Keserű vagyok.

A mai világtól.

A mai Magyarországtól.

Azoktól, akik csinálják.

És azoktól is, akik hagyják.

Magamtól is.

Ne kérdezd, miért.

Talán te is tudod.

Minden nap van valami.

Ami aznap vagy lelibeg, vagy nem.

Csak később.

Például: Vitray Tamás születésnapja.

Pontosabban: a köztévé mindent elmondó NÉMASÁGA.

Az M4 sportcsatorna HALLGATÁSA.

Most meg Egri János Guinness Rekordok Könyvébe kerülése.

A magyar jégkorongválogatottal.

A szlovénok elleni meccsen.

Pontosabban: a „HÍR”-telensége.

Az M4 sportcsatornán.

Ami közvetítette a meccset.

Felvezető műsorral.

A bemelegítésről.

Ahol ott melegített a 87 éves kvízmester is.

Nekik ez nem volt hír!

Csak a „Kék szégyenfing” az.

2023. 05. 10. szerda

(Kép: HVG)

Kik ők?

Ma.

És vajon miért?

Családi beszélgetés.

Barátokkal beszélgetek.

Ismerősökkel beszélgetek.

Fiatalokkal beszélgetek.

Mindegy.

Mindig ugyanaz.

Mindig ugyanúgy.

Akkor?

Sétálok az utcán.

Itt, Pomázon.

Mindenféle autó áll a zöldséges előtt: Toyota, Suzuki, Infiniti, BMW, Mercedes.

Szép házak között járok Thesszával.

Akkor?

A Cukrászda előtt hosszú sor.

A Nemzeti Dohánybolt-kocsma előtt is.

A HÉV-en alig utaznak.

A kerítések előtt tömött kukák.

Akkor?

Kapcsolgatom a TV-t.

Győzelmi jelentések.

Már csökken az infláció.

Jön majd a nyugdíjemelés.

A családokért a kormány.

Poltot beválasztották alelnöknek.

Két magyar csapat a Final Four-ban.

Akkor?

Nézem a videókat.

Nyugdíjasokkal, vidéki egyszerű emberekkel, fiatalokkal.

Békét akarunk!

Nem engedjük átoperáltatni a gyermekeinket!

Ferenc is eljött, itt volt!

Nem kell zavar, lázongás!

Nem lett jobb, de „a másikokkal biztosan még rosszabb lenne!”

Akkor?

„Nem tervezem, hogy itthon maradok.”

„Amikor lehet, már megyek is.”

„Dehogy jövök haza!”

„Nekem nem jött be, haza jövök…”

Akkor?

Elmúlt az a világ már!

Értékek?

Szabadság?

Szolidaritás?

Esélyegyenlőség?

Hátrányos helyzetűek segítése?

A többség mindent visz!

Annyit érsz, amennyid van!

Csak az „ÉN” a fontos!

Akkor?

Tanulni – minek.

Pedagógus – minek.

Háziorvos – minek.

Közmunka!

Focista!

Atlétikai VB!

Úszó-gála!

Puskás Akadémia!

Akkor?

Így élünk.

Ha langyos, nekünk úgy is jó.

Ha azt akarják, akkor félünk.

Mikor-mitől: megmondják.

Majd megvédenek.

Mondják azt is.

Veszedelem innen, onnan – mondják.

De a MAGYAR!

Akkor?

Beletörődés.

Elkeseredés.

„Lelkünkre így ül ez a kor.”

Magányos harco(so)k.

Hol az „Új nép, másfajta raj”?

„Másként ejtjük a szót, fejünkön/ másként tapad a haj”?

Kérdezem: „Papok, katonák, polgárok után/ igy lettünk végre mi hű/

meghallói a törvényeknek”??

Akkor??

2023. 05. 09. kedd

A Havasinak.

De ki az a Havasi?

Akinek nem köszönnek.

Ő a Gyopár?

Nem.

Ő a Bertalan!

A sajtóizéje.

A mostaninak.

Tudod: „a zutcai harcosnak”!

Aki minden törvényt betart.

És korábban is betartott!

Vagy nem.

De akkor őt nem fújták le.

Meg se gumi botozták.

Meg se bilincselték.

Igaz: nem gyújtotta föl a székházat.

Nem is volt akkoriban diák.

Hát hagyták őt.

Igaz: az édesanyák nem is vonultak érte fehérben!

Viszont mások imádkoznak majd érte.

A hatvanadikon.

Szóval: nem köszöntek neki.

Zokon vette.

„Micsoda skandalum!”

Gondolta.

„Legalább tojással dobálnának!”

Ezt nem gondolta.

Annál gyávább.

A Schiffer nem az.

Vállalja.

„Arról szól az egész, hogy készüljenek k*rva jó képek…”.

Mondta.

A Schiffer.

Aki nem politikus.

Már.

Csak megint az.

Talán alkotmánybíró akar lenni.

Ez biztos rágalom.

Csak szeret haknizni.

Majd egyszer biztosan kérnek tőle valamit.

Bár ő okos ember.

Kérni sem kell.

Előre kitalálja.

Nem köszöntek.

Pedig ő előre köszön mindig.

Ja nem.

Csak elhajtja.

Aki kérdezni akar.

Mert az micsoda dolog.

Az újságíró és a kérdezés.

Arra vannak a péntek reggelek.

Vagy nem is arra?!

2023. 05. 09. kedd