2023. június 6. nap bejegyzései

VARIÁCIÓK (2.) …

(Fidesz-módi a kilépés az Unióból)

  1. Húzzák, amíg húzhatják
  2. Csinálják, mint eddig is
  3. A Baloldaliakra mutogatnak
  4. Balhéznak még egy darabig
  5. Aztán ártatlan szemekkel kérdeznek
  6. Néhány összetákolt törvényjavaslatot benyújtanak
  7. Békéért imádkoznak
  8. Viszont nem mennek Kijevbe – talán majd egyszer
  9. Moszkvába viszont gyakran
  10. A kárpátaljai magyarokért aggódnak
  11. A Koszovóba küldött katonákért repülőt küldenek
  12. Beküldik Novákot a kórházba is
  13. Közben elfogadja a moszkvai pátriárka kitüntetését a béke élharcosa
  14. Óvatosságra intenek az ellentámadás előtt – a támadás előtt nem
  15. A szankciók hatástalanok
  16. Senki nem béke-párti – szerintük – az Unióban
  17. Csak lopnak és korruptok – szerintük
  18. Ott, Brüsszelben
  19. Itthon minden rendben van
  20. A vagyonnyilatkozatokban – persze néha javítani kell
  21. Akkor (hirtelen) változik a hang
  22. Már hirdetik: a magyar gazdaság az uniós források nélkül is
  23. A haderőt is fejlesztik
  24. Már a sofőröket is nevelik, csicskáztatják
  25. Már elhintik: az Unión kívül is van élet
  26. De még kell az elnökség
  27. Vagy kellene
  28. Lenézni megint a Bűnös Városra
  29. Miközben kézcsókot imitál
  30. Ha nem kell, hát nem kell
  31. Zakson
  32. Közben előkészítik
  33. A búcsúvacsorát
  34. Már itt is az első tószt
  35. Jöhet a „levest”
  36. Aztán megint egy tószt
  37. Aztán a „fő-kaja”
  38. Már föl is szolgálják
  39. Aztán isznak egy pohárkával
  40. És kilépnek
  41. A népre hivatkozva
  42. Vagy nem is így lesz…

 

  1. 06. 06. kedd

 

 

 

ENGEDD EL?!

Hányszor írtátok már nekem kommentben!

Hányszor figyelmeztettetek!

Annyi minden szép van a világon: az unokák, a virágzó kerti tó, Thessza…

Miért nem engeded el?!

 

Hogyan is mondta az ártatlanul(!) börtönbe zárt lány az apjának a láthatáskor: „békéljek bele, el kell engedni az egészet, a gyengeségemet, a bűntudatomat, az ártatlanságomat, nem számít az igazság, csakis a béke…”.

„Nem tesz panaszt az anya, akinek fiát elvitték a rendőrök a Karmelitánál” – olvasom a „hírt”.

„160 milliós osztalékot vett ki cégéből a katonai titkosszolgálatok államtitkára” – ugrik föl a másik.

Elromlott a Ferrarija, hát a Lamborghinijével ment a találkozójára – már nem is tudom kiről, hol olvastam.

„Nyolcadával esett vissza áprilisban a kiskereskedelmi forgalom” – jön az újabb…

„24% az infláció áprilisban” – írja a KSH.

„Kést rántott Orbán születésnapi miséje után egy idős nő Budapesten” – persze a cikkből kiderül, csak „levágta” az ellenzéki molinót.

„Büdös komcsi…” – villog a szemembe a komment valamelyik bekezdés alatt.

 

Miért nem engeded el?

 

És akkor „kinyílik” az Ady kötetem.

Ami még apámé volt.

Annak idején.

Amikor a gimibe jártam.

(Most lesz az ötvenötödik érettségi találkozónk!)

Egy versnél.

Benne a ceruzás bejegyzéseim.

„Garami Ernőnek küldöm” – írta a cím alá.

„Mi megmunkáltuk, hajh, jól a lelkek,

Rabságok, sebek, búk és keservek

Izzadtságos, rossz magyar földjét…”

 

Tényleg „megmunkáltuk”?

 

Hisz’ szájtátva álldogálunk az ablakunk előtt!

„Ennek így kellett lennie.”

Vad geszti bolondok vagyunk mindannyian!

„Úrnak, magyarnak egyként” rongyok…

„Bécs, babona, gróf-gőg, irigység,

Keletiség, zsandár, alázat,

Egy Isten se tudná lefogni

Ereinkben ma már a lázat.” – írta 1912-ben!

Ma vajon mit írna?

 

Hogy hallgassuk „az esték zümjét”; „friss sóhaját a reggeleknek”?

Mert „Budapest futós utcáin/ S falvak csöndjén…” bizony dühök nem remegnek…

 

Miért „engedjük el”?!

 

Olvasom a ceruzás bejegyzéseimet a vers mellett: „egy lendület… végtelen, fokozódó düh… tehetetlenség… vagy-vagy… sürgetés, rohantatása az időnek… csak a forradalom”.

Vagy „A csúf Halált itt vetették el”?

 

Most és itt nincs más, csak a „züm”.

Csöndes, minden csöndes.

Pedig el se zúgtak…

 

Dél van, egy írással rövidebb, „és egy nappal az élet is…”.

 

  1. 06. 06. kedd