2023. június 10. nap bejegyzései

NEM ALUDTAM

Nem mentem el.

Az ötvenötödikre.

 

Ötvenkilenc évvel ezelőtt.

Kezdődött.

Akkor észre sem vettem.

Akkor még állt a Népstadion.

Meg a Blahán a Nemzeti is.

Csilingeltek a villamosok a Nagykörúton.

Napsütötte napokon rengetegen sétáltak arrafelé.

Éledezni kezdett.

Már autók is szép számban.

 

Pezsegni kezdett …

 

Akkor kezdtem el a gimit.

Akkor még nem tudtam: életem legszebb négy éve lesz!

(Bár emlékszem: már akkor is gondoltam arra, hogyan fogok emlékezni ötven-hatvan év múlva az akkori időkre – most itt van, akkor szebb volt…)

Lassan oldódott.

A feszültség.

Az ismeretlen társakkal, az ismeretlen (szigorú) tanárokkal szemben.

A fegyelem volt talán a legnehezebb.

Ülni a padban.

Ott, a legfölső emeleten a sarok-szobában.

Tizennégy-öt évesen.

Amikor mozogni, rohangálni kellett (volna).

Aztán „csajozni”.

Helyette a „város-államok”; Arisztotelész, Homérosz, angol, rajz-ének…

És persze az „orosz”.

Az Oszival.

Aki akkor még nem volt az „Oszi”.

Csak később lett azzá.

Az elsőben – nekem – nagyon nehéz volt.

Alig találtam a helyem.

Hamar megkaptam a „nehezen kezelhető”, „rá mindig figyelni kell” szerepet.

Az első háromnapos osztálykiránduláson is…

Aztán hirtelen minden szép lett: a történelem, a matek, a közösség, a tanáraink – a lányok…

Eszmélni kezdtem, kezdtünk.

 

De most nem erről akarok írni.

 

Sokat kaptam.

Talán mindent „is”.

Útravalót.

Reményt.

Világnézetet.

Élni-akarást.

Talán „élni-tudást” is.

Értékeket.

A kudarcok, botlások, „kis”-bűnök elfogadását.

Szépséget…

 

Azóta eltelt félévszázad!

 

Elmúlt.

Sokan meghaltak.

Mi mégis itt vagyunk.

Csoszogósan, megöregedve, a szavakat keresgélve: már az „idegen anyag” se tud szaporodni a fogunkban…

Ideje (lenne) szembenézni.

A tanultakkal.

Kívülről ránézni.

Talán megérteni.

Hogy úgy éltem-e (le) az életemet?

Hogy csak azt tettem, amit kellett?

Úgy, ahogy megírták?

Írtam-e én is, vagy csak eljátszottam?

Talán írtam, írtuk is.

De mi fogta a ceruzánkat?

Hűek maradtunk önmagunkhoz?!

Ha még egyszer kezdenénk, „jövőre veled ugyanitt”?!

Akarsz erről beszélni?!

 

Nem mentem el.

Az ötvenötödikre.

 

Jövőre nem lesz.

Ötvenötödik.

Lesz ötvenhatodik…

  1. 06. 10. szombat