válasszátok azt, aki szerintetek benneteket képviselnek.

Akik nektek akarnak jót.

 

Azt választottátok?!

  1. 05. 18. csütörtök

(Kép: Kunetz Zsombor oldaláról)

KITÖLTÖTTEM…

Egy kérdőívet.

Az interneten.

A petíciós aláírási szokásaimról.

Konkrétan az ápolási díjról kérdezgettek.

(Annak idején, még az „átkosban”, én terjesztettem elő a javaslatot a minisztériumban Csehák Juditnak – „de rég is volt, talán igaz se…”)

Az emeléséről.

Ha aláírnám a/egy petíciót.

Az elfogadtatás esélyeiről.

Szerintem „ma” reménytelen.

Mármint az emelése.

EZ a kormány nem fogja.

Emelni.

Ők az „Annyit érsz, amennyid van!” kormánya.

Nem minden magyaré.

Ők igazából a sokasodókat segítik.

Nekik „adnak”.

A „közösből”.

Pedig nekik van elég.

Közpénz-harácsolásból.

Zömében.

Ha van kivétel, az is erősíti a szabályt.

Közülük kevesen „erősítik”.

A szabályt.

 

Csak tíz perc volt.

A kitöltés.

Közben elgondolkodtam.

 

Mennyi minden történt.

Az elmúlt tizenkét-három évben.

Minden megváltozott.

Vagy talán mégse?

 

Jobban élünk?

Könnyebben?

Szabadabbak vagyunk?

Hát a gyerekeink?

A külföldre „kitántorgottjaink”?

Legalább a „magyar név megint szép…” lett?

 

Akkor?

 

Akkor fölugrik a bejegyzés.

Hadházy Ákosé.

„Itt a nagyon durva és botrányos bizonyíték arra, hogy a velejéig korrupt végrehajtói karban semmi nem fog változni, és ez a kormány legfelsőbb köreinek akaratából történik. A mellékelt körlevelet Schadl egyik közvetlen munkatársa, Petris Csaba küldte körbe a végrehajtóknak és arról ír benne, hogy a MINISZTÉRIUM (Répássy Róbert államtitkár) MEGÜZENTE, KIKET KELL EGYHANGÚLAG MEGSZAVAZNI A VÉGREHAJTÓI KAR ÚJ ELNÖKSÉGÉBE, miután az előző a botrány hatására nagy nehezen leköszönt .…”.

Persze cáfolják.

Már a megjelenés előtt.

Hogy mik vannak?!

 

Mi mégis „csak” aláírogatunk.

Meg vétózunk!

Ja: azok nem mi, egyszerű földi halandók vagyunk.

Az a kormány(unk).

Most például az OTP miatt.

„Nehogymá’” rajta legyen „szegény” a listán.

A Hernádi se legyen.

A baltás se.

Mit „fikázzák” a „mi” inflációnkat?!

Annyi amennyi.

Most sehol nem ennyi.

„Naugye” – oszt’ jónapot!

 

Kitöltöttem.

A kérdőívet.

Közben fölugrott egy másik kép is.

Ott ült.

Fölhúzott lábakkal.

A heverőn.

Aztán később az edzőteremben.

Súlyzózott.

Fülig érő szájjal.

Mert Ő nem ápoló.

Se pedagógus.

 

Hát kitöltöttem.

Megint adtam a nevemet.

Ezt még lehet…

 

  1. 05. 17. szerda

(Kép: Novák Katalin oldaláról)

„A HÉT KÉRDÉSE”

„Rámegyek” a KSH oldalára.

Megjelent az első becslés az I. negyedév magyar gazdasági teljesítményéről.

Lesújtó.

Az I. negyedévben a gazdasági teljesítmény 0,9%-kal elmaradt a 2022. I. negyedévitől” – olvasom.

Persze: biztosan a Soros, a brüsszeli szankciók, a Gyurcsány meg a „tudomisénki”, talán a „radai rosseb”.

Aztán tovább nézegetem az oldalt, nini: egy kérdőív, vagy nem is az, csak egy figyelemelterelő izé?

„Mely korcsoportba tartozók voltak a legelégedettebbek az életükkel 2022-ben?

 

A 16–24 évesek.

A 25–34 évesek.

A 35–44 évesek.

A 45–54 évesek.”

 

olvasom.

Biztosan voltak „legelégedettebbek”.

Amikor ketten versenyeznek, valaki utolsó lesz.

Vagyis MÁSODIK.

 

KSH.

Olyan, mint a többi.

A NER-ben.

„Nem” hazudik.

Csak nem fedi fel az igazság minden oldalát…

 

  1. 05. 16. kedd

(Kép: KSH oldaláról)

 

MIRE GONDOLTAK KÖZBEN?

Olvasom a hírt: Hitler szólalt meg egy osztrák helyközi járaron.

Hallható volt még a „Heil Hitler és a Sieg Heil” is.

Alig fél percig.

Nem tudták leállítani a bejátszást.

A vasutasok.

Aztán elolvasom az „eredeti” beszámolót, abban az áll: máshol is tapasztaltak ilyet.

 

Aki fölrakta a beszédet és a többit, mire gondolt előtte, közben, utána; vajon miért?!

 

Aztán olvasom: Budaházy jól van, szerinte a jobboldalon megnyugvást eredményezett a szabadulása, most él a médiával, a szereplés lehetőségeivel, „haknizik”, mert mástól el van tiltva. Aztán? Majd meglátja. Semmit nem bánt meg.

 

Aki kiengedte amnesztiával, mikor aláírta, mire gondolt? És utána?!

 

Aztán olvasom a Telexen az elemzést: „Így haragította magára Orbán Viktor a legközelebbi barátait”. A „jó rendőrt”, aki mégsem ért el semmit. A nagykövetasszonyt, aki a törülköző-bedobás határán van. Aki a négyszemközti beszélgetéseken is tolmácsolt korábban. Aki még mindig ott van a helyén és nem lép.

 

Mire gondol közben, hogy továbbra is vállalja?

 

Politikusok. Akiknek szándékaik vannak. Velünk, emberekkel. Világformálók. Akik sorsokat befolyásolnak, sorsokról döntenek. Akik választásokat akarnak nyerni, hogy megtehessék.

 

Mire gondolnak közben? Valójában?

 

És te, választótársam, amikor beírod, beírtad az ikszet: mire gondoltál?

 

Mostanában ez izgat…

  1. 05. 15. hétfő

A „BETEG EMBER”

„Számunkra, filozófusok számára ugyanis

nem az a kérdés, hogy mi történt,

hanem az, mit

gondoltak a században.”

(Alain Badiou: A század)

 

„Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott” – mondta a miniszterelnök, aki szerint ez ma is így megy. Egyszerre van jelen az önálló nemzeti lét és a birodalmi gondolat, a nemzeti kultúra és az európai értékek, a szuverenitás és az „ever closer union”, ahogyan Brüsszelben mondják – tette hozzá.” – olvasom a miniszterelnök hivatalos oldalán.

 

Nem akarok „hamisítani”. Ezért írom „tiszta” forrásból. Hogy lásd te is. Mit mondott, hogyan értelmezi.

 

Innen szubjektív lesz.

Olyan, amilyen.

Én vállalom.

Amikor leírom.

Nem parancsra teszem.

Nem „szakszerűen és arányosan”.

Nem a hatalomból.

Nem is a hatalomért.

Bár egy barátom egyszer azt mondta nekem-rám.

Mert ezt hallotta.

Mástól.

Pedig „kiművelt ember”.

Aki másokat is „művel”.

Mert Ő megteheti.

Mások nem.

 

Szóval az a mondat.

„Vannak szavak…”

Amit csak világosan, egyértelműen lehet „használni”.

Mert „piszkos” múltja-jelene van.

Például a „Hitler álmodott”.

Ez az „álom” NEM az „egységes Európa” látomása volt.

Ez gázkamrákról szólt.

Ez Hitlerről, fajelméletről, árjákról vizionált.

Ennek semmi köze „Brüsszelhez”!

Ennek a Soros-plakátokhoz van köze.

Budaházy kiengedéséhez van köze…

Itt nem lehet olyan, hogy „ebbe történelmileg nehéz belekötni”.

Hitler sem volt beteg ember.

Amúgy.

 

Mi jön, jöhet még?!

Ne jöjjön!!!

 

Ez egy szubjektív bejegyzés volt.

A beszéd is.

Bevésődött…

  1. 05. 13. szombat

ÉS DEUTSCH TAMÁSNAK LENNI „JÓ”?!ENNYI…

„Magyarnak lenni jó! Ennyi.” – írta ki néhány órával ezelőtt az oldalára. (Ja: ott volt még egy magyar zászló is.) Most (tíz óra van) közel nyolcszáz lájk!

Neki, biztosan.

Nem is kételkedem.

Ő se.

Vajon miért írta ki?

Mire gondolhatott közben?

A testvérére, hogy kapott tőle egy „kis” közpénzt?

Vagy Adyt olvasott netán?

Esetleg kiérdemelt valamit és fölszívta?

Esetleg egy kalandjára?

Vagy a magyar rendőrségre, mert „ismeretlen tettes” ellen nyomoz mentő-ügyben?

Miért írta ki?

Feladatot teljesít?

Kértek tőle megint valamit?

Ő meg gondolkodás, kétkedés, a felesége megkérdezése nélkül teljesíti?

 

Deutsch Tamásnak lenni jó.

Ennyi.

  1. 05. 13. szombat

Ui: „Agyagot az agyaghoz, port a porhoz, földet a földhöz, semmi nem kezdődik el, aminek vége ne lenne, minden, ami elkezdődik, abból születik meg, ami véget ért.” (José Saramago: Jézus Krisztus Evangéliuma)

„DE HÁT MI IS AZ A FEKETE? … ÉS FŐLEG: MILYEN SZÍNŰ?”

Olvasom Alain Badiou könyvét, A századot, ami Jean Genet, A négerek előszavában írt, fent idézett mondatával indul. A könyv Magyarországon 2010-ben jelent meg, Genet 1959-ben írta a kérdését.

Hatvannégy éve.

És? Változott valami? Tudunk ma mi nyilvánvaló kérdéseket, nyilvánvaló módon föltenni? Ha nem, vajon miért nem? Értjük-e egyáltalán, a világot? És a válaszaink?

Eddig volt a bevezető. A mai témáimhoz „semmi” köze. Nem is tudom, miért írtam bevezetőnek – vagy talán: mégis?!

Ha elolvassátok, eldöntitek…

 

Azzal kezdődött(?), hogy Novák asszony kiengedte. A Budaházy nevű terroristát. Merthogy a Pápa Hazánkba jött. Akár véletlen is lehetett (volna). Vagy a zéró tolerancia végét jelezte a köztársasági elnökasszony tette.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

Aztán megszólalt a honvédelmi miniszter, később a vezérkari főnök is. Nagyot szóltak. Ütőseket. A miniszter ígéretet tett: „ha eső lesz, nem lesz; ha nem, lesz” – vagyis, amíg ő lesz, nem lesz LMBTQ-ideológiával fertőzött magyar haderő (mintha lenne)! Vezérkari főnöke pedig hírül adta (baromságát): „Lengyelország megtámadása csak egy lokális háborúnak indult”(?).  Talán csak elszólások. Aki rosszul akarja értelmezni, az rosszul is értelmezi. Majd. Mint a lengyel nagykövet is.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

„Elnökasszony, egy mondat, vagy akár csak egy szó is elegendő lenne” – mondta volt a nagykövet. A legitim elnökasszony meg is írta. A maga mondatait. A Twitter oldalára. Nem lengyelül, nem is magyarul: angolul! Hogy „aszondta”, azaz írta: „Historical debates and interpretations are better left to historians” (a történelmi vitákat és értelmezéseket jobb a történészekre hagyni). Hű de szép! Egy „nesze semmi, fogd meg jól”!

 

De hát mi is az a fekete?”

 

És hol van ilyenkor a „drága miniszterelnök úr”?! Hát Veszprémben. És igazad van, kedves olvasóm, ha még mindig olvasod ezt a bejegyzést, meg kellett szólalnia neki is, mert a mese igazából róla szól – és persze rólunk is. „Bizánc, Nagy Károly, Ottó, Napóleon, Hitler más-más alapokon, de mindegyik európai egységről álmodozott” – mondta azon az érces hangján. Újraegyesítés, egység és Hitler. Eredeti. Új, sajátos hang.

 

De hát mi is az a fekete?”

 

„Fejtől bűzlik a hal” – szól a mondás. De ennyire?! Közben lezárul a vizsgálat. A mentőszolgálatnál. Láss csodát: megtalálták a hibást! A mentésirányítót. Aki hibásan mérlegelt. A segélyhívás fogadásakor. Megvan. Végre. Nem a kevés mentőautó, nem is a rossz rendszer, nem az alacsony fizetések, a pénztelenség. Ott, a telefonnál. Ő volt! Ugye megnyugodtál?!

 

De hát mi is az a fekete?”

 

  1. 05. 12. péntek

(Kép: Origo, 130 éve indult az első lófogatú mentő)

NE CSÜGGEDJ!!!

Válság van.

Infláció.

Mint a ’90-es évek elején.

Kevesebbet fűtöttél a télen.

Persze: „melegebb” volt.

És átalakítottad már az étrendedet?

Még nem?

Szerencsés vagy.

Majd fogod.

 

De ne csüggedj.

 

Így, veszélyhelyzetben.

A magyar gazdag még gazdagabb lett.

Tavaly is.

Lölő bátyónak 200 milliárddal nőtt a vagyona.

Ja, mert megnősült.

Biztosan az asszony hozta be a házasságba.

Biztosan.

Csányi is.

Gazdagabb lett.

Ja, mert meccsre jár.

Te is jársz?

Na látod.

 

De ne csüggedj.

 

Biztosan nem vagy Fidesz-szavazó.

Vagy mégis?

És mégse lettél gazdagabb?

Hogy mik vannak!

Mert az ukránok hozták ránk!

Ugye?

A háborút!

Ami helyi.

Ma még.

De ’39-ben is így indult.

Egy „lokális” csetepatéval.

Ugye?!

Aztán: mi lett belőle?!

De nekünk itt van.

Az utcai harcos.

Aki békét akar.

Bármi áron.

 

Szóval: ne csüggedj!

Amíg jut farhátra…

  1. 05. 11. csütörtök